Oracsbitu 18 

2002 július 26-a:
Végjáték a pityókakutatóban

Reggeli beszűkült tekintetek a pityókakutatókonyhában. Ünnepélyes ajándékátadás. Kezdődik a pityókaszaporító bemutatása Molnár Zoli által. Krumplivirágok. (Szolíd asszociáció az ~Angyalbőrben~ c. sorozat-remekműre! :-) A pityókakutatási program mesterfogásai.
Közlekedési eszközök útrakészen. (Na, melyik ér hamarabb Nagyváradra?) Csilla lányunk - dupla kivitelben. Oracscsapat-búcsúfotó. A gyergyószárhegyi kastély lovagterme. Az autós különítmény útrakelt a Maros völgyében. (A biciklisek közvetlen busszal szenvedtek Budapestre.)
A sebes folyású Maros az út mellett. Víz - lent is, fentről is (a sokadik felhőszakadás keretében). Megérkeztünk Szászrégenbe - gépesített ~őszies~ városnézés! Találkozásunk a következő felhőszakadással. Kitekintés a világra egy esőáztatta szélvédőn át.
Környezetvédelmi emlékkép Marosváráshely mellett. Távolban a Tordai-hasadék. Az esőfelhőzet alatt a Torockói-hegység fickándozó dombjai. Esőnyalábok (virgák) és biciklisták. Egy helyi építészeti remekmű (családi házról van szó).
Közelkép a Tordai-hasadékról. Előttünk a mélyben Kolozsvár. Esti főúti útakadály - a változatosság kedvéért kecskékből. Hirtelen felragyog az ég Sárvásár mellett... A horizont közeli teljesen derült égrészbe ~belenyugszik~ a Nap,...
...és az esőzések nyomán teljesen megtisztult levegőben hihetetlen színkavalkádot láthattunk! Legyen talán ez a kép a 2002-es Oracsbitu logója? Míg a többiek (biciklistül) tovaszáguldottak egy rozzant busszal Budapestre, Virág és Marci kapitulált Nagyváradon. Nagyváradi megérkezés: pihegés a pettyes tyúk körül! :-) ~Jól elfáradtunk ebben a nagy hajtásban...~

Reggel (=délben) végre nem kellett igazán sehová sietnünk, ez a nap az utolsó. Felébredtünk, kényelmesen, úriasan. Kulturális program gyanánt Molnár Zoli bemutatta a csapatnak az "életterét", a pityókakutató állomást. Ezeken a vidékeken egy csomó, számunkra triviális dolog nem terem meg (pl. szőlő) a nagy tengerszint feletti magasság miatt. A krumplinak viszont mindegy, ezért hát kutatgatják. Az igazi központ Brassóban székel, az ilyen kihelyezett "alközpontokban" folyik az érdemi munka, különböző pityókafajták vizsgálata. Zoli végigvezetett bennünket a "pityókáskertben", majd bemutatta a laborban folyó vizsgálatokat. A program valamennyire kárpótolt minket a Csíkszeredán elszalasztott sörgyárlátogatásért - kár, hogy a pityókalé nem igazán iható... :-)

Közben lassan közelgett az oracsbituzárás pillanata. A "csak biciklisek" komoly logisztikai gondot jelentett a hazakerülés megszervezése: normális kerékpárszállító vonat a "székely körvasúton" alig van, inkább csak személyvonat és idióta időpontokban (éjjel). Eszembejutott, hogy gyakran vannak viszont közvetlen buszjáratok Budapestre, számos székelyföldi nagyvárosból, így Gyergyóból is, szinte pár óránként. Zoli segítségével előre leszerveztük a lehetőséget, megbeszéltük biciklijeink plusz fuvarozását - költségben talán még olcsóbban is jött ki, s nem kellett átszállniuk, meg a bringák miatt aggódniuk.

Megtörtént a búcsúfotó a pityókakutató előtt, egy kicsikét "kizokogtuk" magunkat egymás vállán, majd ki-ki útjára indult. A bicikliseknek még bőven volt idejük megtekinteni a szárhegyi Lázár-kastélyt, majd Gyergyó felé indultak a buszállomásra. A két autónyira fogyatkozott különítmény - hiszen Szalmáék még a Hargitáról hazaindultak - gyönyörű vidékeken, a Maros völgyén indult "lefelé". Az itt még nem túl nagy folyó sok tíz km-en zubog lefelé az út mellett - s ahogy egyre lejjebb ereszkedünk, úgy válik az éghajlat is érezhetően egyre melegebbé. Legalábbis átlagos esetben így van, most viszont a négy zivatarrendszer ezt az érzést kissé megzavarta. Volt, hogy alig lehetett kilátni a szélvédőn, az ablaksüsü minden igyekezete ellenére. A "városnézés" Régenben is így történt, még szerencse hogy eltévedtünk, legalább többet láttunk a városból. :-) Marosvásárhely mellett, egy kis falu viszont megálltunk pár percre, meglátogatandó egy régi családi ismerősünket. Azután jött Torda, hasadékostul, amelyet most alaposabban szemügyre vettünk az útról, lévén, hogy pont "szembe mentünk vele". Készült pár szép fotó róla, lenyúló esővirgák között...

Kolozsvár után persze megint jött a katasztrofális minőségű útszakasz, közben jó kis felhőszakadással. A közelgő alkonyatban viszont egyre feltűnőbb lett, hogy a nyugati horizonton egy széles derült csak várja, hogy a nyugvó Nap kidughassa orrát rajta keresztül. Ez Kőrösfő előtt meg is történt - fantasztikus bíborvörös fény borította be hirtelen a tájat. Nem túlzok, hogy a forgalom szinte leállt ettől! Életemben talán nem láttam még ilyen hihetetlen fényjátékot. A derültség határvonala mintegy 100 km-rel arrébb, Nagyvárad, szóval az Alföld széle felett húzódott - éjszakai megérkezésünk után a rokonság elmondta, az elmúlt napokban arrafelé korántsem volt olyan zivataros, kataszrofális idő, mint amilyenben mi "beljebb" részesültünk.

A buszra ült biciklis csapat utazási élményeiről nem nagyon meséltek a többiek. De lehet, hogy nem is nagyon lehet mit? A "Favorit trans" busz 16 órakor indult, éjfél után ért a határra, két órás ácsorgás után hajnalban érkezett Budapestre. Ismerve ezeket a buszokat, túlságosan nagy kényelemre ne gondoljunk. De talán még ezzel együtt is kevésbé macerás volt a történet, mint rohangálni vonatról vonatra, átkelni a határon biciklivel, majd újra vonatozni, további két menetben. Virág és Marci éjfél körül Nagyváradon leszállt, hiszen a kocsijuk udvarunkban hevert. Másnap tértek haza, akárcsak mi.

Hát ennyi az Oracsbitu 2002 igaz története. A 14 nap alatt megtett távolságunk nagyjából 540 km-nyi, de ezalatt tizenegynéhány "nagy dombon" keltünk át. Emiatt és a köves utak miatt a fenti számot be kell szorozni a "székely-állandóval" (3). A kapott értékhez tegyünk még hozzá a napi négy templomnyi távolságot, és az esőszorzóról se feledkezzünk meg...

Összeállította: Tepi (Dolánszky Gyuri közreműködésével)

 Vissza 

© Magyar Csillagászati Egyesület, 2002-2003. (Tepi)