Oracsbitu 18 

2002 július 24-e:
A Keleti-Kárpátok hegyei között

A Sötétpatak-fürdő ~fűtőháza~ a reggelben. Marci és Virág ugrásra készen a jéghideg házipatakba... Vadiúj szállásunk - hosszú napok után végre ismét ágyban! :-) Reggeli lépcsőmászás. Szállásunk valójában egy fatelepen épült.
Készül a reggeli tepikakaó. Felhívjuk a figyelmet a szél praktikus elterelésének (!) technikájára. Borvízforrás a kertek alatt. Vidám készülődés az indulásra. A háttérben egy talajvízbe loccsantó pottyantós... :-((( Ismét úton a Tatros völgyében. Tekergés a faházak között.
Faház az egész világ!... Átkelés a(z éppen) vad Tatroson, bekanyarodás Hidegségpataka felé. Környezetvédelmi oktatóalbum készül... Útjavítási előkészületek. Az útjavítás megtörtént! :-)
Találkozás egy nyári gyakorlatos néprajzos leányzóval. Mifene! Májusfa júliusban? Útban Hidegségpatakáról Bükkhavaspatakára. A szokásos simára nyalt (legelt) domboldalak... Bükkhavaspataka vadiúj modern katolikus temploma - 1.
Bükkhavaspataka vadiúj modern katolikus temploma - 2. A magyarok nemcsak a templomépítés technikáját, de éjjeli kivilágítását is hazai ~elvek~ szerint képzelték el. A helyiek viszont nem úgy gondolják... Domboldal, völgyecske, fák, patak... Hagyományos automata mosógép a patakparton. Az anyatermészet eróziós munkája.
Lassan elhagyjuk az utolsó lakott települést. A birkák csak a bogáncsot nem eszik meg. Hegymenet - ki-ki a maga módján! Erdőség, lágy fényben. Az önmagát megadó csomagtartó esete. A szerelőbrigád (=Virág) azonnal a helyszínen! :-)
A többiek a szerelés idejét lágy ejtőzéssel töltik a gyönyörű tájon. Hágópihi. Hééé, vajon melyik út vezet Budára? :-) Egy erdei Virág. Az erdőirtás ezen a vidéken is egy kedvenc emberi tevékenység.
Óvatos lejtmenet. Faház - virágos ablakokkal. Fehér emberek találkozása a néger disznókkal. :-) Kaszálósziget. Tanakodás a helyes útirányról...
A fejét homokba dugó tehén. (Az istennek sem volt hajlandó rendesen beállni egy normális portréra!) A fűrészpor, mint partalkotó tényező. Exkluzív túraútvonal oracsbitusoknak? :-) Újra emelkedő hajló útvonal - egy kis nehezítéssel,... ...majd még további nehezítéssel.
Az elcsigázott banda szűkös ebédecskéje. (E sorok íróját a többiek etették. :-) Százéves sudár fák között... Mocsár a hágón. Előttünk hatalmas hegyek (a Nagy-Hagymás és társai). Legurulás a nagy hegyek alá.
Pihenő a fékeveszett leszáguldás közben. Leérkezés a hegyek alá. Tehénlepény a hegyek alatt. A Kis-Békás patak a hegyek alatt. Lócsalád a Kis-Békás partján. Ezek sem voltak képesek rendesen profilt állni...
Faházak, templomocska s nagy-nagy sziklák. Borjú a Kis-Békásban. Kék és zöld! Marha a Kis-Békásban. Továbbszenvedés a Békási hegyek felé.
Földek, telkek. Egyre közelebb a hegyekhez. Már azt hittük, mindjárt ott is vagyunk... Csakhogy egyszer csak az út lejtősre fordul,... ...és egyszer csak egy gyönyörű szurdokban találtuk magunkat.
Kis-Békás patak a sziklaszorosban. Kis-Békás és Virág. Békási panoráma - 1. Békási panoráma - 2. Békási panoráma - 3.
Békási panoráma - 4. Ortodox templom a Gyilkos-tó kapujában. Esti rálátás a Békás-szorosra (a többit majd holnap). Éjjeli szállásunk egy egyszerű parasztház - esti piknik az udvaron.

Reggelre azt álmodtam, hogy Zalatnay Cini nálunk, otthon, a szülői házban vendégeskedett, és playback-ről nagyon kellemes, dzsesszes dallamokat énekelt folyamatosan, nem a szokásos hülyeségeit. Kissé ciki volt, hogy csak ketten-hárman alkottuk a nézőközönséget, de engem ez egyáltalán nem zavart, egy hosszú listával a kezemben pipálgattam az elhangzottakat... :-) Az év más időszakában, amikor csupán 5-6 órákat alszom zsinórban, ritkán adatik meg, hogy az álmok tudatosodjanak. Az oracsbitu alatt 7-8 órák is összejöttek, hála a tekerés "narkotikumának".

Sejtettük, hogy nem könnyű nap vár ránk szerdán - a térképeket nézegetve a különböző kiadások a különböző utakat erősen különböző minőségűeknek tüntetik fel. Annyi viszont biztos, hogy jóra (szilárd burkolatra) nem számíthattunk. A szokásos délidőben nekilódultunk hát, s Hidegségpatakánál északnak fordultunk. Sok-sok kilométeren egymást érték a fából készült házak, hatalmas portákkal, s a hozzá tartozó (természetesen laposra legelt) jellegzetes domboldalakkal. Az egyik domboldalon egyszercsak megpillantottunk egy vadiúj, 2000-ben épült katolikus templomot - modern, hazai (mo-i) dizájn szerint. Hehe, még a kivilágításra szánt reflektort helyét is előkészítették - de nem szerelték fel. (Vagy már ellopták?) Nemcsak a kultúrát, de a fényszennyezést is exportáljuk?

Ezt követően egy még alsórendűbb földútra tértünk rá, de még ezen is lehetett volna jól autózni. (Sajnos az autós különítmény a kalandot nem vállalta, a 30-40 km helyett képes volt "körbemenni" betonúton, 130 km-t is megtéve. Emiatt pl. nagyon hiányzott a koradélutáni forró porleves is...) Szép lassan felkaptattunk (vö. tolacsbitu) egy nagy vízválasztóra, gyönyörű erdők között. A zötyögtető köveken Balog Jani csomagtartója mindörökre megadta magát. A klasszikus spárgás technológia azonban a szokáshoz híven kiválóan remekelt! :-) A mintegy 1200 m tsz. fel magasságig felnyúló vízválasztó tetejéről messzi hegyeket pillantottunk meg - nem mindenki által gyanítva, hogy ma legalább odáig kell eljutnunk, ha nem épp tovább...

Egy kis legurulás után letértünk egy, még az előzőnél is alsórendűbb útra. Sok apró pocsolya és sár után ismét felfelé ívelt a terep - még az előzőnél is nagyobb toláshalmazt kiváltva. A 1300 m fölötti hágóról körültekintve mostmár egészen közel látszottak a hegyek. (Jó párás idő révén nem igazán működött a távolságbecslősdink.) A legurulás viszont pár perc alatt lejuttatott bennünket egy hosszú völgybe, közvetlenül a nagy hegyek alá. A lelégzetünk szinte elállt, jómagam majdnem felbuktam, bámulván szemben a látványos sziklaalakzatokat. Bakó Misi biciklivel tesztelte le a patak mélységét ("kerékmosás" fedőnéven), sikeresen a tengelyig merülve. Rendes volt, a fotó kedvéért megismételte. Birkák, libák, bocik és pacik nézték vonulásunkat, s néhol még a helybéliek is kimerészkedtek, tátott szájjal.

Azután az út egy kicsit elhagyta a patak közelét, megjelent a Szentséges Térerő, s rögtön meg is szólaltak a mobilok. De a visszaráncigálás a technojelenbe még nem sikerült, visszagurultunk a patak mellé, amely hirtelen bekanyarodott egy klassz sziklás szurdokba. Lestünk nagyokat, keresgettük móricka-térképeinken, ugyan hol is játhatunk. Azután ahogy jött a szurdok, úgy tova is állt, egyszercsak fel kellett gurulnunk egy hirtelen vízválasztóra, majd a túloldalt le egy "ugyanolyan" völgybe. (Körben a nagy hegyek persze maradtak.) A végjáték kemény: hosszú és kitartó emelkedés után megérkeztünk fel, a Gyilkos-tóhoz.

A kocsis különítmény ez idő alatt elfogadható szállást keresett lelkesen. Sátorozni is lehetett volna ötletszerűen, de annyira hideg és nyirkos volt minden, hogy mi sem ellenkeztünk valami fedett hely ellen. A végeredmény csak kicsivel volt jobb: egy kis parasztházban a nénike 3 kis szobában 12 embernyi helyen elaltatta a csapatot relatíve (a többihez képest) csekélyke összegért. Mosdás lavórban, ha hozunk patakvizet, a pottyatós budi tűrhető, bár a tiszta hegyipatak mellé pottyantott - de legalább nem loccsan fel a talajvíz a popsira akképp, int az előző szálláshelyen...

 Vissza 

© Magyar Csillagászati Egyesület, 2002-2003. (Tepi)