Oracsbitu 27. - 2. nap
Rácalmás - Dunaújváros - Harta - Szelidi tó (70 km)
Miután elpusztítottuk az előző napi vacsora maradékait, a türelmetlenebbek fürdőzni indultak a közeli holtághoz, majd János papájának navigálásával a maradék csoport is elindult, és együtt értünk Dunaújváros kikötőjébe. Mivel a Vas és Acél Városa nem tartozik a turisztikailag felkapott célpontok közé, így többünk számára is sok újdonsággal szolgált a János által vezetett alapos városnézés: kikötő, napóra, piac, iskolák, szoborpark pompás kilátással a Duna feletti szirtről, víztorony, római romok, és persze a vasmű. A kohóba nem kellett bemennünk, kint is elég meleg volt...
Miután keresztül-kasul szeltük a várost, kora délután indultunk tovább az Alföld felé az impozáns Pentele hidon keresztül. Lenyűgöző látvány volt megállni a hid közepén és lenézni a mélyen alattunk szélesen hömpölygő Dunára, kétoldalt pedig a Dunántúlra és az Alföldre. Ez az élmény pedig csak a bringásoknak adatik meg, hiszen autóval megállni ott nem lehet. A hid túloldalán a mai napi lelépőktől, Gyuritől és Andristól vettünk búcsút, akik visszafordultak, indult a vonatuk haza.
"Helyi erő" lévén, innentől Mojo vette át a vezetést. Mivel a kánikula továbbra is elemében volt, örömmel vettük javaslatát, hogy Dunavecse és Solt után térjünk be hűsölni Kálimajorba, a Kiskun táborok korábbi helyszinére. A hatalmas parkban egy kis árnyékba bújhattunk és kisétálhattunk a közeli dunapartra. Ezután újból rátalálva a 6-os bicikliútra, jónéhány kilométert a folyó mellett gurultunk álomszép környezetben, majd Harta felé vettük az irányt, ahol Mojo közbenjárására, a hétfő ellenére, "Péter Bácsi" (Gottschl Péter) kinyitotta nekünk a helytörténeti gyűjteményt, és egy rendkivül alapos és lelkes előadás keretében elmesélte nekünk a hartai svábság történetét, betelepülésüktől kitelepitésükig, tárgyi kultúrájukat, különállásukat a hazai svábságtól, nyelvük sajátosságait, azt hogy miért beszélik tájszólás nélkül az "irodalmi magyart". Jó hosszúra nyúlt a múzeumlátogatás, de lélekben gazdagabbak lettünk tőle.
Hartáról áttekertünk Dunapatajra, ahonnan már szinte egyenes út vezetett a Szelidi tóig, ahol nagy esti élet fogadott - akárcsak ha a Balatonnál lettünk volna. Bár a kempingnek nevezett létesitményt nem találtuk meg, de sokkal jobb helyen, a tóparton egy udvaron verhettünk tábort. Még egy éjszakai fürdőzés is belefért a napi programba a holdas, meteoros, csillagos ég alatt.
Fotók: Dinnyés Lajos, Dolánszky György, Megyeri Anna, Oláh János, Spányi Péter, Tepliczky István.