Oracsbitu 18 

2002 július 18-a:
Úszás, kúszás, ázás és tolás

... Hajnalban - sok órával a zivatarok elcsitulta után - közeledő veszedelemre Marci jellegzetes hangja hívta fel a figyelmet. Álmos, riadt, lázas kapkodás a kiöntött Vargyas patak ~árterében~. Sátorcsónak-vonszolás! A folyópartot (az alattunk lévő rét egy részét) elöntötte a jóval feljebb lehullott és most ideért tetemesebb csapadék. Szellemalakok keresik a még menthetőt a bokáig (térdig) érő vízben.
Hajnali merengés a szabad ég alatt az árvíz ténye fölött. :-) Korareggeli Vargyas-völgyi romantika. A patak már ismét békés(ebb). A fotó tárgya utálja, ha hajnalban elázottan molesztálják (=fotózzák). A roncsmaradékok keresése a viharvert patakparton.
A száradás ideje alatti időtöltések - 1. A száradás ideje alatti időtöltések - 2. A száradás ideje alatti időtöltések - 3. A száradás ideje alatti időtöltések - 4. A száradás ideje alatti időtöltések - 5.
A száradás ideje alatti időtöltések - 6. A patak jókora maradt! A fölöttük (folyásirányban) táborozók sem úszták meg sokkal kevesebbel. Irány a barlangtúra. Zöld erdő.
Hegymászási és barlangászkodási életképek - 1. Hegymászási és barlangászkodási életképek - 2. Hegymászási és barlangászkodási életképek - 3. Hegymászási és barlangászkodási életképek - 4. Hegymászási és barlangászkodási életképek - 5.
Visszakocsikázás Vargyasra. (Közben, mint sofőr, szabályosan elaludtam, de az útszéli árok felébresztett. :-) A soronkövetkező kiadós zápor Vargyason tűző nap mellett (!!!) kínzott bennünket. Szomjunk oltása. A betonút pedig szép lassan elfogy... Az összes elképzelhető katasztrófa, mint állatorvosi ló!
Isten hozott (?) Harghita megyében! Oklándi falukép (sűrű belső káromkodással a földút miatt) Kétségbeesett tolás a kavicságyban. Mellettünk egy nagy zivatarfelhő-rendszer utazik velünk. Egy biciklista emléktáblája,...
...s Nyergeske elcsigázott ~beleérzése~: vajon ránk is ilyen sors vár ezen az útburkolaton? :-( Aaahhhh! Újra aszfaltút! Sőt! Útfoltozás a helyi szokásoknak megfelelően (kicsit sem titkolt ímmel-ámmal)... Mixelés a homoródszentpáli vegyesüzlet előtt. Előttünk Homoródszentmárton. ~Szebb a pulyka, mint a páva!~
Patakfalva temploma, mögötte az elmaradhatatlan zivatarfelhőzettel. Ismerkedés a Helyi Erőkkel? Kacskaringós szerpentin vezetett fel (nemvárt módon) egy 300 m magas hágóra! :-( Az út (pontosabban az emelkedő) végleten!... Szusszanás Udvarhely előtt a dombtetőn.
Huhhh, talán révbe értünk... Ezúttal nem nekünk, hanem a kerékpárjainknak ad szállást az ebédlő a református kollégiumban. A kocsis különítmény bepakolása szállásunkra. Virág cipőt varr. (A részletekért a kép figyelmesebben szemlélendő! :-) Megpihenésünk (és egy irtózatosan gazdag vacsora) a közeli étteremben.
Az étterem sajátos berendezési tárgyai. Élőzene a pizzához. Esti exkluzív városnézés Nyergeske iskolaigazgatójával, aki épp ~otthon~ töltötte a nyári vakációt. A református templom. A Barátok temploma.
Az udvarhelyi városháza. A református tanítóképző. Kopjafa a forradalom áldozatainak tiszteletére a ~Patkó~-ban. A Nagytemplom. A plébánia napórája - esti vakufényben.
Maroknyi csapatunk városnézése helyett a többiek édesdeden összeestek a református kollégiumban...

A zubogó Vargyas-patag hangja társaságában marhaságokat álmodtam, de alapvetően kellemes aludtam. Egészen hajnali 3-ig, amikor Marcell jellegzetes hangja ébresztette a társaságot: "Ámberek, úgy néz ki, a patak hirtelen nőnyi kezdett, és egyre kijjebb gyün..." Álomtól kábán bújtunk ki a sátrakból, néztük, mi is történik. De sok nézelődésre nem volt idő, mire térültünk-fordultunk, a víz egyre közelebb jött, s máris a sátor előterében, majd benn a sátorban! Gyorsan próbáltuk menteni, ami menthető: az apróbb cuccokat, ja, és a gyerekeket hamar a kocsiba, majd a kocsikkal fel a part kissé magasabb részeire. Tényleg hamar kellett cselekedni, mert a terület egyfajta sziget lett, a patakból kilépett víz a másik oldali árokban is folyt már legalább félméteresként, s hát autóink, biciklijeink nem kétéltűeknek készültek. Maguk a sátrak csak a második menetben, térdig vízben gyalogolva menekíttettek ki.

Érdekes, hogy 1-2 sátor, amely a terület legszélén veretett fel, majdhogynem érintetlenül megúszta. Tulajdonosai békésen aludtak bent, amikor mi már biztonságba jutva észrevettük, hogy nem veszik észre a fennforgást. :-) Gyurit és Spetit úgy kellett felrázni, hogy "hééé, nem-e gondoljátok-e, hogy ki kéne úszni a partra?..." Talán még a mai napig is békésen alszanak, ha nem indítunk "mentőexpedíciót" hozzájuk. Sajnos az éjszaka okán kevés felvétel tudott készülni magáról az eseményről.

A továbbra is vaksötét éjszakában a magasabb partról immár biztonságban, de még fél(rém)álomban próbáltuk felfogni, mi is történt. Valahol távolabb (a Hargita alján) még ennél is több csapadék eshetett, vagy a vízgyűjtő sajátosságai úgy hozták, hogy egy nagyobb másodlagos (sokadlagos) árhullám is keletkezett, amely hajnali 3-kor ért el ide. Csapadék már rég nem esett, nyugodt csendes, békés, enyhe éjszaka vett körül bennünket, amikor a patak egyszercsak meghaladta a medrét, és átfolyt a mezőn. Meg lehet érteni a Tisza mentiek érzéseit, amikor 2001 tavaszán a folyó pár óra alatt 7 méternyit (!) emelkedett - úgy, hogy ott helyben alig esett csapadék... Nem akartunk belegondolni, mi lett volna, ha sokkal "markánsabb" az árhullám, s nem csak pár centis "átfolyás a mezőn" - hiszen a helyi szokásokat nem ismerhettük. Érdekes, mire felpakoltunk, a "lenti" árvíz máris csillapodott, s mire kihajnalodott, csak a kissé megtépázott fű jelezte a kataklizmát. (A patak visszatért a medrébe, de persze továbbra is nagy és sáros maradt.)

Az adalék: Két héttel a kaland után a hazai lapok is hírüladták, idézet: "A Harghita alatt fekvő Szentegyháza kempingjéből a felhőszakadás után tűzoltóknak kellett kimenteniük a lakókat - sokaknak mindenük odaveszett..." Na, vajon melyik patak tette? Nyert! A Vargyas...

Mint írtam, szerencsére békés, nyugalmas, enyhe volt a hajnal, így némi szárítkozás után - immár fedél nélkül - nyugovóra tértünk, ki-ki úgy, ahogy. Jómagam pl. a kocsiban, hogy a felélénkült Csillát elszórakoztassam, a család többi része kint a szabad ég alatt matracon. Mások is jelezték, hogy a történtek ellenére az egyik legjobbat itt, a Vargyas völgyében aludták. Az ijedtségen kívül más kár nem keletkezett, később minden hiányzó alkatrészt megtaláltunk - a cövekektől más bizgentyűkig - a folyásirányban, itt-ott fennakadva, sőt, még többet is. (Hmmm, úgy látszik, már máskor is ért másokat itt hasonló meglepetés... :-)

A délelőtti szárítkozás tartalmas programmal, barlanglátogatással telt. A megáradt patak elzárta a gyalogutat, ezért - a helyiek tanácsai szerint - előbb fel kellett mászni a domboldalba, és egy másik, kisebb barlangon keresztül átkúszni, majd vissza a patakhoz, át rajta, és így volt elérhető a tágas Orbán Balázs cseppkőbarlang. Helyi alkalmi fiatal idegenvezetőink hihetetlen lelkesedéssel élvezettel kalauzoltak bennünket. Dél is elmúlt, mire - szerencsére - minden kiszáradt annyira, hogy útnakindulhattunk. Visszagurultunk Vargyasra a földúton, miközben hipp-hopp, kialakult mellettünk-felettünk egy kisebb zivatarfelhő. Észbe sem kaptunk, máris dörgött, zuhogott. Azután elmúlt, s mire a csapat Vargyasra érkezett, már mindenki csontszáraz volt, s a hőguta kerülgetett minket. A második felvonás a faluban jött - ezúttal folyamatos forró napsütés mellett (!!!) kezdett el ömleni. De ez is elmúlt, nyomában gőzfürdő.

Elindultunk tovább, végcélként Székelyudvarhely irányába. Hatalmas dombok jöttek szembe, változó minőségű út mellett. Ez annyit jelent, hogy néha teljesen elfogyott az út, de a láthatóan építési területen senki sem építkezett. Egy helyen találkoztunk útkarbantartókkal, akik erősen látszattevékenységet végeztek. Persze közben átértünk Hargita megyébe, amely köztudottan a legrosszabb úthálózatú megyék egyike (talán nem véletlenül?). Bolyongásaink között szép, átlagtúristák által ritkán látogatott tájakat láttunk. Szerettünk volna átjutni Székelydályára, ahol Speti szerint kellő látnivaló akadt volna, megtudván azonban, hogy csak földút vezet oda, különösebb rábeszélés nélkül lemondtunk erről. Márcsak azért is, mert az idő telt-múlt, s Udvarhely még messzi. A legváratlanabb szakaszokon "jöttek szembe" dombok, egy helyen pl. legalább 200-250 m-nyi szintet kellett felmásznunk - s az út minősége miatt nem volt felhőtlen a legurulás élménye sem.

Utunkat egy jókora zivatarfelhő-rendszer kísérte, amely mindvégig "mellettünk" volt, nagyjából épp akkora átlagsebességgel mozgott, mint ahogy mi haladtunk. A Nap minvégig a felhőzet szélén sütött, még kísértetiesebb fénykontraszt-viszonyokat teremtve. Ezen az éjszakán eredetileg Udvarhely mellett, Máréfalván, a Kis-Küküllő partján sátoroztunk volna egy telken. Az előző éjjeli élmények nyomán ezt nem mertük vállalni, gyors átszervezéssel Emese egy viszonylag jutányos árú református kollégiumi szállást szerzett. (Ezúttal biciklijeink hevertek bent az ebédlőben!... :-)

Rá is fért a csapatra egy jó kis forróvizes fürdés, s cuccaink kimosásának lehetősége. Utána hatalmas adag vacsorát ettünk egy közeli kis étteremben (iszonyúan jóllakva), ahol élőzenés kíséret tett nehézzé a beszélgetést (de hát úgyis ettünk). Végezetül néhányunknak - minthogy a többség kidőlt - egy exkluzív éjszakai városnézés következett. Nyergeske főnöke ugyanis épp udvarhelyi születésű, s a nyári suliszünetben több hétre haza-haza szokott látogatni (Esztergomból). Idén is így történt, s mintegy véletlenül összefutottunk vele.

 Vissza 

© Magyar Csillagászati Egyesület, 2002-2003. (Tepi)