Oracsbitu 32 - 3. nap, július 19. kedd
Jósikafalva/Bélis - Gyalu (52 km)
Szerencsére reggelre az esőzóna végleg odébbállt, így gyönyörű napsütésben de hidegben indulhattunk a "csúcstámadásra", az 1300 méter felett fekvő Havasnagyfalu felé. Először legurultunk a víztározó gátjáig, majd a tavat megkerülve, az elágazásnál találkoztunk a szervezett gombagyűjtőkkel. Idáig meglepően jó volt az út, de lekanyarodva a főútról helyreállt a rend, "normális" román úton rázkódtunk tovább, vagy toltuk a bringát. Nemsokára mégis elértük a csúcsot, ahol falu nem volt sem havas sem havatlan, csak még szétszórtabb házak itt-ott a környező hegyeken. De a vidék gyönyörű! Haladásunkat lassította a nagymennyiségű áfonya és málna fogyasztása. De ez se volt elég, betértünk a Móchoz címzett Cabanába, ahol pompás ebédben volt részünk csorba levessel és móc palacsintával.
Innentől már lefelé ment az út, de előtte még szakembereink aktiválták Lilla nem működő fékjeit. Ezeknek a továbbiakban nagy hasznát vehette, mert az út egyre jobban lejtett, végülis le kellett kűzdenünk 7-800 métert. Persze ott ahol az út és a patak egyesült, már a fékre sem nagyon volt szükség, mert a vízben nem fogott egy tapodtat sem, leszállni viszont senki sem akart. Valahogy ezt a szakaszt is leküzdöttük, és leértünk az alsó tóhoz, a Tárnicai víztározóhoz, majd a Hideg Szamos forrásához. Egy még hatalmasabb gáton gurultunk át, lenéztünk róla, majd pár perc múlva felnéztünk rá, amikor már alatta voltunk. Gurulásunk véget ért, mert beértünk Gyaluba, a (Budapest)-Nagyvárad-Kolozsvár főútra. Ezen tekertünk még egy kicsit a falu előtti Eldorado kempingbe. Itt némi szerencsétlenkedés tört ki arról, hogy ki lakjon faházban, ki sátorban, de aztán elrendeződött, és az este egy jó hangos kurjongatásba torkollott vacsorázással végződött. A többi lakó lehet, hogy morcos volt ránk emiatt, de az is lehet, hogy a kamionok zajától nem is hallottak minket.
Fotók: Dolánszky György, Oláh János, Spányi Péter, Tepliczky István.