Oracsbitu 29 - 2. nap, vasárnap
Becsehely - Gyékényes, 60 km
Napkeltekor végre világosban is elénk tárult a csodás 360 fokos körpanoráma a Kis-hegyről. A csillagda melletti kilátóból még szebb rálátás nyílt a környező zalai vidékre és a horvátországi hegyekre. A nappali csillagvizsgáló és távcső nézés és komótos pakolás után lassan elköszöntünk Zsolttól, és megkezdtük az érdemi tekerést déli folyóink felé.
Először Murakeresztúrig gurultunk, innen nincs aszfaltút keleti irányba, ezért a Mura és a vasút melletti földúton indultunk tovább. Hamarosan kikötöttünk a folyó mellett egy szép, csendes vízitúrázó táborhelyen. Elkanyarodva a folyóparttól a tanösvényhez értünk, ahol megnéztük az Új Zrinyi vár ma már nem létező romjait, és megkezdtük a bicikliszerelések sorozatát: Tepi két évvel ezelőtt tőlünk kapott csomagtartóján az öregedés jelei mutatkoztak (magyarul eltörött), ezért faágakkal és ragasztószalaggal sínbe tettük. (Mint másnap kiderült, ez a megoldás nem bizonyult túl tartósnak, a csomagtartó darabok nem hegedtek össze.) Nem a gyalogos tanösvényen, hanem normál úton viszonylag elhagyatott vidéken tekerve pár kilométert beértünk Beleznára, ahol a nagyon szép neogótikus templom szépen gondozott, óriás tujákkal körbeültetett parkjában pihentünk meg kis időre. Eközben Kanizsa felől már közeledett a Lilla-Nyergeske duó, akikkel pár perc múlva összefutottunk - ezzel a túra kiegészült teljes 10 fős létszámára.
Két faluval később már Őrtilosra értünk, ahol több látnivaló is be volt tervezve. Mivel azonban a falu jó magasan van a folyó felett, elkezdtünk legurulni a partra, és nem találtuk meg a felettünk levő Szentmihály hegyet, rajta a templomot, a 48-as Fesztung emlékművet, és lemaradtunk a beígért nagyszerű kilátásról is. Leérve viszont megpillanthattuk a Mura és a Dráva összefolyását: a hordalékos Mura barnás vize még sokáig párhuzamosan haladt a hupikék Dráváéval. Egy kellemes táborhelyre érkeztünk, ahonnan a drávai vízitúrák indulnak, és ahol egyben a vasútállomás is van.
Nem volt nagy kedvünk feltolni a bicikliket vissza a faluba, és mivel a helyi erőktől azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a parti (egykori határőr) ösvényt most pucolták meg a gaztól, azon indultunk tovább Zákány felé. Az út valóban gyönyörű volt: gigantikus fák és sűrű ártéri növényzet között haladtunk, hol hajtva, hol tolva a járgányokat, egyik oldalunkon néha a Dráva, másikon a vasút bukkant elő. Megállni viszont nem volt tanácsos, mert az iszonyatos mennyiségű szúnyog azonnal enni kezdett bennünket. A gazt valóban levágták az ösvényen, viszont ez azzal járt, hogy sűrű tüskék álltak ki a földből, keresztben meg szúrós akácfa ágak heverésztek. Nagy küzdelmek árán 3-4 km után végül kiértünk a rengetegből, és ekkor kezdtek a bicikligumik leereszteni. Az összeszedett tüskék elvégezték dolgukat: ezen az estén négy, a további napokban még több késleltetett defekt ütött rajtunk.
A gumicserék után már csak arra volt időnk, hogy Zákányon át beguruljunk Gyékényesre, ahol némi körbe-körbe keringés után megtaláltuk a Kéktó kempinget a faluban az óriási bányató partján, és vacsorázzunk egy jót a vele egybeépített vendéglőben. Ki sátorban, ki a fűben vagy a tóparton tért nyugovóra.
Fotók: Dinnyés Lajos, Oláh János, Spányi Péter, Tepliczky István.