Oracsbitu 18 

2002 július 15-e:
Magasra szárnyaló képzelet

Reggeli ébredés Pürkerecen (Brassó mellett), künt az udvaron,... ...ill. bent a közösségi teremben (bár itt még ébredésnek nyoma sincs :-). Pürkereci udvari csendélet. Minthogy a talaj bármiféle cövek leverését lehetetlenné tette, sajátos kirögzítési megoldásokat kellett alkalmaznunk! Az első igazi oracsbitus reggeli.
Reggelizés - konfigurálással! Íme a sátrunk belső ~kicövekelése~ - vigyázat, szabadalmi oltalom alatt!!! E sorok írója és a helyi bárány. Az első komoly oracsbitus startfotó Pürkerecen. A Zajzon patak (folyó) medre, háttérben a Déli-Kárpátok hegyvonulatával.
Útban Brassó felé. (Az út tengelyében a fehér oldalú ~dombocska~ a Cenk.) Brassó lakótelepei üdvözölnek bennünket - a hozzá tartozó hegyekkel. A Cenk. (Teleje ugyebár nagyjából 1000 m. Mi kb. 500 m-s lehetünk.) Brassói délelőtti utcakép. (Építészetileg kissé Sopron belvárosára emlékeztet. Talán nem véletlenül?) A város fő híressége, a Fekete Templom.
A Fekete Templom közelebbről, a főtéren állva. Brassó főtere. A Brassó-Poianára való feltekerés közben realizálódó golyóhiány detektálása. A két szerelési főszerelő Virág és Marcell. (Találkozunk még velük ilyen élethelyzetekben!) Brassói panoráma (feltekerés/tolás közben). Lent a város, jobboldalt a Cenk, a levegőben pedig egy Cumulonimbus Calvus.
Megunván a kanyargós szerpentint, rövidítettem egyet az erdőn keresztül. (Járulékos eredménye 2 kockával később.) Poiana felé haladván egy gyönyörű zöld fennsíkra értünk. (A hazai száraz kánikula után üdítő a zöld látvány!) Az erdei rövidítésem alatt elkövetett taknyolásom eredménye,... ...de szerencsére Facsar doktor ~szolgálatba helyezte~ magát! :-) Poianai mikrobéka. (Lehet, hogy a fenti alacsonyabb légnyomás miatt nem nőnek meg akkorára? :-)
Ha már feltekertünk, nem akaródzott lejönni - Emese talált fent egy príma panziót (persze hogy magyar tulajjal :-)... A Nap utolsó rugásai a hegyek mögül.

Brassó egy normális, "európai kinézetű" város a Kárpátok kanyarjában. Az átlagosnál simább úthálózat, gyakori tömegközlekedés, rengeteg autó. A város közepén egy 1000 m-es hegy fekszik (a Cenk), amely még akkor is figyelemre méltó, ha az átlagos tengerszint feletti magasság 600 m körüli. Híres üdülőterülete, Brassó-Poiana pedig a Kárpátok előterében fekszik, mintegy 1000-1200 m-es magassággal. Ezt a napot "pihenőnapnak" szántuk, így a fő programpont az ide való feltekerés volt. :-))) Előtte sokat időztünk Brassó szépen kialakított főterén, megnéztük a Fekete templomot, ebédeltünk, és Gabi biciklije ismételt szerelés keretében új gumikat kapott - nem is volt gond vele többet.

Persze nemcsak neki voltak "hardvergondjai", hanem e sorok írójának is, mint az felfelé tekerés közben kiderült. De a megoldást másnapra halasztottuk. Hogy mégis "történjen valami", a számos szerpentint megunva rövidítettem egy nagyot az erdei utakon. Egy meredek szakaszon megcsúszva jópár métert repültem, de valami csodálatos szerencsével csupán a jobb nagylábujjam bánta. A csúnya látványt Dr. Facsar dokink ellátta, nehogy kiessen a gyakorlatból szabadsága alatt. :-)

Fent Poiana-n kellemes volt a lét. Ez tehát egy üdülőterület, inkább csak téli üzemelésre berendezkedve. Pihegtünk, nézelődtünk, ettünk ittunk és sajnálkoztunk, két dolgon is. Egyrészt, hogy - késő délután lévén - már nem jár a felvonó az "igazán magas" hegyre, a Poiana fölötti Keresztyén-havasra. Másrészt, hogy nem leltünk fent alkalmas szállást, hogy pl. másnap reggel a fellibegést megejthessük. Kemping nem volt fent, a szobaárak nekünk magasak voltak, s különben sem volt szabad hely. Kaptunk tippet, hogy létezik egy "félhivatalos" vadkempingezési terület, vagy 3 km-rel arrébb, egy patak partján. Az utolsó csepp benzinünkkel felkerestük, s elhűltünk rajta, hogy valóban táboroznak - egy patak partján, amelynek túloldalán egy hegyi birkatelep honol, teljesen széttúrt tájon, iszonyú birkakaka-bűz közepette! (Annyira meglepődtem, hogy elfelejtettem fotózni a látványt. Meg a szagot...)

A fentiek után nem maradt más hátra, mint legurulni 600 m-nyit, vissza a városba (magasságban persze), átgurulni rajta, s meglelni a város egyetlen kempingjét. El is indultunk szomorúan, lógó orral, azonban feleségem, Emese 1-2 km után meglelt egy épülőfélben lévő fogadót, ahol a - hát persze! - magyar tulajdonossal elfogadható áron meg tudtunk alkudni. (Az ár szobára vonatkozott, s elfogadta, hogy annyian aludnak egy szobában, amennyien csak gondolják.) Így értünk révbe az alkonyban, s csodálhattuk 1000 m fölött a vérvörös holdsarló-nyugtát, ill. nézegethettük a nyári csillagképeket Brassó közelsége ellenére, lomha szcintilláció mellett.

 Vissza 

© Magyar Csillagászati Egyesület, 2002-2003. (Tepi)