Oracsbitu 18 

2002 július 21-e:
Csodálatos átkelés a Hargitán, érkezés a csűrkertbe

Reggeli legurulás a Harghitáról az éjszakai esőzéstől párás tájon. A méretes köveken való száguldozás mellesleg eléggé életveszélyes volt. Egy kis botanika. Csordogáló erecske az út mellett. Szamócazabálás.
Haditanács. Kerekezés a zuhogó esőben. Azután meguntuk a szakadó esőt, beálltunk az erdőbe, s ~unalmamban~ a patakot fotóztam,... ...meg egy fához lapuló lepkét, amely ilyen trükkösen védekezett az eső ellen. Később egy pajtában találtunk oltalmat az égi áldás ellen.
Gyönyörű tájon vezetett utunk. A szokásos napi levesfőzés - mint megváltó víz- és sópótló! Különleges növényke - botanikusok, segítség! A patak vize vérveres lett - a felhőszakadások kimostak valamit valahonnan. Lila virágok mindenfelé.
A moharéteg alja. Egyre magasabbra fel! A felhők alja a hegyeket nyaldossa. Kilátás a hágóról. Utunk az előttünk látható völgyben, fenséges tájakon vezet tovább. Hegyi romantika. Láttunk egy kiírást: ~Akár egyetlen fa kivágásáért is börtönbüntetés jár!~
Többször mondogattuk: útviszonyok ide vagy oda, ennél szebb táj nem is kell nekünk! Lásd az előző kép kommentárját! (Le az Alpokkal! :-) Az erdők lassan megritkulnak, leérünk az Olt völgyébe, a Csíki-medencébe. Az Olt-völgyének túloldala. (Ez ugyanaz az Olt, mint túrán legelején - csak jó 100 km-rel ~feljebb~ vagyunk.) A Nagy-Hagymás, a Hegyes-kő és az Öcsém - a nevekkel még találkozunk később.
Találkozó Molnár Zolival. Észak felől újabb nagy felhőszakadás közeleg. A hegyekből leérkező Nagy Madarasi patak. Geológiai jelentőségű suvadás Csíkmadaras határában. Madaraasi utcakép.
Az újabb esőzés ellen a templomkapu boltíve igyekszik védeni. Esőáztatta tekerés Csíkrákos felé. Csűrmosoly! Minthogy a csűrkertet teljesen eláztatta az eső, elszállásolásunk magában a csűrben történt. Ez lett volna a csűrkert, amelyben most 10-20 centis víz is állt.
Magaslati kép a csűrpadlásról. Az épp aktuális felhőszakadás. Vidám pillanatok - vörösborral. Felszabadult eszem-iszom - 1. Felszabadult eszem-iszom - 2.
Baromfiaudvar-romantika. Kocsiparádé az udvarban. Sztereó budi. Piros szemű nyúl - mint a mesében! Elektromos kertkapu. (Na, hogy működik?)
Ismerkedés vandéglátóinkkal. Tégy a fényszennyezés ellen! Alkonyi séta a csíkrákosi kápolnához. A székely körvasút. A falu szélén nyakigérő sárdagasztás.
Alkonyati panoráma fentről - 1. Alkonyi panoráma fentről - 2. Kápolna a hegytetőn. Mutogatás Csíkszereda és a Somló-hegy felé. Elheveredés a csűrpadláson.
A holdfényes csíkrákosi éjszaka.

Az alcímet látva a kedves olvasó talán értetlenkedik: mi az, hogy átkelés, amikor már a tetején tanyázunk? Hát igen, ahhoz az átkeljünk rajtunk, előbb le kell jönnünk róla. :-) Bár kelet felé, a Csíki medencébe indultunk, először vissza nyugat felé, az Ivó-patak völgyébe kellett lejönnünk a hegyről, ugyanazon a köves úton, amelyen feltoltuk a cajgákat. Lefelé valamennyire ment a gurulás, de korántsem Mecsek- rally színvonalon. Valahogy azért megtörtént, bár a jókora kövek jelentette útakadályok mellett az erdei málnás szakaszok is erősen lassították a tempót. ;-)

Alig értünk le, máris kitört egy heves zápor - ezt még egy fedett esőbeálló alatt csak-csak átvészeltük. A második már az út közepén talált bennünket. Beálltunk az árnyas fák alá, s az intenzitásához képest egészen jól megúsztuk. Azután csak-csak meguntuk az ácsorgást, és továbbindultunk, de újra nagyon rákezdett - úgyhogy szerencsére párszáz méterrel arrébb egy karámban oltalmat leltünk. Ezzel persze jól leszakadtunk a sztahanovista élcsapattól, akik szinte már az emelkedős szakasz legtetején jártak, és vígan szürcsölték a szakadó esőben az autós különítményesek által megfőzött forró, sós, de isteninek ható "életmentő" porleveseket.

Szép lassan mi is felértünk az 1350 m körüli hágóra, közben az eső is elállt. A táj gyönyörű volt, többé-kevésbé érintetlen. Ebbe a fogalomba persze egész Erdélyben beletartozik, hogy a rétek, legelők, domboldalak mindenütt szép simára vannak legeltetve a szabadon tartott haszonállatok által. Olyan, mintha nyugaton járnánk, ahol a bajor gazda fűnyíróval hetente-naponta végigszalad a kerten. Egyszerűen elképzelhetetlen, mennyi állatot tarthatnak legeltető állattartáson, ha ilyen alapos munkát végeznek mindenütt. A hágó még nem a környék legmagasabb pontja volt, de arra a völgyre fantasztikus kilátás nyílt, amelybe rövidesen legurultunk.

Végre "elereszthettük" magunkat, már amennyire persze az útviszonyok megengedték. Ennek az ereszkedésnek és a gyönyörű tájaknak a hangulata, azt hiszem, sokáig megmarad emlékezetünkben. Nem kell nekünk szépen szabályozott, kimunkált táj (mint korábban nyugat felé történt tekergéseinken láttunk ilyeneket), hatalmas forgalommal, turistaáradattal! Itt a hegyek között elvétve találkoztunk emberrel, szekérrel, autóval. Az út egyre lejjebb ereszkedett, a patak egyre bővízűbb lett. Idővel megjelent egy-egy erdészház is, az egyikőjükön a felirat: "Akár egyetlen fa kivágása is börtönnel büntethető!" (Sajnos fotó nem készült róla, kár!) Persze a környezetvédelem azért még messze nem áll ilyen szigorú szinten ezen a tájon: láttunk szeméthegyeket, rendezetlenséget bőven. Ilyen a jelen valóság - vajon milyen lesz pár év, évtized múlva? Lehet-e, hogy majd ide is elér a "szépen, nyugatiasan kimunkált" világ? Jaj, és akkor vajon mi hová tudunk "menekülni" oracsbituzni?

A völgy torkolatánál várt bennünket későbbi (egyetlen amatőrcsillagász) gyergyószárhegyi vendéglátónk, Molnár Zoli. Egy magaslat tetején álltunk meg, a horizont kinyílt, s beláthattuk a teljes (és szinte kopár) Csíki-medencét Csíkszentdomokostól Tusnádig, északtól délig. Mindenki ámult, ugyanis a nagy esőzések egy hidegfront-feléséget jelenthettek, merthogy a levegő kitisztult, és soktízkilométeres lett a látástávolság. Igen, a felhőzet is mostmár északias irányból vonult, volt belőlük bőven, s hirtelen fel is tűnt, hogy egy nagyobbacska csapadékzóna jelent meg a a medence északi részén. Húha, húztuk is az irhánkat le a völgybe, Csíkmadarasra. Mire fölénkgyalogolt az esőzést jelentő homály, épphogy leértünk, és a templom kapujának boltíve alá zsúfolódtunk. Így is meglehetősen szarrááztunk, amit folytattunk egy második hullámtól Csíkrákos felé biciklizvén.

A következő két éjszakai szállásunk eredetileg egy csíkrákosi csűrkerti sátorozás akart lenni. Hogy mi az a csűrkert? Egyszerű: a csűrnek a kertje! Minthogy azonban a csűrkert enyhén víz alatt állt, maradt lehetőségként maga a csűr? Hogy mi az a csűr? Nem, nem a csavar párja, hanem takarmány tartására szolgáló fedett faépítmény. A szénát praktikus megfontolásokból a padlásszerű magaslaton tárolják, de a hely többfunkciós is lehet - ide lehet felcsalni pl. a kiszemelt menyecskejelöltet a puha szénában való kis "hettyempittyre"... :-) Mi "csak" egyszerűen alvás céljába vettük igénybe a következő két éjjelen. A családok, gyerekek bent kaptak helyet az egyik szobában, vendéglátóink - két generáció - nagyon kedves emberek voltak.

Hogy a nagy gurulás után azért "meglegyen a napi teljesítmény", a csapat nagyobb része még felmászott a falucskától nyugatra, egy domb tetején épült kis kápolnához. Iszonyú sáros földúton kellett átkelnünk az Olton, de a panoráma nagyon is megérte fentről - szép fotók készültek a Csíki-medencéről.

 Vissza 

© Magyar Csillagászati Egyesület, 2002-2003. (Tepi)