Oracsbitu 32 - 2. nap, július 18. hétfő
Magyarvalkó - Jósikafalva/Bélis (46 km)
Miután elfogyasztottuk a finom autentikus reggelit (pálinkával, szalonnával, telemiával, vinétával, zakuszkával), falunéző sétára indultunk, melynek legfőbb célpontja a dombon álló gyönyörű református templom volt - az egyik legszebb a kalotaszegiek közül. Szerencsére a fiatal lelkészt is megtaláltuk, így ő mutatta meg a templom belsejét, és még a toronyba is felmásztunk. Láttunkra előbújtak a helyi kendőárusok, így még némi népművészeti ruha és szőttes nézésre, vásárlásra is sor került. Na meg nagy mennyiségű áfonya likőr vásárlásra is a házigazdáinknál. Valószínűleg feléltük a készletüket, elindulni is késve tudtunk (mint általában), mert még mindig azt csapolták.
Az idő kezdett rendbejönni, végre útrakeltünk, és visszagurultunk Kalotaszentkirályba. Ez a falu elvileg a kalotaszegi turizmus központja - bár ehhez képest nem volt benne nagy élet. Temploma valaha épp oly szép volt mint a Valkói, kívülről most is az, falán szép napórával, de belsejét sajnos a mócok a történelem viharaiban felégették. Tiszteletünket tettük a Kalota-parti óvodánál, az emléktáblánál, ahol Ady e versét írta:
Ady Endre: A Kalota partján Pompás magyarok, templomból jövet Mentek át a Kalota folyón S a hidat fényben majdnem fölemelte Az ölelő juniusi Nap. Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves És tarkaságban annyi nyugalom És fehér és piros és virító sárga, Izgató kék és harcos barna szín S micsoda nyugodt, nagyságos arcok, Ékes párták, leesni áhitók. Papi beszéd kemény fejükből csöndben Száll el s nyári illattal vegyül. Mily pompás vonulásuk a dombon, Óh tempós vonulás, állandóság, Biztosság, nyár, szépség és nyugalom. ...
Természetesen egy bicikliszerelésre is szükség volt még, mielőtt elkezdtük a kapaszkodást a Gyalui Havasokba. Még egy-két falun mentünk keresztül, utána már román vidéken jártunk - először a folyó mentén, majd egyre nagyobb fenyvesek közt. Kb. 1000 méter magasan volt e napi célunk, Bélis (Jósikafalva), de nem volt vészes feljutni. Útközben elszórakoztunk egy függőhídon és megismerkedtünk a lovaskocsi helyi változatával, amikor nem a ló húzza a kocsit hanem a Renault húzza a lovat. Bélisben a Pensiunea Denisa és Madallinában szálltunk, nem egy luxus de kellemes normális hely volt, este csorba leves mellett melegedtünk. Maga a "falu" elég szedett-vetett, mindenfelé szétszórt házakkal.
Naplementekor felderítő sétára indultunk, a Bélisi tó (víztározó) megtalálása nem is volt olyan könnyű, végülis este sötétben csak hárman jutottunk le oda. Ez népszerű nyaralóhely, üdülőkkel, ott is voltak a csónakok - ehhez képest totálisan kihalt volt, összesen két emberrel találkoztunk. Ami talán nem is csoda, volt vagy 10-12 fok, nem épp ideális fürdőzőidő. Még szerencse, hogy nem a régi térképen jelölt (amúgy nem létező) kempingben akartunk megszállni.
A társaság egyik része lemerült és lefeküdt. Mivel az ebédlő már bezárt, mi többiek kiültünk a kerti filagóriába vacsorázni, pulóverben, polárban, kabátban, elemlámpával, fejlámpával. Hangulatos volt ez az estebéd, mígnem a végén valamelyikünk rájött, hogy villany is van, felgyújtotta, oda lett a romantika.
Fotók: Dolánszky György, Oláh János, Spányi Péter, Tepliczky István.