Oracsbitu 18 

2002 július 20-a:
Fent a székelyek szent hegyén

Reggeli harghitai hangulatkép - éjjel a szokásos volt: néha esett, néha ömlött. Reggeli a konyhán. Virág és Marcell itt a magasban is ~szenvedélyének hódol~ (természetesen megintcsak nem a saját biciklijüket. :-) Az erdei szamóca maradékának elfogyasztása. A Kós Károly tervezte Madarasi Menedékház. (Este finom vacsorát kaptunk benne.)
Irány a Harghita csúcsa (1800 m). Törpefenyves, ahogy ilyen magasságban illik. Előttünk a székelyek szent hegye! A felhőalap a távolban bőven alattunk volt, de itt kellemes, szélcsendes, napos idő uralkodott. A hegycsúcs a kő birodalma.
Harghitai csendélet. Érdemes a lábunk elé nézni. Hogy miért? Feliratok mindenfelé. Pl. ~MINDENT VISSZ...~ Címeres kopjakereszt. Felirat.
HAJRÁ MAGYA ROK! Városnevek a Kárpát-medencéből... És persze mi is...
Csúcsfotó, ahogy illik! Egy búcsúpillantás a mélységre... Felmásztunk egy másik csúcsra is, a Mihály-havasra. Sárdagasztás, tekintettel a napi felhőszakadásokra. A havasi gyopár.
Áfonyazabálás a zöldben. Fenyőköltöztés. (Sajnos a síkvidéken nem maradt meg... :-( ) Látkép - a távoli épületek a menedékház és környéke. Családi idill. Na ez meg mi lehet? (Ki tudja?)
Kökénysáska. :-) A Mihály-havas sípályáját még a magyar honvédek építették 1940 után. Lehet, hogy a tábla is akkori? Libák! Útbaigazítás. (Különös tekintettel a legalsó táblára... :-)

Reggel elbúcsúztunk Szalmáéktól, akik egy hetesre tervezték a programot, s lassan hazaindultak, magukkal vive a két tekerő fiúkat is. A leírt előzmények után a szombati napot pihenőnapnak szántuk, de tényleg! Sikerült is nulla km-t tekernünk a biciklikkel, ellenben jókorát sétálgattunk fent az 1700-1800 m-es magasságokban. A déli éledezés után felgyalogoltunk a Madarasi Hargita tényleges csúcsára, ami a menedékháztól alig 1-2 km-re pihen. Egy nagy kopár dombhátról van szó, tetejéről impozáns kilátással minden irányba. A gyér fű között rengeteg kisebb-nagyobb kő pihen - amelyek a fellátogató emberi elme jóvoltából számos feliratot alkotva csoportosultak idővel. Legtöbbször településneveket olvashatunk, főleg magyarországiakat - a kirakósdi, gondolom, itt a fába vésést helyettesíti. Azután lehet fent látni más ábrákat, szövegeket is, pl. hatalmas stilizált "H" betüt, azután "MAGYAR FÖLD" feliratot, meg "VISSZÁ"-kat...

Hatalmas szerencsénk volt az időjárással, körben mindenfelé szép kumulusztornyok épültek, távolabb az aljuk velünk egy szintben látszott - azonban a hegytető fölött szinte folyamatosan sütött a Nap a felhőlyukakon által. A levegő is alig mozdult, ami - hasonlóan a Poiana-i élményhez - legalábbis szokatlannak látszott ilyen magasságban.De sajnos a nagy légköri homály okán nem lehetett ellátni pár tíz km-nél távolabbra, pedig biztos láthattuk volna a Fogarasi havasokat, meg a Bucsecset.

Délután egy másik hegymagasra vonszoltuk fel (szép lassan) magunkat, ahol áfonyáztunk, szamócáztunk telepofára. Elücsörgéltünk fent több órát is, jó békésen, székelyesen. Koraestére egy kis ebédet rendeltünk az egyébként szépen megcsinált - még anno Kós Károly tervezte - menedékházban, ha nem is volt kiadós, de jól esett. Rajtunk és egy-két helyi lakón kívül nem volt forgalom, ami meglepőnek tűnt így hétvégén, szombat este. Azt mondják, inkább a tél a fő időszak, és szinte kizárólag csak magyarok vendégeskednek, nincs is más (kétnyelvű) felirat sehol sem.

Egyébként mindkét este jókora esőt kaptunk - igen morcosak lettünk volna, ha kint sátorozunk valahol. A helyiek egy része legyintett, "ilyen szokott lenni", mások viszont mondták, hogy ez egy meglehetősen csapadékos nyár. Ezen mi "medenceiek" eléggé csodálkoztunk, eszenkbe jutván az oracsbitu előtt tapasztalt hónapos hőguta. Azután elfogadtuk a tényeket, megnyugodva hallgatva az eső hangos dobolását a bádogtetőn.

 Vissza 

© Magyar Csillagászati Egyesület, 2002-2003. (Tepi)