2000 július 17.
00:14
Átkeltünk ügyesen a Mecseken, hol tolva, hol gurulva. S egyre fogyó erőnléttel, egyre jobban haldokolva. A viadukto, a holdfény meg a nagy pécsváradi gurulás sem nagyon javított hangulatunkon. Már este 11 volt, amikor elhaladtunk a híres-hírhedt Dombay-tó közelében (vö. noszitaliga :-). A hullaszállító kocsi persze előrelógott, de visszarendeltük folyadékutánpótlás végett. Azután csak-csak megérkeztünk Hosszúheténybe, amikor is - mint i-n a pont - kitört egy kisebbfajta felhőszakadás. Az els napi távunk közel 90 km volt - de vagy 150-et öregedtünk!... :-)
07:58
Elcsigazott reggeli ebredes... Ahhoz kepest, hogy ejszaka ketszer is volt itt 10 perces felhoszakadas, most verofeny csiklandozza hasikankat... Itt az ideje bemutatni az Oracsbitu resztvevoit: Kaposvari Zoltan es neje, Eszter, kedves Nyergeske, Domeny Gabi, Porhadabubu, Szabo Rita (maig), Mikola Klari (csak matol, tele duzzado energiakkal), Majnik Szabolcs es csaladom (Emese es Csilla, kibovitve Borbalaval). Egesz jo kis csapat, ugye? Tepi
11:00
A csapat a délelőttöt haldoklós készülődéssel töltötte: sárkefélés, izomregeneráló célú tenfergés, biciklifelújítás stb. Lassan-lassan csak-csak rendbeszedjük magunkat, és útrakelünk. Pótoljuk a tegnap belső mecseki tekergés (szigorúan egy betonozott erdőgarázdasági úton!), majd a pécsváradi pihegés után irány Bóly, majd Villány. (Jó kérdés, vajon mikortájt árünk oda? :-))) A szársomlyózás bizonyára el fog maradni, de a pincelátogatás(ok) tuti, hogy nem.
14:34
Halihó! Egy fantasztikus mecseki tekergés után érkeztünk Pécsváradra. Az említett mecseki erdőgazdasági út a hegység legszebb keleti részein vezet át. Szintkülönbség alig van, a panoráma fennséges volt, ráadásul igen tiszta az idő, festőien mélykék éggel. (Hehehe, az északi és keleti végeken felhős az ég, néhol szemereg az eső...)
Szóval most éppen élvezzük Pécsváradot, ebédelünk, várazunk. (És nosztalgiázunk a nyolcvanas évek elejére, amikor többször is táboroztunk a Dombay-tónál, ill. hát a legelső Oracsbitu - mint már írtam - itt végződött a környéken. Akkor is ezen az erdei úton értünk célt.) A további irány: a híres amatőrközpont, Bóly ill. Villány. Egyébként előző vendéglátónk, Baloh János is csatlakozott hozzánk, a jelenlegi létszám 9 fő!
Tepi
Ui. Ami a felvetett "melyik az ország leghosszabb alagútja" kérdést illeti, gondolkodóba estünk. Szemmel, füllel nehéz megítélni, az esztergomi vonalom átvezető kanyargós, és lassabban jár benne a vonat. Ez, Mőcsény előtt nyílegyenes, kiváló pályával. Érzésem szerint ez a leghosszabb - legalábbis Dömény Gabi mindig ezt állította... :-)
21:40
Megérkeztünk Bólyba, ahol - rá kellett döbbennem - szinte napra pontosan 25 évvel ezelőtt jartam először itt egy, Dalos Endrével közösen szervezett nagyszerű kis megfigyelötabor alkalmabol. A falu... bocs már város azóta sokat fejlődőtt, de kedves hangulatát nagyszerűen megőrizte. Köszönjük a látványosságok bemutatását Botlik Péteréknek. Egy Oracsbitu egyébként már járt itt, akkor Szabó Sanyi alaposan leitatta a társaságot a pincesoron. :-)
22:00
Már túl vagyunk a nagy sátorverésen Sanócki Józsefék dús pázsitú kertjében, továbbá a finom vacsora és a kiváló villányi borok fogyasztásán. Várjuk a Hold felkelését (közben meg is történt), hogy valami csillagászat is legyen a dologban - nincs kellemesebb a teleholdtól elszenesedett retinánál...
Egyébként jót tekertünk a napnyugtában, az utolsó pillanatig ragyogott a napkorong a kristálytiszta levegőben, festőien mélykék ég mellett. Észak-északkeleten messze, mintegy 1-2 fok magasan a horizont felett látszott a zárt felhőzet széle. Arrafelé borongós, néhol esős idő lehetett, amit megeősítettek azok a "részvéttelefonok", amiket küldtek felénk ottani barátaink. Hehehe, azt hiszem végre egyszer nekünk is mázlink lehet!...