Oracsbitu 33 - 6. nap
Szálka - Szekszárd (32 km)
Utolsó napunkra már csak egy rövid szakasz maradt a szekszárdi-mórágyi dombok között. Reggel jót fürdünk a tóban, majd Mórágy felé vesszük az irányt - Szálka falu pont a másik irányba lenne, így az kimarad. Bár a tervek közt felmerült a bátaapáti atomhulladék tároló meglátogatása is, de mivel ez legalább egy félnapos program lett volna, erre már nincs időnk. Mórágy az alatta elterülő gránit tömbről, a Mórágyi rögről híres. Ennek jele a faluban számos helyen látható, legfőképp a főtéren egy modern, LED-kijelzős óratorony formájában, ami teljes egészében gránitból készült. Kitekerünk a falu melletti védett geológiai feltáráshoz, az egykori kőbányához. Ez a túra utolsó "hivatalos" látnivalója.
Innen már csak egy hosszú gurulás van hátra Alsónánán át Várdombig, majd tekerés az 56-os úton Szekszárdig - az Oracsbitu oly sokat látogatott visszatérő helyszínéig, ami most egyben a végállomás is. Szekszárdon természetesen Dömény Gabi - ős-oracsbitus - vár ránk a vasútállomáson. Utoljára 6 évvel ezelőtt jártunk Gabinál és Ibolyánál a Duna-menti utunk során - de akkor az ellenkező irányból érkeztünk. Akinek nem sietős a dolga, ott marad náluk éjszakára bulizni-beszélgetni a hegyoldalon levő házukban. Nem először vagyunk vendégeik az elmúlt három évtized során. A sietősebbek viszont megpróbálnak vonatra szállni. Egy baleset miatt azonban sajnos órákig nem jön a vonat, nem is mond senki semmit, de végül is egy esti szerelvénnyel és szerencsés átszállással sikerül még aznap hazaérkezni.
Így telt a 33. Oracsbitu. Ezúttal is jól, csak amiatt maradhatott hiányérzetünk, hogy kicsit nyúlfarknyira sikerült, és egy-két betervezett látnivalót a sietség miatt ki kellett hagynunk. A két fő csillagászati célpontunk (Zselici Csillagpark és Alsómocsolád) meglátogatása viszont teljesült - hálás köszönet érte vendéglátóinknak.
Fotók: Dinnyés Lajos, Oláh János, Spányi Péter, Tepliczky István.