Oracsbitu 29 - 6. nap, csütörtök
Matty - Bóly, 80 km
A szúnyogokért kárpótolt viszont a reggeli ébredés: Csodás látvány volt hálózsákból nézni a felettünk köröző madarakat és érezni a víz illatát. Eddigre az éjszakai horgászok már elmentek, és lassan mi is szedtük a sátorfánkat, hogy megkezdjük rövid horvátországi kitérőnket.
Drávaszabolcsnál keltünk át a folyón és egyben a határon. Egy állítólag jól kiépített, saját honlappal rendelkező "Drava Biketour" nevű útvonalat jártunk végig Alsómihojlác, Szentgyörgy és Belisce között. Az első párszáz méter valóban ilyennek tűnt, szép kék háromnyelvű táblák jelezték az irányt. A táblák végig meg is maradtak, de hamarosan kiderült, hogy semmi más. Az útvonal többnyire közönséges földutakon vezetett szántó és kukoricaföldeken keresztül, itt-ott kiment az autóútra, a Drávától messze. Az egyetlen érdekes látnivaló egy holtágon átvezető impozáns fahíd volt, ami egy elhagyatott horgásztanyához vitt. A Drávát csak a végén, Belisce városnál láttuk meg újból.
Itt megálltunk sörözni, és amint kevéske Kunánkat számolgattuk, egy helybéli úr megszánt minket és meghívott mindenkit egy sörre vagy üdítőre. Cserébe meg kellett hallgatni horvát nyelvű történetét, amiből csak annyi derült ki, hogy Tito börtönében raboskodott. Majd kinyittatta nekünk a helyi (modern) templomot, amit áhítattal megcsodáltunk. Elhagyván a kocsmát hamarosan átkeltünk visszafelé a Dráván, ami itt már a határtól messze folyik. Lassan elértünk oda is, így búcsút intettünk Horvátországnak. Bár jó, hogy ezt az oldalt is láttuk, de nem mondható, hogy ez az ország legturisztikaibb része lenne - bár a falvak rendezettek, de elég jellegtelenek errefelé, a "bicikliút" pedig emlékezetes átverésnek bizonyult.
Hamarosan Beremendre értünk, ahol a társaság "veterán" része megemlékezett a 13 évvel korábbi Oracsbituról, ahol komplett cementgyár látogatásban és gyári díszebédben volt részük egy helyi amatőr segítőkész jóvoltából. (Kár, hogy pont ennek a túrának a dokumentumai elvesztek!)
Lassan célegyenesbe kerültünk: a villányi Szársomlyó jellegzetes beharapott hegye egyre közelebbről látszott. Ennek a tövében, Nagyharsánynál volt megbeszélve találkozónk Käsz Lászlóval és bólyi barátaival, akik - szinte azonnali beugróként - esti házigazdáink voltak. A nagy találkozás után együtt tettük meg az utolsó 15 km-t Villányon és Jakabfalván át Bólyig. Egy csendes, gyönyörű bicikliúton gurultunk a naplemente fényeiben a Karasica patak mentén esti szállásunkig, a bólyi strandonra, ahol Laciék pompás ünnepi vacsorával láttak minket vendégül.
Az Oracsbitu meghirdetett útvonala elvileg itt véget ért (pontosabban nem is itt, mert Bóly már csak menet közben került képbe), de valójában - ha több szálon is - a túra hétvégén is folytatódott.
Fotók: Dinnyés Lajos, Oláh János, Spányi Péter, Tepliczky István.