Oracsbitu 27. - 1. nap
Budapest - Csepel sziget - Rácalmás (67 km)
Dunai túránk az Oracsbituk történetében szokatlan helyről, Budapestről indult. Vasárnap reggel a Művészetek Palotája előtti téren, a Bábel tornya körül gyülekeztünk. Az illendő rajtfotók elkészülte után a soroksári Duna pesti oldalán futó kellemes bringaúton kezdtük meg egyhetes tekerésünket. Ez egyben a 6-os számú országos biciklis főút, amely később egészen Mohácsig elkísért minket. A fővárost, majd a folyóparti nyaralókat elhagyva, az autópálya hídon áttértünk Csepel szigetére.
A tűző napsütésben és a 35 fokos kutya melegben már olvadni kezdtünk, Ráckeve előtt némelyikünket már a gutaütés kerülgetett, a kukoricatáblák mellett haladva pedig határozott főtt kukorica szagot éreztünk. Aighanem kissé megzakkant a társaság, mert a rác városba beérvén azonnal dezintegrálódott, vagyis mindenki ész nélül szétszaladt. Így a város és templom nézésből semmi sem lett, ráadásul a beígért fürdőzés is meghiúsult. Pete Gabi sajnos nem tudott tovább jönni velünk, így érzékeny búcsút vettünk tőle, és elviharzott. Miután később sikerült a népet összeszedni, mi is nekiindultunk Gabi után átszelni a szigetet, majd Lórévnál átkompoltunk a "budai" oldalra Adonyba.
Előre nem tudtuk, de a nap "fénypontja" itt kezdődött. Mivel a 6-os autóúton nem akartunk tekerni, így egy szépen érő cukorrépa földön kellett átkelnünk 2-3 km-t a délutáni forróságban. Gumók és levelek közt zötyögve és biciklit tolva, káromkodások közepette valahogy elértük a Nagy Duna árterét, ahol mindjárt kellemesebb lett, majd a leszakadt löszfaláról hires Kulcs érintésével begurultunk Rácalmásra, Jánosék nyaralójának árnyas kertjébe. Itt János szülei sok szeretettel, csodás vacsorával, gulyáslevessel és süteményekkel vártak. A kellemes este után a kert fái alatt tértünk nyugovóra, míg Tepi hazaugrott dolgozni az éjszakában.
Fotók: Dinnyés Lajos, Dolánszky György, Megyeri Anna, Oláh János, Spányi Péter, Tepliczky István.