Oracsbitu 39 - 1. nap
Becsehely - Svibovec Podravski
Hajnalra gyönyörű időre ébredtünk (már aki akkor felébredt). A tegnapi sok eső miatt alattunk a táj még ködben úszott, de a magasabb részek kiálltak és csodás panorámát nyújtottak. A déli irányban már láttuk a varasdi hegyeket, amerre indulni készültünk.
Mire felébredtünk, Zal már el is ment - ő csak egy fél napra jött velünk megázni, jelképes résztvevőként, még esőkabátot sem hozott. Szedelődzködés és búcsúzkodás után (megígértük, hogy legközelebb nem tíz év múlva jövünk erre a csodás helyre) legurultunk a hegyről és Letenye felé vettük az irányt. Itt megnéztük és körülöleltük az arborétumban álló 500 éves platánfát, majd mindenféle ellenőrzés nélkül áttekertünk a légiessé vált határon. De ezelőtt még megvártuk Attilát, aki egy automosóban lepucolta a többkilónyi sarat, ezáltal bringája ismét felismerhetővé vált. Bernárd ezt csak odaát egy benzinkútnál tette meg.
Szép időben csendes utakon tekertünk a horvát oldalon, Hodosányban megálltunk sörözni, majd Csáktornyára értünk. Átgurultunk a részben szép régi, részben jugoszláv szocialista belvároson, és egy időre letáborztunk a Zrínyi vár melletti parkban egy óriási kidőlt fa maradványainál. A várba nem lehetett bemenni, de amúgy se volt már sok időnk - sajnos ez kimaradt, csak Zrínyi Miklós emkéktáblája előtt tettük tiszteletünket.
Hamarosan átkeltünk a Dráva felett. Következő állomásunk Varasd volt, ami egy gyönyörű barokk város, várral, főtérrel, városházával és rengeteg emberrel. Vasárnap délután lévén óriási élet volt itt, igazi élénk balkáni hangulattal. A társaság szétszéledt várost nézni, kajálni és sörözni. Találtunk egy különleges sültkrumpli automatát, ami 3,5 Euró bedobására 5 perc alatt helyben friss krumplit sütött nekünk. Ilyet fejlett technikát máshol még nem láttunk.
Elhagyva a várost, kitekertünk a közeli Svibovec Podravski faluba - pontosabban mellé a Dráva gátjához. Nem volt egyszerű a kukoricásban megtalálni táborhelyünket, a River Ranch-ot, de végül sikerült. Itt találkoztunk házigazdánkkal, az itt működő More Adventure kalandtúra központ vezetőjével, Nikolával. Rendkívül barátságosan fogadott, este kézműves sörrel és finom helyi borral kinált, és hosszasan elbeszélgettünk. Megtudtuk, hogy amúgy vizi, hegyi, és mindenféle egyéb mentő, egy kisebb egység vezetője. Ha szolgálatban van és riasztást kap, egy órán belül már úton is kell lennie. Elmesélte, hogy ott volt a horvátországi földrengésnél menteni, de volt gyakorlatozni Dunaújvársonál is. Mesélt a Dráva menti erdőségban rendezett túlélő versenyről is, melynek helyi szervezője volt. Az Oracsbituhoz méltó helyen töltöttük az éjszakát - és ekkor még az eső sem esett.
Napi táv: 64 km
Fotók: Oláh János, Porhanda Zsolt, Spányi Péter, Tepliczky István.