Oracsbitu 18 

2002 július 16-a:
Még magasabbra, majd végre előre!

Kakaóváró reggeli diszkó. Medvetámasztó reggeli vigyor. Madárbú. Hegymászásra készen a poianai panzió előtt. Útban a felvonó felé, amely a Keresztény-havasra fog felrepíteni bennünket.
Jegyváltás, minthogy semmi sincs ingyér... :-) Felvonásra készen. A felvonás folyamata. Lent a kabin okozta ~napfogyatkozás~. Lassan a hegyek tetejével egy magasságba kerülünk.
Bíztunk benne, hogy nem jön senki szembe a kötélen!... :-) A táj a Keresztény-havason. A tényleges csúcshoz vezető út adótornyokkal van kikövezve,... ...meg hegyilovakkal! :-) Alattunk fantasztikus mélységek!
Dimbek és dombok mindenfelé. ~Hegyilepke~ 1800 m-en! A csapat a csúcsra tört. Látkép a gerincen. Mámorító mélységek - 1.
Mámorító mélységek - 2. Mámorító mélységek - 3. Hegyirét. Virágkollekció a hegytetőn. Geológiai ön-továbbképzés: a vetődés, mint forma - Zsolóvigyorral!
A ~levonás~ utáni kikászálódás. A telekabin-rendszer paramétereinek dokumentálása. A legjobb kísérleti labor az élet: mit tesz a légnyomás egy fent bezárt műanyagpalackkal? Golyópótlás Brassó belvárosában. A hagyományos kézi technológia és modern távügyintézés! :-)
~Én is imádlak, de inkább mégse ölelj meg!~ Brassó egyik forgalmas főútvonalán keresztülcammogó kakukktojás. Végre mostmár igazán útjára indul az Oracsbitu: elhagyjuk Brassót és a gyönyörű hegyeket. Déli piknik az Olt síkságán. Földvár szász erődtemploma.
Vidám fürdőzők az Oltban - miközben nekünk a belünk is kiszáradt a hőgutától. Találkozás egy holland párral (akik repülővel érkeztek :-),... ...és persze egy elmaradhatatlan szekérrel az Olt fölött. Kocsmakeresés, és hitetlenkedés, hogy nincs! (Tényleg nem volt.) :-( Látkép az Olt völgyére, folyóstul.
Magányos házikó a völgy peremén. Tekergés az Olt menti falvakon által. Falukép a rekkenő hőségben. Apáczai csendélet. Apácza főtere gyönyörű (szép szépen rendben tartott) néhai szász házakkal.
Apáczai Csere János emléktáblája. (Részletek a köv. képen.) Az emléktábla. Egy régi ház a főtéren - sajnos az enyészethez közel. Az 1985-ből származó felirat közelről. ~Emese, a zugivó? :-)~ (csak az üres üveget vittem vissza, mert megigértem!)
Modern kocsma a mellékutcában. (A székely ember nem hülye, hogy részegségét mindenki szemlélhesse a főutcán. :-) Kocsmai tikkadás. Virág persze ezúttal is ~szenvedélyének áldoz~ - ezúttal András biciklije akar szétesni... Végetér a betonút. Szenzációs összetalálkozás a sepsiszentgyörgyi Bakó Misivel, Nagyajta főterén.
A szokásos alkonyati utcakép! Az ellencsorda. Miklósvár erődtemplomának fala. Az ügyesebbek már a falon belül... Miklósvári templombelső.
Különleges szín- és díszítésvilág. Irány fel a harangtoronyba. A harang nagyon jól szól, legalábbis a személyes humán próba szerint!!!... :-) Le vagyunk nézve! Így néz ki egy harangkötél. (Nuku időzítés, none vezérlőszoftver és windózos felület... :-)
Búcsú az erődtemplomtól. Miklósvár kis helyrajzi gyűjteményének megtekintése (a gondnok lakásában). Ismerkedés a laffantyús csőkúttal. Egy gazdára lelt, felújítás előtt álló kastély Köpec határában. Alkonyi gyorstekerés Barót felé.
Éjszakai szállásunk egy étterem nagyterme! Alaposan kiérdemeltük a kiadós vacsorát.

Reggel önmagunkhoz is képest korán keltünk, szolíd reggelizés után a cuccokat a szálláson hagyva az egyetlen működő felvonóhoz siettünk (több autós fuvarral). Hamarosan 1800 m magasan szálltunk ki, nem messze a Keresztyén-havas csúcsától. Ez tehát egy kis "hegysziget", északra a Kárpátok fő vonulatától. Párszáz méteres sétával a "legcsúcsabbon" találja magát az ember, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik mind Brassóra, majd távolabb a Hargitára, mind a másik irányban a 2500-as fennsíkra, a Bucsecsre és nem sokkal alacsonyabb társaira. De előttük húzódik mégegy hatalmas völgyvonulat, ezen keresztül kapaszkodik a vonat át a hegységen Bukarest felé.

Sétálgattuk a hegygerincen, fotóztunk lelkesen, szívtuk a jó levegőt - és kissé csodálkoztunk, mennyire nyugodt a levegő, ugyanis alig fújt bármiféle szél, ami pedig ebben a magasságban igencsak ritka eset lehet. A légköri átlátszatlanság viszont eléggé magas fokú volt. Azután minden csoda végetér egyszer - máris süllyedt velünk a kabin vissza az alapállomásra. Felcuccolás, s gurulás le a városba. Itt került sor biciklim megreparálására, amely hátsó agyában egy golyóval kevesebb volt az egyik oldalon a kelleténél. Már majdnem elkeseredtem - de ehelyett ideje bemutatnunk az idei oracsbitu legfőbb szerelési hősét, Virágot.

A tekerő csapat egyetlen leány résztvevője Marcell oldalbordájaként tartott velünk - nélküle azonban nemsokára egy halom roncs ócskavas lett volna jópárunk biciklije. Hihetelen lelkesedéssel és szakértelemmel hárította el a legkacifántosabb problémákat, minden gondot pillanatok alatt orvosolva. Ahhoz képest, hogy az túrát Marcellel egyfajta elő-nászútjuk tekintették, igazán kitettek mindketten magukért. (Előreugrok a történetben. Később a hegyek között találkoztunk egy holland tekerő kollégával, aki 5 hetet kerekezett a vidéken. Mondta, hogy egy hetet kellett várnia valahol, mert a csomagtartója eltörött, és Hollandiából küldték utána a pótlást!!! Hehehe, miért nem velünk, pontosabban Virággal kerekezett?)

Még bevásároltunk, majd mindezek után - immáron megújult golyóimmal - elkövetkezett a túra legfontosabb lépése: végre elindultunk, elhagytuk a kiinduló város, Brassó területét. Északnak vettük az irányt, előre az Olt folyása mentén. A délutáni hőgutában sorban faltuk a falvakat (kocsmákat keresve, de hiába), végre elértünk Apácára. A falucska főteréről nyíló utcában megleltük Apáczai Csere János szülőházának (ill. a helyén álló háznak) falán felavatott emléktáblát. Találtunk egy eldugott kis kocsmát, töltekeztünk, majd egy kis sikátoron keresztül tovaindultunk az esti végcél, Barót felé.

Útközben két említenivaló is történt. Egyrészt román 7 órakor (magyar 6-kor) bejelentkeztem telefonon Budapest egyik közösségi rádiójába, a FIKSZ Rádióba, amelyben keddenként ekkor kezdődik a Zöldindulás című műsor. Ilyen távolból úgyis ritkán szoktak betelefonálni!... Másrészt Miklósvár falucska központjában, jé, kivel találkozunk? Bakó Misi sepsiszentgyörgyi barátunkkal, aki már a 6 évvel ezelőtti Oracsbituban is fontos szerepet kapott (ők voltak a végcél). Különböző szervezési elcseszések miatt az utolsó napokban nem tudtam Őt pontosabban informálni, mikor pontosan merre is fogunk járni - ennek ellenére (egy kis székely találékonysággal és érdeklődési technikával) kiválóan utolért (megelőzött) bennünket. Most csak egy napot töltött velünk, de később ismét csatlakozott hozzánk.

Alkonyattájt értünk Barótra, ahol Borbála egy kedves régi diáktársa, Vera lakott. Szülei Barót egyik vendéglőjének gazdája, így finom vacsoránk és szállásunk biztosítva volt. A vacsora bizony, épp jókor érkezett - a szállás pedig az oracsbituk két évtizedes történetét nézve minden eddiginél eddigibb: a csapat nagyobb része a étteremben, az asztalok között hevereghetett!!! :-))) A családok számára rendelkezésre állt a közelben egy üres lakás, fürdési lehetőséggel. Jót aludtunk, s külön öröm volt, hogy az éjszaka kitört zivatart ilyenmód átvészeltük. Még!...

 Vissza 

© Magyar Csillagászati Egyesület, 2002-2003. (Tepi)