Oracsbitu 18 

2002 július 25-e:
A Pongrác-tetőn át a pityókalaborig

Reggeli ébredezés és lázvizsgálat. ~Cazare-parasztház~ a szűk üdezöld völgyben. Előkészületek a reggeli teafőzésre. A lakosztályok. Mégsem tea, hanem kakaó!
Odafenn megkezdődött a gomolytornyok tetejének jegesedése. Tudtuk, ez mint fog rövidesen jelenteni... :-( A forráshoz le kellett mászni az alagútba. No, végre útrakész a csapat. Séta a Gyilkos-tó és a szoros felé. A fej nélküli ló - patakkal.
A Gyilkos-tóban konzerválódtak a hajdanvolt fák törzsei. A Tepliczky-család. (Talán az első közös fotó az Oracsbitu alatt?) A stoptábla, mint kakukktojás! Egyensúlyozás a mocsár fölött. Gilisztasztrádák a vízben!
Egy gomba. Öt gomba és öt ember. Élet a halálon. Látképp a most ritka zavaros vizű Gyilkos-tóra. Magasságok és mélységek.
Modern panelhotel az őstermészet közepén. Zabaparti csíki sörrel. ~Kerékantenna~ - mint technikai kuriózum! :-) Bazározás. A Békás-szoros bejárata. (Vagy kijárata? Hát minden relatív.)
Az autókra dőlő sziklák. Most Szent István kápolna vagy Gyilkos-tó kápolna? Az utolsó ejtőzés az indulás előtt. (Odakint persze épp szakad...) Szakadás ide vagy oda, menetre fel! Kilátás a Pongrácz-tetőről Gyergyószentmiklós felé.
Mazochista sátorozók a Pongrácz-tetőn. Egy holland kollégával találkoztunk össze. Száguldási porté (Speti) Száguldási porté (Dömény Gabi és Facsar doktor) Az út mindjárt a völgy alján fog vezetni.
Velkám tu Gyergyószentmiklós! Csoportgyülekező Gyergyószentmiklós határában egy szép modern egyházi szeretetotthonnál. Templomok és villanypóznák - közel okkultációban! :-) Az örmény erődtemplom, hátulnézetben. Gurulás a főtér felé.
A főtér sarka. Összetalálkozás Molnár Zolival és kedvesével, Csillával. A főtéren a park közepén Szent Miklós püspök szobra, előtérben szökőkúttal. Gyalogséta a római katolikus templom felé. A római katolikus templom tornya - déli oldalán napórával.
A napóra közelnézetben, de épp ~nem felhúzott~ állapotban. :-) A néhai ferences rendi zárda, most Gépipari Iskolaközpont. Majláth Gusztáv Károly püspök szobra Gyergyőszentmiklós főterén. A római katolikus templom homlokzata a toronytól balra. Sétány a Salamon Ernő Gimnázium felé menet.
Salamon Ernő Gimnázium bejárata Salamon Ernő Gimnázium előterében, balra Salamon Ernő Gimnázium előterében, jobbra Iskolanosztalgiázás a líceum egyik osztálytermében (talán kémia?). Tájképkészítési időtöltés egy benzinkútnál, Gyergyószárhegy felé menet, a kitörő fergeteges zivatarban fagyoskodva.
A zivatarban eltévedt Virág és a közben már összkomfortosan lezuhanyozott Marcell nagy találkozása!... :-) A biciklik beköltözése a ~pityókaszaporító állomásra~. Éjszakai csendélet magányosan száradó ruhákkal és biciklikkel. Elcsigázott, száradó oracsbitusok - radiátorközelben. Amint a csokornyakkendő jelzi, mindjárt kezdődik az oracsbúcsúbuli!
Oracsbitu FINE! - Ballantine Finest!!! :-))) Tömegkoccintás - északi látkép. Tömegkoccintás - déli nézet! A gyerekszekció... Állófogadás ill. állózabálás.
Vendéglátóink jól szórakoznak. (Állítólag) eljött a buli ideje!... Vakufényes napozás. Áramvonalas sörfogyasztás. Megilletődött falatok.
Ne mutogass! Egyél! Így mulat egy vén oracsbitus. A sörgyár ezért a képért komoly ajánlaton gondolkodik... Hajcsi-készülődés.

Lassan a búcsúhangulat kezdett úrrálenni a csapaton, tekerési kedvünket gyaloglásira cseréltük, s a szokásos délidő a Gyilkos-tó körül sétálva talált bennünket. A tó hihetelen sáros vízű lett az elmúlt napok felhőszakadásai nyomán. Románul a hely neve "vörös tó", utalva a környező erdei talajra, ami a tó medrét is alkotja, magyar elnevezése azonban sokkal találóbb! Keletkezése jól bizonyítja, hogy a "földtörténet" ey élő történet - ezernyolcszázvalahányban egy nagy földrengés nyomán hatalmas földomlás keletkezett, gyakorlati egy hegy fele leomlott jó másfél km hosszan. Ez eltorlaszolta az itt csörgedező Békás-patak medrét, így keletkezett a tekintélyes méretű Gyilkos-tó, amelynek medrében az elöntött erdő fái szép lassan elkorhadtak, víz alatti részük azonban konverzálódott, s a mai napig áll szerte a vízben, mint megannyi cölöp.

Terveztük, hogy "felszaladunk" a közeli hegyoromra - ezt végül csak a fiatalos Virág és Marci ejtette meg. Helyette "öregesen" beültünk helyi specialitást, "mitcset" ebédelni, persze némi barna sörrel elegyítve. Azután lassan elközelgett a biciklis indulás ideje, át az 1250 m magas Pongrác-tetőn. Hogy ne legyen hiányérzetünk, el is kezdett rendesen esni az eső - csak azt nem értettük, miből. De eddigre az ilyen "érhetetlenségekhez" már jól hozzászoktunk. Az esőkabát ugyebár kifejezetten alkalmas az esőben való hegytekerésre, hiszen a nedvességet jól visszatartja - kívül is, belül is! Eképp "bőrig izzadva" néztük a szép panorámát a hágón, ahol elállt az eső, s a gurulásban megszáradhattunk. Útközben többen is bevásároltuk az út mellett árusított hegyi vadmézzel - a mai napig nagy becsben nyelegetem.

Utolsó vendéglátónkkal, Molnár Zolival és kedvesével, Csillával Gyergyószentmiklós főterén találkoztunk. Egy gyors esti városnézés következett az alkonyatban, amelynek sötétségét nem is elsősorban a lebukó Nap, sokkal inkább a nyugati eget sunyin magáévá tevő éjfekete záporfelhőzet setétítette be. Érdekes volt a látvány, ugyanis szellő látszólag nem fújt, esni (ekkor még) nem akart, a felhőzet csak állt, ácsorgott. Tartott mindez a városszemle végéig. Amint elindultunk a szomszéd falu, Gyergyószárhegy felé, a város határánál elkezdett esni, majd zuhogni, ömleni, szakadni - lehet-e még fokozni? No én itt adtam fel a küzdelmet a modern technika közreműködésével: telefonáltam a házi "hullaszállító" kocsiért, azaz a benzinkúthoz rendeltem Emesét, s szégyenszemre egy utolsó 4-5 km-t száraz kocsiban "tekertem le". Súlyos sportszerűtlenségemért mostanáig lelkiismeretfurdalás terhel, de lelkem épen maradása akkor megkívánta ezt az árulást! A történetnek annyi haszna vala, hogy menet közben megleltük a bőrig ázott Virágot, aki elszakadván a csapattól kétségbeesetten várta a falu szélén az útbaigazítást valaki jótevőtől.

Hát öntevékenyen nem is lett volna könnyű. A falu közepén egy nagy mezőgazdasági udvarféleségre kellett bekanyarodnunk, mint kiderült, ez egy - nem teljesen szabatosan fogalmazva - "pityókakutató telep", amelynek Molnár Zoli a vezetője. A szobákban tágas helyre leltünk, meleg víz és még villanyfűtés (radiátor) is segítette a mérhetetlenül szarráázott csapat hitének és életkedvének visszatérését. Nem kevésbé az utolsó vacsoránk is, amely nagy közösségi szertartássá vált a tágas konyhában, állófogadás gyanánt. Hargitai sör és skót whisky társaságában végre csillagászati témákról is beszélgethettünk egyetlen igazán ilyen beállítottságú vendéglátónkkal.

 Vissza 

© Magyar Csillagászati Egyesület, 2002-2003. (Tepi)