Meghívó a 32. Oracsbitura
Kedves Barátunk!
Ezennel meghívunk az idei, sorrendben 32. (kettes számrendszerben kerek évfordulós 100000.) Oracsbitura! A túra időpontja: 2016 július 16-23, azaz szombattól szombatig.
Ahogy az már kiszivárgott, utunk Erdély két híres dimbes-dombos-hegyes tájegységén vezet keresztül: Kalotaszegen és a Mezőségen. Mindkét vidék bővelkedik népművészeti és természeti értékekben, így látnivalókban és falusi romantikában nem lesz hiány. Csak az időnkből: mivel az érdekes helyek, falvak nagy területen, szétszórtan helyezkednek el, és nem nagyon fűzhetőek fel biciklire, ezért csak néhány kiemelt helyet keresünk fel, amerre utunk vezet. A kettő között pedig Erdély fővárosát, Kolozsvárt is meglátogatjuk. További szószaporítás helyett íme hát a tervezett útvonal.
0. nap, július 16. szombat
Eredeti terveink szerint Nagyváradon töltöttük volna a "nulladik" szombat/vasárnap éjszakát, de ez kicsit változott: Ehelyett az onnan kb. 25 km-re levő, a bihari dombok közötti Síter (Sisterea, farkincás s betűkkel) lenne az indulóbuli helyszíne, Szakáll Ildiék (Emese volt egyetemi évfolyamtársa) hétvégi házában. Sok luxusra ne számítsatok, mivel ez nem egy állandóan lakott ház, de szeretettel látnak minket. A lejutás gazdasági okokból a határ magyar oldaláig, Biharkeresztesig tartó vonatozásból és onnan még kb. 35 km tekerésből áll. Ez jó kis bemelegítés a "hivatalos" szakasz megkezdése előtt. A két reális (sebes)vonat a Nyugatiból indul 10:28 vagy 12:28-kor, egy átszállással az út kb. 4 óra, vagyis a későbbivel is fél 5 körül ott lehet lenni, ahonnan még kb. 2-3 óra tekerés. Mivel a szervezők autóval kell menjenek, így a vonatozást és a lejutást Nektek kell megoldani, de az ehhez szükséges részletes információkat a túra előtti napokban tisztázzuk. Szó van róla, hogy tiszteletünkre Nagyszalontáról átjön amatőrtársunk, Csukás Mátyás is, aki anno 1995-ben házigazdánk volt.
1. nap, július 17. vasárnap
Megpróbáljuk összeszedni magunkat és útra kelni, először a nagyváradi vasútállomásig. Ez kb. 25 km tekerés, nehéz megjósolni mikor érünk be, de jó lenne korán. Innen egy 100 km-es vonatozás következik Bánffyhunyadra, az igazi Erdélybe, Kalotaszeg központjába. A menetrend szerint két vonat van, ami még időben odaér: 11:37 vagy 15:21, a korábbit kellene megcélozni - már csak azért is, hogy gond esetén legyen tartalék. Elvileg ezek biciklisek, de helyjegy kell rájuk! Ha sikerrel megérkezünk, elkezdődhet az Oracsbitu. Falunézés Hunyadon (református templom és a fényűző bádogtetejű cigánypaloták), majd a távolabbi kalotaszegi falvak felé vesszük az irányt. Esti célunk Kalotaszentkirályon át Magyarvalkó. A távolság csak 15 km, jó kis dombok közt, de így is este lesz mire odaérünk. Szállás egy ottani vendégházban.
2. nap, július 18. hétfő
Valkó egy gyönyörű fekvésű falu, és itt található Kalotaszeg egyik legszebb református temploma. Ha továbbmennénk még 5-6 km-t Magyargyerőmonostorra, egy másik szép napórás templomot is megnézhetnénk, de utunk visszafelé vezet Szentkirályra, amely a falusi turizmus helyi központja, szintén egy napórás templommal és egy Ady emlékművel, ugyanis itt írta a költő a Kalota partján című versét (házi feladat elolvasni). Természetesen itt is körülnézünk. Ezután még két falu dél felé, és elhagyva Kalotaszeget a mócok földjére érünk, megkezdjük a kapaszkodást a Gyalui Havasokba. Na nem a hóhatárig, csak 1000 méter fölé, hogy elérjük Bélest (Jósikafalva) és a bélesi víztározót, ami lényegében a Meleg Szamos felduzzasztott vize. A táj gyönyörű, 1500-1600-as hegyek veszik körül, kicsit messzebb magasodik az 1836 méteres Vlegyásza - de egy szomorú esemény is fűződik a környékhez: 1848-ban itt mészárolták le a mócok Vasvári Pált és több száz magyar honvéd társát. Hogy a környéken hol szállunk/táborozunk, még nem tudjuk pontosan. Lesz egy kis kapaszkodás ezen a napon, de cserébe nem nagy a táv: Valkótól kb. 25 km.
3. nap, július 19. kedd
Folytatódik a hegyi etap. A víz mellett kacskaringózunk - ennek oka, hogy még egy kicsit feljebb kell menni az 1300 méter magasan fekvő Havasnagyfaluig. Innen viszont már jó hosszú gurulás következik vadregényes tájon, a Tárnicai víztározó mentén a Hideg Szamossal való összefolyásig és Gyaluig. Gyalu már a főúton van, szinte Kolozsvár kapujában. A falu határában (Hunyad felé) található az Eldorádó kemping, ez lenne a napi célunk. A napi táv kb. 50 km.
4. nap, július 20. szerda
A névleges távolságot nézve ez is egy rövid nap, mivel célunk Kolozsvár bevétele, ami innen látszólag csak 20 km-re van. Azonban igyekszünk nem az 1. számú főúton menni, hanem ahol lehet, kitérőkkel, Magyarlónán és Szászfenesen keresztül. Szászfenesnek gyönyörű katolikus temploma van. Innen már csak egy bevásárló komplexumot (Pólus Center) kell leküzdenünk és beérünk a városba. Kolozsvár egy félmilliós város, kívül szocialista lakótelepekkel és mindenütt irdatlan, kaotikus forgalommal. Ide autóval jönni sem egy vidámság, biciklivel is vigyázni kell a forgalomban, de úgy még mindig jobban lehet haladni. Viszont a város egyben egy jó hangulatú, élénk, nyüzsgő hely is, rengeteg látnivalóval, amiket nem is tudnánk itt felsorolni. Ha sikerül hamar beérkeznünk, akkor marad időnk egy kis felületes városnézésre - "hivatásos turistaként" erre több nap kéne. Hogy idén is legyen viszont csillagászati vonatkozásunk - és legyen hol megszállnunk is - az Egyetemi Csillagvizsgáló udvarán tölthetjük az estét és az éjszakát - köszönhetően Szenkovits Ferencenek, aki az egyetemen tanít, és aki 20 évvel ezelőtti székelyföldi túránk egyik házigazdája volt. Bár ő nyáron nincs a városban, de egy munkatársa fog fogadni. A csillagda - szokás szerint - a Füvészkert mellett van. Majd figyeljétek meg, milyen nevű utcák vannak a környéken!
5. nap, július 21. csütörtök
Reggel/délelőtt még belefér egy kis nézelődés, ahogy megpróbálunk kikecmeregni a város másik végén, amerre a Szamos folyik. Egyben megkezdjük kétnapos mezőségi kalandozásunkat. Elkerülve az életveszélyes főutat és a repülőteret, Szamosszentmiklós, Apahida, Zsuk, Bonchida érintésével (ahol persze megnézzük a híres Bánffy kastély impozáns romjait) Válaszút fele tartunk. Aki Kallós Zoltánról, az idén 90 éves jeles néprajzosról hallott, az valószínűleg Válaszútról is (olvasmány: Székely népballadák). Itt van a Kallós Alapítvány központja és kiállítása. Remélhetőleg itt találkozhatunk Emese unokaöccsével, Gáborral, aki eddig is sokat segített nekünk az út összeállításában. De itt még nincs vége, mert kalandos úton innen (ismét Bonchidán át) átmegyünk a híres-nevezetes Székre. (Az is lehetséges, hogy Válaszutat másnapra hagyjuk.) Szék egykor sóbányászatáról híres és gazdag város volt, de a bányák 200 éve kimerültek, és a nehéz megközelíthetősége miatt a falu elszigeteltségbe sűllyedt. Ez mentette meg viszont sajátos népi kultúráját, ami még a kommunizmus rémes évtizedeit is túlélte. Gondolom mindnyájan hallottatok már a széki táncokról és zenéről, ami a hazai táncházmozgalmat is ihlette (a táncház szó is innen származik), és valószínűleg láttatok széki népviseletbe öltözött néniket - még Budapet utcáin is. A falunézés másnapra tolódik: református templom, tájház és a közeli nádas. Szállásunk is itt lenne, egy vendégházban. E napi távunk kb. 65-70 km, vagy ki tudja?
6. nap, július 22. péntek
Utolsó tekerős napunkon néhány kevésbé ismert helyszínt keresnénk fel, hogy pontosan melyik útvonalon, majd eldöntjük. Egy hosszabb változat szerint Szamosújvár felé mehetnénk. Ez az erdélyi örmények által épített város (ők sajnos már kevesen élnek itt; e sorok írójának nagyapja is innen származik). Két templomukon és jellegzetes épületeiken kívül a város "nevezetessége" a börtön, ahol Dobó István is raboskodott és Rózsa Sándor éldegélt, haldogált (sírja a város ortodox temetőjében található), és ahova a kommunisták is előszeretettel zárták be a nekik nem tetsző polgárokat. Innen tovább Szentbenedeket érintve, Désnél a Szamoson átkelve és nyugat felé kanyarodva mehetnénk tovább, kellemes vidéken, szép nevű (Radákszinye, Alparét, Bujdos), de már inkább románok lakta falvakon keresztül. Egy reálisabb és rövidebb alternatíva Bonchidán, Válaszúton át, Szamosjenőnél hagyni el a folyó völgyét, Esztény és Magyarszarvaskend felé. Ez is szép útvonal, Árpád-kori templomokkal, Szamosújvár ez esetben kimaradna. A napi cél - és egyben az Oracsbitu vége is - Felsőtök. Ez is szórvány magyar falu, 7 magyar él még itt, a többség román, viszont az átlagéletkor 70 fölött van. Itt van a válaszútiak tangazdasága, ahol megszállhatunk: van táborozási lehetőség és hideg-meleg víz. E napi távunk megbecsülhetetlen: 30 és 70 km között.
7. nap, július 23. szombat
Ha kiheveregtük magunkat, akkor már csak haza kell jutni a társaságnak. Alapesetben vonattal lehet bejutni Kolozsvárig, onnan pedig vissza Nagyváradig, majd a "szokásos" úton a határon áttekerve és újból vonatra szállva haza. A hazaérkezés ideje nehezen megjósolható, valószínűleg vasárnapra tolódna. De szervezés alatt áll egy mikrobuszos verzió Felsőtöktől a határig - ez jóval kényelmesebb és gyorsabb lenne. Biharkeresztesről 15:51-kor indul az optimális vonat, az utolsó pedig 18:35-kor. A konkrétumokat a levelezőlistán megtárgyaljuk - ahogy minden más gyakorlati kérdést is.
És akkor a jótanácsok
Bicikli: működő sebességváltó, fékező fék, és nem kipukkanó gumik legyenek rajta! Ez nem Csehország, és nem lesz szervíz minden faluban és a hegyekben se.
Sátor, esőcucc, meleg cucc, hideg cucc és minden szokásos cucc legyen nálatok, ahogy az egy Oracsbitun elvárható. A hegyen hideg is lehet, eső meg bárhol.
Személyi igazolvány (Románia egyelőre nem lépett ki az EU-ból, és még mi se), valamint utasbiztosítás (és/vagy EU TB kártya) feltétlenül legyen! Telefont is hozzatok, hogy el ne vesszetek!
Pénz: Hogy mennyi Lej és Forint kell, ezt még meg kell becsülnünk, még megvitatjuk. (első becslés kb. 500 Lej emberenként, 1 Lej = 70 Ft). Kolozsváron van bank és fal is pénz kivételhez. És persze a magyar vonatjegy ára.
Ha még eszünkbe jut valami, megírjuk...
Speti s Tepi