Oracsbitu 18 

2002 július 14-e:
A második indulás

Reggeli ébredezés Emesééknél. Búcsú a vonatozóktól a nagyváradi vasútállomáson. A vonatozók - ellenfényben... Az autós különítmény is útrakész! Száguldás (?) kelet felé a Sebes-Kőrös völgyében.
Pihenő - Királyhágón. Királyhágó-dombdombjai. Vissza a Kőrös völgyébe, a folyó mellé. Itt a Sebes-Kőrös már egészen keskeny - és sebes! Román ~családiház~-építészeti mintapélda Bánfihunyadon.
Bánfihunyad központjában 6 év (az előző oracsbitu) óta nem változtak az útviszonyok!... Welcome to Körösfő (Izvoru Crisului)! A Sebes-Kőrös igazi forrása - ahol egy jót piknikeltünk. A vonatozó szekció egy életképe (román vasútbiztosító berendezés-csendélet :-) Kolozsvááár! Kolozsvááár állomás!... Bocsánat: Cluj-Napoca!
Autós érkezés Kolozsvárra. Nemzetiszínű terelőoszlopok a Monostori úton - úgye, nem semmi! A Szent Mihály temploma a város főterén. Ásatások az állítólag (pl. előtte odahelyezett?) dákóromán emlékek feltárása végett... Nemzetiszínű szemeteskuka!
Hősök... Szamos a város szívében - állítom, hogy a világ egyik legrondább városi folyóképe! A multifejlesztések valamennyire Romániában is megindultak? További ~nemzetiszínű~ városlátvány. Deák Ferenc utca Kolozsvár központjában. (De hol vannak a nemzeti színek?)
Búcsú Kolozsvártól. Visszatekintés a Feleki-tetőről, s megnyugtató konstatálása, hogy Szalmáék is megvannak! :-) Utunk az Aranyos völgyében folytatódik - aranyló kalászosok között. Néhai komlóföldek... Távoli zivatarfelhő-parádé. Emese ilyen körülmények között utazott Nagyváradtól Brassóig. (Inkább én vezettem végig, nehogy helyet kelljen cserélnünk... :-)
...Kényelmesebb lett volna talán szekéren? Száguldás - ezúttal már a Maros völgyében. Ezek a komlóültetvények már sikeresebbek! Éljen a honi sörgyártás! Érkezés Segesvárra,... ...ahol a remélt városnézést egy hatalmas országos ifjúsági találkozó rendezvényei tették lehetetlenné.
Néhai szász falvakon száguldottunk tovább - szívünket hasogatta az elhanyagolt szász házak látványa... A Németországba kivándorolt (kiváltott) szászok házaikat aprópénzért kótyavetyélték el. Olthévíz vára. (Eredetileg a falunévtáblát akartam lefotózni, csak hát nem hátultól kellett volna. A ~Drum bun~ (jó utat) felirat nem a falu neve!... :-) Utolsó szász falukép, mielőtt ránkszakadt az alkonyat. (Brassóba ill. mellé, a szállásra késő éjjel érkeztünk meg.)

Másnap (vasárnap) a még nagyobb utazás napja. A vonat fél 12-kor indul Brassó felé, a három autós különítmény is kényelmesen tud készülődni. A távolság 430 km, vonattal az utazás mintegy 7 óráig tart, autóval sajnos kissé tovább. Szubjektív útleírásomat az autós szemszögből kell tennem, lévén a leírt távolságot magam vezettem le végig degeszre tömött autónkkal. (Szegény Emesének pl. harmad méretűre kellett "összeharmonikáznia" magát az anyósülésen...) A bicikli mellett a tetőre szorult néhány nem igazán vízálló csomag is - az idő ezúttal még kegyes volt hozzánk, nem esett sehol, bár jópár kifejlett zivatarfelhő-üllőt megcsodálhattunk menet közben.

Nagyváradról kelet felé az út a Sebes-Kőrös völgyében vezet, fel egészen a folyó forrásáig. A vasút is hasonlóképpen, azonban egy szakaszon olyan szűk a völgy, hogy csak a vasút fér el benne, az is alig, a közútnak fel kell másznia párszáz méternyit egy jókora hágóra - ez a Királyhágó, csodálatos panorámával mindenfelé. Azután irány vissza a völgybe, jobboldalt távolabb magas hegyek (a Gyalui-havasok). Kőrösfő után a Sebes-Kőrös eredésénél megálltunk, ettünk-ittunk. Kellett is a pihi, mert utána leírhatatlanul katasztrofális minőségű az út egészen Kolozsvárig. Legutóbb, 6 évvel ezelőtt is pont ilyen volt - láthatóan igyekeznek csinálgatni, egyelőre még kevés látszattal.

Megcsodáltuk Kolozsvár főterén a nemzetiszínű (piros-sárga-kék) kukákat, padokat, autóterelőket és ásatásokat, majd folytattuk az autózást délkelet felé, a Mezőség dombjain bukdácsolva. Tordánál egpillanthattuk a híres hasadékot, majd legurultunk az Aranyos folyó majd a Maros völgyébe, onnan pedig a Kis- majd a Nagy-Küküllőébe. Szétnéztünk volna Segesváron, de a városban épp egy hatalmas banzáj zajlott, így lehetetlen volt bárhol is leparkolnunk. Helyette a soronkövetkező néhai szász falvak egykor gyönyörű, jelenleg az enyészet jeleit magánviselő házainak látványán szörnyülködtünk. (A Németországba kitelepült szászok házait más - többségében barnább bőrű - nemzetiségek vették meg kilóra.) E vidéken kettéválik a vasút és a közút, az előbbi az Olt völgyében gurul, míg a főút rövidít egyet a "Apácai-erdőn" keresztül. Itt nemrég javították a burkolatot, kiváló fekete az aszfalt, viszont mindenféle burkolati jel hiányzott, hasonlóképp a védőkorlátok. A többszörös szerpentinekben olykor másfél méteres útpadka is előfordult - de jó, hogy nem sötétben értünk oda. Persze a sötétségre sem kellett sokat várni, de ekkor már Brassó határában voltunk.

A vonatozók persze hamarabb odaértek, sőt megjavították Dömény Gabi biciklijét is (tiszavirág-életűen), s elindultak az előre lebeszélt szálláshely felé, a Brassó mellett található Pürkerecre. Kalandos módon megtaláltuk meg ezt a pici falut, ahol elég puritán szálláslehetőségre leltünk, de minthogy még az elején voltunk, toleranciánk nagy vala. Lehetett aludni egy nagyobbacska, enyhén dohos szagú teremben közösen, de a családok inkább a sátrak felverési kísérlete mellett. Sikertelenül, minthogy hihetetlenül kemény és köves volt az udvar talaja. Néhány hamvábaholt csövekgörbítés után ráleltünk az udvaron található farakásra, a méretes ölfákkal sikerült stabilizálnunk a sátrakat belülről. Szerencsére éjjel nem esett eső. Még!...

 Vissza 

© Magyar Csillagászati Egyesület, 2002-2003. (Tepi)