Oracsbitu 36 - 6. nap
A Bitu utolsó, de legtartalmasabb napjára ébredtünk. Kellemesen megreggeliztünk és igyekeztük mihamarabb elhúzni a csíkot, mivel Editék nyaralni indultak. Duplán hálásak lehetünk, hogy megvártak minket ezzel.
Betekertünk Debrecenbe, ahol a város "amatőrcsillagász lelke", Zajácz György, a Magnitudó Amatőrcsillagász Egyesület vezetője és Szoboszlai Endre vártak minket a Nagytemplom előtt. Innentől avatott vezetésben volt részünk, legjobb, ha erről Gyurit idézzük:
>>Szombaton Debrecenben járt az Oracsbitu csapata. Az amatőrcsillagász kerékpárosoknak másfél órás csillagászati városnézést tartottam a Nagytemplom körül. Líciumfa, Kálvin tér Bocskai Csokonai szoborral, Református kollégium emléktáblái, Fazekas - Diószegi szobor, Déri múzeum, virágnapóra, "egykori Kölcsey MMK", Medgyessy emlékmúzeum (ős MCSE tag)...
Közben Endre vállalta a biciklik "őrzését". A meleg séta után ebédeltünk egyet a Posta melletti ételbárban és hosszas beszélgetésbe elegyedtünk a régi ismerősökkel. Csak néhány ismert név: Tepi, SPeti, Nyergeske, K.Lilla, Hege felesége. SPeti biciklis km-órája 299 km mutatott.
A kellemes csevej után az egyetem felé kerekeztek, majd tovább H'hadházra, Hdh-hoz. Az előző szállást a "Szabó lányok" intézték. Még előtte pedig Endre, Létavértes mellett egy lovastanyán. Köszönet mindegyik segítőnek!<<
És valóban elindultunk az egyetem felé, ahol be is tértünk annak patinás és nagyszabású főépületébe, hogy tiszteletünket tegyük a nemzet itt tanult vagy itt tanított nagyjai előtt. Ezután tekertünk tovább a Nagyerdőn keresztül amíg Pallagra értünk, ahol az út beletorkollott a 4-es főútba, ahol nem állt szándékunkban biciklizni. Próbáltunk elkerülő irányt találni, de nem igen volt, végül is az erdőn keresztül belemerültünk a homoktengerbe - szó szerint a Homok úton folytattuk utunkat. Nem kell nagy fantázia ahhoz hogy kitaláljuk miért hívják így: a bringákat tolva vagy cipelve tuszkoltuk előre a bokáig érő homokban, amíg jó sokára Bocskaikert előtt visszajutottunk a 4-es úthoz, de nemsokára hirtelen frissen festett szuper "EU-kompatibilis" bicikliútra értünk, amin már könnyedén begurultunk Hajdúhadházára. Mint később megtudtuk, a két város közti rész egyféle senki földje, hiába csak pár kilométer, de ezért senki sem akar itt bicikliutat építeni.
A laza 20 km-es levezető tekerés így kissé nehezebbre sikeredett, de végre megérkeztünk a túra végállomására. Pontosabban ez Hadházi Csaba amatőrtársunk háza volt, aki testvérével együtt nagy örömmel fogadott minket. Több mint 20 éve már találkoztunk egy Oracsbitun (és persze azóta még sokszor az észlelőtáborokban), és majdnem eljutottunk ide, de akkor utunk másfelé vezetett. Csaba megmutatta a Hercules csillagvizsgálóját, amelynek tövében elbeszélgettünk és eliszogattunk egy kicsit. Büszkén mutatta a várostól a csillagászati ismeretterjesztésért kapott elismerő oklevelét.
Kora este, Csabának köszönhetően, a város polgármestere, Csáfordi Dénes látott minket vendégül kint a szőlőjében, ahová természetesen egy rövid homokos út vezetett. Nagyon jól sikerült este volt, jót beszélgettünk a város és a vidék problémáiról, meg persze a borokról és a biciklizésről - és természetesen slambucot is kaptunk. Egyúttal az a hiedelem is megcáfolódott, hogy nem lehet a homokos alföldön finom borokat készíteni.
Lilla és Gyula inkább kint maradtak és a pince tetején éjszakáztak, mi többiek már jó sötétben tekertünk vissza, ahol a város vendégházában volt szállásunk. Véletlenül egy nagyobb autentikus helyi társaság is mulatságot tartott itt, ezért az éjszaka nem bizonyult teljesen csendesnek... De azért még nem volt vége a napnak, és derült is volt az ég, így páran átgurultunk Csabához távcsövezni egy kicsit. Többen ott vettünk búcsút az okuláron keresztül a NEOWISE üstököstől. Ez igazán szép befejezés volt.
Napi táv: 34 km
Fotók: Dinnyés Lajos, Hadházi Csaba, Oláh János, Spányi Péter, Tepliczky István.