Oracsbitu 18 

2002 július 23-a:
Sétagurulás Gyimesben

Reggeli etológia: egér a hordóban! Észak felől minden eddiginél eddigibb viharfelhők közelednek. A digikamera, amely eddig az ilyen nagy kontrasztokat elég rosszul kezelte, most a helyzete magaslatán! Hitetlenkedő alakok az égi fényjáték közepette. További etológiai felvételek - időtöltés gyanánt a felhőszakadásban.
Csíkrákos az ítéletidő alatt. Virág és Marci mintegy 8 kilónyi 100 lejes gyűjtöttek össze a vidék boltjaiból, kocsmáiból. Hogy miért?... Reggeli piknik a háziak társaságában. Csíkrákosi indulási csoportkép - immár a felhőszakadás után, a szokásnak megfelelően, délben. :-) Át keresztben a Csíki-medencén, irány a Gyimesbe vezető völgy.
Tanakodás a sík közepén. Ismét elértük a betonútat, kikecmeregve a nyakiksárból. Völgyzárógát erőművel és széles, bővízű folyammal. Az erőmű áramával bizonyára messzeföldön világítanak! A forráska vízhomaza összemérhető a patakéval. Ebihalbölcső az út szélén.
Legényként a gáton. A víztározó a környék, elsősorban Csíkszereda vízellátását biztosítja (legalábbis aszondják). A Gyimesbe vezető egyetlen főútvonalon olyan ritka volt a forgalom, mint felénk vidéken, éjszaka... Lehet, hogy egy korábbi oracsbitu maradványa? :-) ~Virágok közt Virág voltam~...
Panoráma a Gyimesi-hágón felfelé haladva. Árnyak és színek. A csapat (a fotós nélkül persze) a Fügés-tetőn. A hágó mögött a Pogány-havas. A mélység megtekintése.
A mélység. Ortodox kolostor a hágó alatt. Lesipuskás felvétel a tevővevő pópákról. (Akik állítólag nem szeretik a fotózás elvi megfontolásokból. Hiába... :-) Piknik a kolostor alatt,... ...egészen a soronkövetkező felhőszakadásig.
A kolostorba bemenekültek felvétele a belső dizájnról. Dizájnkép - 2. Dizájnkép - 3. :-) A kolostor temploma. A kolostor temploma mellett egy közvécé.
Lassan egyre lejjebb érünk a gyimesi völgybe. Gyimesfelsőlok határában. Hatalmas templom Gyimesfelsőlokon. Vasútépítészet bravúrok a gyimesi völgyben. Csíkpaltinis temploma, körülötte a szokásos temetővel.
Épülő egyházi központ Csíkpaltinisen (-son?). Gyimesközéplok néhai magyar kaszárnyái - a negyvenes években épültek. Kaszárnyaudvar fa harangtoronnyal. Egy néhai kaszárnyaépület - ortodox motívumokkal... A kaszárnyához tartozó kisebb lakóépületek - hál'istennek kiváló állapotban.
A környék legfontosabb természeti kincse a fa. Tipikus gyimesi hangulatkép. Előttünk Gyimesbükk. Vasúti átkelő a világ közepén. A Tatros-patak - Gyimes fő folyója.
Szemnyugtató zöld mindenütt. A kanyargó Tatros - fűrészporos domboldalakkal. Ortodox templom az út mellett - a jellegzetes alutetővel... A dombok teteje párába vész. Gyimespalánka katolikus temploma.
Modern, bár kissé üres panzió az út mellett a nyár közepén. (Leginkább télen járnak errefelé sielni?) Gyimes vasútállomása. (Persze hogy ez is a negyvenes években épült...) Karcsú harangtorony Gyimesen. Kereszteződés. Az ezeréves magyar határ.
Őrház az ezeréves magyar határon. Őrház és az oracsbitusok - felülnézetben. Műmagányos műbúslakodás. A Nap megint kisütött, napozásra fel! Visszatekintés a gyimesi Tatros-völgyre.
~Na!... Na!... Meg egy kis lépés jobbra, és pontjó lesz!...~ Lentmenetben! (Na mondja senki, hogy a fotós nem vasútmániás...) ~Arraaaa! Arraaaa!~ - Mutogatás a magyar történelmi határ vonulásának irányára. A néhai magyar határsáv nyomvonala ma is látszik (erdőirtás a dombon fel).
A gyimesi dombok mögött a Nap korán ~nyugszik~... Helyzetjelentés a FIKSZ Rádiónak élőben. Az alkonyai fényjáték elbűvöli a csapatot. Íme az elbüvölő fényjáték. Dombok és színek a visszafelé vezető utunkon.
Sötétpatak-fürdő bortvizet szivattyúzó kútjának (balra) hajtómotorja (jobbolodalt). A fürdő épülete. Ízes nyelvezetű turistatájékoztató. A szivattyúmalom munkában. Az étterem (=kocsma) épülete.
Kiadós vacsora (gulyásleves-féle vadkolbásszal) fogad bennünket - már akinek viseli a bendője. Elcsigázottság középfokon - pontosabban Középlokon. :-) Esti fürdési előkészületek a kádfürdőben. Többen nem merték vállalni a lubickolást az ismeretlen mikrobiológiai környezetben. :-)

Hajnaltájt egy jókora záporra ébredtünk - lent a csűr "földszintjén" csak a hanghatása volt markáns, de a csűrpadlásra a lyukakon rendesen be-betalált egy nagyobb vízcsomag-darab, így arrébb-arrébb kellett "hernyózniuk" a hálózsákjukban egyeseknek. Azután nyugi lett, így csak a már megszokott reggeli állatsereglet ébresztett. No meg Bakó Misi telefonja, aki elvonatozott hozzánk biciklistül, hogy a következő két napban velünk tekeregjen Gyimesben. Amikorra összeszedtük egymást, s a társaság is összekészült volna, egyszerre hihetetlen fekete felhők kezdtek érkezni észak felől! Túránk eddigi - nem igazán csapadékmentesnek mondható - szakasza alatt még nem láttunk ilyen fekete fellegzetet!!! Jellemző, hogy fényképezőgépemmel, amely többször bizonyította konrasztkezelési képtelenségét ilyen esetekben, igen hatásos módon sikerült megörökíteni a látványt. Amikor fölénk ért a rendszer, persze a felhőszakadás sem maradt el. Ennek ürügyén ismétcsak dél lett az indulásból, pedig mi akartunk volna... (Akartuk volna?)

Elbúcsúztunk hát kedves vendéglátóinktól, s Csíkrákost kelet felé hagytuk el egy átkötő földúton - ami persze teljesen megszokott, hivatalos útvonal, még kamionok is járnak rajta. Egyenesen a Gyimesbe átvezető völgyet céloztuk meg. Ennek elejénél egy hatalmas völgyzárógát duzzasztotta fel a nevenincs patak vizét - állítólag ez szolgálja Csíkszereda ivóvízkészletét. Mellette egy kis villamos erőmű is létesült, de ahogy a patak vízhozamát néztük, az áramnak fordítva kellett folynia... :-) A Gyimesbe átvezető főútvonal végre normális aszfaltút volt, a térképen pirossal jelölve. Gondoltuk, lesz rajta bőven forgalom. Ehhez képest igencsak meglepődtünk, hogy csupán pár percenként ha elvonszolta magát egy-egy autó. (Szűkebb hazánk bármelyik mellékútján nagyságrendekkel nagyobb a forgalom egy átlagos hétköznapon napközben.) A táj persze errefelé is gyönyörű, az élményt a felfelé tekerés-tolás szenvedése sem árnyékolta be nagyon.

Az 1200 m-es magasság közeli hágón persze csodálatos panoráma nyílt mindenfelé. Kipihegtük magunkat, utána gyors gurulást kezdtünk, mert ezúttal a szokásos napi sópótló porlevest az autósok a nagy szél miatt miatt kissé lejjebb, egy kis ortodox kolostor mellett főzték meg. Lelkesen nyeltük, amikor megérkezett a soronkövetkező égi áldás. A biciklis nép egy része bekéreszkedett a kolostortemplomba a pópákhoz - íme, élmény minden kilométeren!

Gyimes a Tatros-patak hosszú völgye mentén elterülő településsorozat. Nagy számban lakják a Kárpátok vízválasztóján kívül "került" magyarajkúak, a csángók. Külön kis mikrovilág - amely az állattartáson kívül nem is tudom miből élhet. Talán egyre inkább az "érintetlenségéből", az idegenforgalomból? (Ennek jeleit egyre inkább látni lehetett - de persze még ne "szállodakomplexumokra" gondoljunk.) Az utolsó felhőszakadásocska hosszban kissé szétzilálta a társaságot, jómagam a legvégére maradtam, de hát nem volt hová sietni. Szép lassan "gravitációsan" gurultam lefelé, közben csodálkoztam, gyönyörködtem a tájban és a látnivalókban, s rengeteget fotóztam.

Jó 15 km-t kellett gurulni a hágó után Felső-, Középlokon, Gyimesbükkön majd Palánkán keresztül a néhai magyar határ eléréséig. Egy Tatroson átívelő vasúti híd mellett egy néhai tipikus magyar őrbódé található, mellette lépcsősor vezet fel a dombra. Felmászva rá, jól látszik még ennyi év után is a határsáv nyoma. A hely egyébként elhagyatott és elhanyagolt, mégis meglepően nagy volt a (természetesen magyar) turistaforgalom. Én csodálom, hogy a nyomokat az illetékesek nem igyekeztek minél inkább eltüntetni. Persze ettől a történelem még nem változik meg...

Szállásunkig, amely Sötétpatakán volt aktuális, jó 10 km-t kellett visszakapaszkodnunk. Közben gyönyörű derült idő lett, fantasztikus fényjáték tette még emlékezetesebbé a délutánt. A fogadó, ahol vendégül láttak bennünket, bent, egy oldalvölgyben, bővízű, kristálytiszta, csobogó patak mellett állt - mindazonáltal eléggé puritán környezetben. Vele szemben egy fürdő épülete állt, hevergésünk pedig új, egy tisztán fából készült, építés alatt álló, de jól berendezett faházban volt - egyébként egy fatelepen. Kaptunk vacsorát, helyi hangulatú gulyás képében, vadhúskolbásszal, amelynek némelyike csak enyhén volt avas. :-) De nagyon jól esett így is.

Vacsi után irány a fürdő, amely kicsit meglepett valamennyiőnket. Engem leginkább a 60-as évek magyarországi "tisztasági fürdőire" emlékeztetett - egy-két élénk gyermekkori emlékképem maradt róla, de a nálamnál fiatalabbaknak, gondolom, nem nagyon. A patakon egy kis malomkerék működött (ha kézzel "berúgták"), amely egy kis maszek szivattyúval pumpálta a vizet a fűtőházba - ennek sűrű füstje az egész völgyet bejárta, még szerencse, hogy helyi "ökofával" üzemelt. :-) A langyosított víz jó sárga, vasas, borvízszerű, állítólag gyógyvíz. Ezt kellett (volna) a pár szobában elhelyezett jókora kádakba beleengedni lubickolás végett. Klasszikus zuhanynak nyoma sincs. Többünknek komoly higiéniai aggodalma támadt a rendszer láttán, így inkább a tisztálkodás valamilyen más gyors technológiáját választották. Én megkíséreltem a csobbanást - utólag megállapíthatatlan, hogy az út vége felé rajtam kijött néhány bőrpötty feltűnése ezzel, vagy melyik más immunológiai támadással hozható-e összefüggésbe. A fürdés után márcsak a gyors álomba szenderülés volt hátra, a friss - mintegy 1000 m-es magasságú levegőben - nem voltak alvási problémáink.

 Vissza 

© Magyar Csillagászati Egyesület, 2002-2003. (Tepi)