Oracsbitu 18 

2002 július 19-e:
Fel a Hargitára!

A szárítás meggyorsításának érdekében tett konstruktív lépések. A kollégiumban mosógép is volt, így a társaságon lázas mosási hajlam lett úrrá. Az autó programozása a további szenvedések elviselésére. :-) A Tamási Áron Líceum bejárata. A katolikus templom belsője.
A Barátok temploma - ezúttal nappal. A Nagytemplom. A városháza belső udvara - 1. A városháza belső udvara - 2. A vár bejárata.
A várban épp egy nagy népibanzáj rendeztetett. Modern katolikus templom a város szélén, MOL kúttal. Útban a Harghita felé a Nagy-Küküllő völgyében. Száguldásunk nem tartott sokáig,... ...ui. ~szembe jött velünk~ egy fagylaltgyártó üzem... :-)
Igen, ez már a harmadik adag! Degeszre zabálta magát mindenki az olcsó (diszkont árú) édességekből. Küküllőkeményfalva temploma. Falusi hirdetőtábla Székelyföld kellős közepén. Mint a korábbi túráinkon, idén is találtunk egy ~oracsmacskát~.
Nagyon ragaszkodott hozzánk, nagyon fájó szívvel kellett otthagynunk. Látkép a Küküllő-völgyében. Zeteváralja dombja. A hegy pont olyan a valóságban, mint a képeken. Átkelés a Küküllőn. Zetelaka temploma.
Simogatnivaló zöld rét. Búcsú a Küküllő völgyétől, irány a ~nagy hegy~! A helységnévtábla nem tévedés. Jaj, hol is vagyunk? Egy magyaros csárdanév a Harghita alján. Az Ivó-patak vízeséseinek egyike.
Az út meredekbe és kövesbe megy át. Az egyetlen közlekedési lehetőség - a tolás. Páfrányföldek. Szerencsére megérkezett a megváltó autós segítség (lásd: -> ~hullaszállítás~) Harghitai látkép 1600 m-en.
Az autósok (és a biciklik) célbaértek. A szállásunkul szolgáló fogadó. Fogadók, menedékházak - s mögötte a közelgő menetrendszerű felhőszakadás... Látkép a Harghitán.

Az udvarhelyi kollégiumban még automata mosógép is akadt, a száradás folyamatát hajszárítónkkal gyorsítottuk. Így lassan-lassan elkövetkezett a szokásos déli időpont az indulás idejére. :-) A várban épp egy nagy helyi banzáj (fesztiválféleség) rendeztetett, ezen kívül viszont (ismét, a többiek kedvéért) megnéztünk mindent, amit csak lehetett, septében, bicikliről. Kicsit éhesen indultunk útnak, magamban morgolódtam is emiatt, de a morgolódás nem tartott sokáig. Ugyanis az egyik útbaeső falu végén egy nagy jégkrémgyártó üzem jött szembe! :-) A csapat egy emberként dobta el biciklijét (meg kocsiját), s rohanta meg a telep mellett nyitvatartó mintaboltot, ahol barátságos diszkont áron végtelen mennyiségű fagylaltféleséget lehetett vásárolni, majd megenni azonnyomban. Jómagam 4 fogást fogyasztottam, de ezzel korántsem voltam csúcstartó. Pedig hát mikor eszik az ember 4-fogásos ebédet? :-)

Teli pocival nyomtuk a pedált egészen Zeteváraljáig, ahol jobbra tértünk, be a bővízű Ivó patak völgyébe. Az azonos nevű falucska vagy 8 km hosszan nyúlt el a kristálytiszta zuhatagok mellett. Egy helyen helybeliek erdei szamócát árultak vödörben - ez volt az ebéd-ráadás, épp jókor. Utána megkezdtük az út legnehezebb, legkellemetlenebb szakaszát. A tetőig vezető 800 m szintkülönbséget mintegy 9 km alatt teszi meg az út - csekély matematikai tudás birtokában kiszámítható, hogy ez átlagosan 10%-os emelkedőt jelent. Ez önmagában még feltekerhető lenne a jobb kétkerekűekkel (és masszívabb gazdáik által), viszont az úton található temérdek kő ezt szinte lehetetlenné teszi. Az oracsbitu átment tolacsbituba, de a nagy csomagokkal még így is megszenvedtünk. Illetve embere válogatja. A legelsők már rég felértek, még a záróboly (pl. én) a táv feléig sem jutott. De hát mire való a "hullaszállító" autók tömege, ha nem arra, hogy ilyenkor jelen legyen! :-) Úriasan, egy csomó embert leelőzve érkezhettünk Emese által fel a Madarasi Hargitára.

Szállásunk az egyik síházban történt, ahol fűtött (sőt: túlfűtött) cserépkályhák fogadták a vendégeket. Melegvíz a fatüzelésű bojler által hasonlóképpen. Mondani sem kell talán, hogy ilyen körülmények között és után viszonylag hamar elalélt a társaság - bizony nem volt senki, aki a házigazdával átlátogatott volna a közeli menedékházba egyet sörözni...

 Vissza 

© Magyar Csillagászati Egyesület, 2002-2003. (Tepi)