[ORACSBITU] Végleg hazafelé

Sziasztok!

Hogy a záróaktusnak is legyen dokumentációja, Speti, Jani és Pébubu bólyi távozása után a kitartó csapat pénteken átlátogatott Lilláékhoz Nagynyárádra, pazar vendéglátást kapva. Utána visszatekertünk, továbbra is a bólyi strandra, ahol összefutottunk az épp a szülőfaluba hazalátogató Szabó Sanyiékkal (!), sőt sógornőével Szabó Erikával is, aki szintén résztvett pár korai oracsbitun. A szalonna- és kolbászsütkérezés után jót aludva másnap (szombat) reggel Tibor, a bólyi strand műszaki gazdája nagyon részletesen bemutatta a medence vízforgató rendszerét és kapcsolódó dolgait - tekinthetjük ezt az idei túra "üzemlátogatásának".

A déli rekkenő hőségben indultunk Baja felé, Mohácsig részben földúton, az átkompolás után pedig a gáton, amelyet épp hosszan aszfaltoznak, ezért inkább mellette. Útközben fürödtünk (azon a strandon, ahol 2 éve is), majd alkonyattájt beérkeztünk Bajára, ahol kicsit mulattunk a Sugovica mellett. A csillagda meteorológiai épületének eldugott kulcsát megleltük, bár a nagy meleg miatt kint aludtunk, ahogy egész héten szokás volt. Reggel 3 menetben ültünk vonatra, hogy a biciklik elférjenek. (Jómagam még épp vonatozom, de már így is a hőguta kerülget. :-) )

Üdv:

Tepi

[ORACSBITU] Fwd: A harmincadik éves Oracsbitu rövid története (Ezt küldtem a CSILLA listára, ide is továbbítom, hogy meglegyen.)

A végéhez közeledik az idei biciklitúránk, hazafelé utazunk. Minthogy a tapasztalatok szerint rohanó világunkban az idő gyorsan képes feledtetni a részleteket, az a legbiztosabb, ha még frissiben összefoglaljuk, merre is jártunk, mit láttunk.

8 fős csapatunk júl. 20-án, szombaton indult útnak vonattal a balatoni vonalon Nagykanizsára, másnap még 2-en csatlakoztak. Az első éjszakánk Becsehelyen, a kanizsaiak csillagdájánál telt, pazar vendéglátás mellett. Érdemi tekergésünket a Mura mentén vasárnap kezdtük meg - ezen a tájon többségünk még sohasem járt , az első nap Gyékényesig jutottunk. Minthogy a folyó mellett kiépített út nincs ezen a vidéken, a vasút melletti földutakon és erdőségekben számtalan defektet szedtünk össze, de az élmény megérte!

Hétfőre keddre virradóan a Duna-Dráva Nemzeti Park fogadója mellett aludtunk Barcs közelében, innen a Dráva mellett folytattuk, majd egy élménydús ormánsági szakasz következett. Csütörtökön Drávaszabolcsnál átkirándultunk az EU-hoz frissen csatlakozott Horvátországba, ahol a kijelölt bicikli-túraútvonalon (gyakorlatilag: kritikán aluli kiépítettségű földutakon) tettünk meg sok km-t. A kerekezés Bólyban végződött, ahol a helyiek vendégszeretete okán 2 éjszakát is mulattunk. Hogy a csillagászati "keret" teljes legyen, a résztvevők többsége Bajáig kerekezett, ahol a csillagda kertjében töltöttük a legutolsó éjszakát.

Tekergésünk során végig csodálatos időjárás uralkodott, felhőzet csak mutatóban, eleinte kellemes, a vége felé 30 fok feletti kánikulába torkolló időjárással. Összesen 400 feletti km-t tettünk meg a 8 kerekezéssel töltött nap során.

Tepliczky István

[ORACSBITU] FW: Oracsbitu zarszo Oracsbitu zárszó Mivel csütörtökön nem mondhattam el szokásos zárszavamat a társaságnak, így röviden most pótlom.

Remélem mindenki hazaért már a déli végekről. Én egy kellemes öt órás vonatozással, két átszállással, a kocsiban mindössze két (ellenszenves) biciklista lány társaságában már péntek délutánra itthon voltam. Kár, hogy nem tudtam tovább maradni, és így lemaradtam a Szabó családdal való találkozásról is - de a túra "hivatalos" útvonala úgyis véget ért, ami a méréseim szerint 333 km volt, Kanizsától Bólyig.

Azt hiszem mindenki egyetért, hogy ismét egy nagyon jól sikerült Oracsbitunk volt, szép helyeken jártunk, érdekes, segítőkész emberekkel találkoztunk, és nagyon kedves vendéglátóink voltak. Mindezek kárpótolnak a szúnyogokért, és remélhetőleg a 14 (?) defektért is, amivel sikerült rekordot dönteni. Hálásak lehetünk persze a tökéletes időjárásnak is. (Én meg a jó öreg bringámnak, ami ismét kibírta defekt nélkül.)

SPeti

Én annyit fűznék hozzá: köszönjük Spetinek a szervezkedést ill. mindenkinek, aki közreműködött benne.

Egy fontos tétellel vitába szállnék:

Minthogy a résztvevők 70%-a Bajáig tekert vasárnap, ill. még pénteken pedig a maradék 2 "menekülő" ember is így tett, tehát így összesen a résztvevők 90%-a - szóval rajtad kívül mindenki! :-) -, javasolnám a túra össz-útvonalát ennek megfelelő feljegyezni és dokumentálni az utókornak.

Lajos remélhetőleg pontos adatokkal rendelkezik, én a Bóly-Baja szakaszt olyan plusz 55 km-nek becslem, belefoglalva ebbe a csillagdáig és visszautat az állomásig. Tehát mondhatjuk, hogy a távolság kb. 390 km volt.

Üdv:

Tepi

Re: [ORACSBITU] Végleg hazafelé

Sziasztok!

Pénteken én is sikeresen megérkeztem Bajára, miután jó sokat szívtam az épülő kerékpárút miatt (kár, hogy a főszezonra időzítették a felújítását, itt is volt két éve két defektünk, emlékeztek?), s azon melegében felszálltam a 16:09-es vonatra, így még emberi időben Budapesten voltam. Kárpótlásként másnap etekertem a pesti oldal bányatavaihoz, most azok is nagyon kellemes hőmérsékletűek.

Köszönök én is mindent a szervezőknek és a vendéglátóknak. A defektekkel remélem jövőre több szerencsénk lesz. :) A képeket még átnézem, azután felrakom valahová.

Üdv,

János

[ORACSBITU] A vég

Mi vasárnap reggel - miután bezártunk mindent és a kulcsot visszahelyeztük a titkos rejtekhelyre - Bajáztunk még egyet. Lilla bepótolta az elmaradt Sugovica-pancsolást, majd megebédeltünk a lángososnál.

A 2 után induló vonatra szálltunk fel, Halason menetrend szerint csupán 5 perc maradt az átszállásra, természetesen késtünk, de megvártak. Leszálláskor már mondogatták a hangosba, hogy beszállás után azonnal, de aztán mégsem...

Kb. negyed óra múlva jött a kaller, hogy nem tudunk elindulni, mert ki van fogyva a delej a felsővezetékből. Nem tudják mi történt, lehet, hogy leszakadt, de az sem kizárt, hogy ellopták egy darabon. Fél órát még biztosan sehova. Egy órával később közölték, hogy semmi gond, ha nem tudják megcsinálni, akkor buszok jönnek értünk.

Biciklivel persze tekerhetünk a vonatpótló busz mögött, sőt ezért a plusz szolgáltatásért még pótjegyet sem kell fizetnünk. Lassan várható volt a következő vonat érkezése Bajáról, ezzel Kecskemét irányába megoldható a menekülés, amire viszont a különbözetet ki kell fizetni.

Aztán mintegy másfél óra várakozás után - amit a hűvös váróteremben is el lehetett tölteni; a vonat fém alkatrészeit ekkor már kockázatos volt puszta kézzel azbeszt kesztyű nélkül megérinteni - egyszercsak elindultunk. El is jutottunk egészen a kijárati jelzőig. Itt újabb röpke 10 perc pihenő. Mint kiderült, a gondos szülők gyermeküket az izzó vonaton hátrahagyva elmentek fagylaltozni, közben megjött az áram, a vonat meg elindult. Szerencsére -mármint az övékre, nem a mienkre - még látták a kihúzó vonat végét, és gyorsan megállíttatták a vonatot. Cserébe az addig megtett kb. 1 km-t gyalogszerrel kellett abszolválniuk. Innentől már nyugodtan száguldhattunk tovább (a hőség miatt 50-es sebességkorlátozás volt elrendelve), de még fenn volt az égen a Nap, midőn a keletiben leszálltunk...

Szóval itthon vagyunk mi is.

Nanu: --------------------------------------------> Nyerges