Minthogy az előző este már nem engedtek át bennünket a 8 órakor bezárt szlovák-magyar határon Tornanádaskánál, az éjszakát Bódvavendégiben a (kihalt) általános iskola kertjében töltöttük. Reggel a polgármester meglátogatott bennünket, beszélgetünk egy jót, kapott szuvenír napóra-katalógust. Közben pedig kitaláltuk, hogy ha már nem engedtek át bennünket, akkor nem is megyünk továbbra sem, hanem az "innenső", vagyis a szlovák oldalon maradunk, és ellátogatunk Kassára.A tényleges elindulás előtt egy hatalmasat fürödtünk ismét a Bódvában. Utána pedig közel síkvidéken faltuk a kilométereket. Az idő ugyan egyre forróbb lett - közel hivatalos források szerint elérte a 35 fokot! -, az oldal- meg olykor szembeszél valamicskét enyhített a helyzeten, persze iszonyú folyadékveszteségek árán (vö. a prolgás hűtő hatása). Emese és Eszter - aki beköltözött egy napra pihenni a "hullaszálító kocsiba" - közben megszerveztek nekünk egy nagy sztrapacskazabálást egy motelben. Mire befejeztük, délután 4 lett, s épp a legvadabb hőmérsékletű órák dúltak.
Közben Nyúvörd Csabócza és Rita is megérkeztek a környékre, de ahelyett, hogy gyorsan Kassa főterére siessünk, ahogy megbeszéltük, sokkal jobb programunk akadt, mégpedig kvázi véletlenül. Nem akartunk a főúton beérkezni Kassára, mert a főúton minden "idióta" be tud érkezni. Helyette egy folyóvölgyön feltekerve "oldalról" közelítettük meg - és lám-lám, milyen jól tettük! A folyó egy helyen hatalmas völgyzáró gáttal volt elrekesztve, mögötte pedig gyönyörű, kristálytiszta, jéghideg tó fogadott bennünket. Persze nemcsak minket, hanem Kassa apraját-nagyját, rengeteg embert a kánikulában, de elfértek. A tó tisztaságára jellemző, hogy lazán 2 m mélységig le lehetett látni benne, s gyönyörködni az úszkáló halakban.
A tekerésben beállt fenti "technikai szünet" után este 8 körül értünk be Kassa főterére, hatalmas lejtőkön, borzalmasan ronda lakótelepek között legurulva. (Aki járt már a városban, érti, mire is gondolunk.) De a belvárosi részt szépen megcsinálták. A zenére programozott szökőkűtrendszer volt a legfőbb látványosság, de a lóvasút meg az utca közepén futó "patak" is elnyerte tetszésünket. Sikerült megszemlélni a vasárnapi istentisztelet okán díszkivilágított bazilikát is. A fotók nagyrésze sajnos az alkonyat miatt jó fényszegényre sikeredett...
A városnézés után útrakeltünk erőltetett menetben a határ felé, jó trágya volt a sötétben a főúton libasorban gurulni. Azután Hidasnémetinél befordultunk a Zemplén felé, s Abaújváron találtunk egy csendes kis kempinget - miközben majd' ránk szakad a vaksötét zempléni ég.
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
A következő nap eseményei >>>>>
Vissza
![]()
© Magyar Csillagászati Egyesület, 2001. (Tepi)