Oracsbitu 39 - 3. nap
Ptuj - Maribor
A vihar éjjel meg is érkezett villámok és felhőszakadás formájában. Ugyan mindegyikünknek volt sátra, de nem mindegyik birta, és volt akinek nem volt hálózsákja és meleg ruhája se - így részleges ázottságban ért minket a reggel. Bernárd éjjelre behúzódott csövezni a vizesblokk előtti fedett lukba, mert az ő cucca ronggyá ázott. Mikor épp nem esett, elkezdtük szárítgatni a sátrakat, de ez feleslegesnek bizonyult, mert délelőtt hamarosan jött az újabb vízözön. Eközben a többség a termál fürdőben lubickolt. Délre lejárt a jegyük, és még 1-2 óráig száritgattuk sátrakat, így nagy késéssel elindultunk, de csak Ptuj belvárosáig. Ott újra esni kezdtett, majd sok vacakolás, vendéglőzés és a városban megtett értelmetlen körözés után csak délután 3 körül tudtunk tényleg útra kelni. Ekkor már nyugodni látszott az időjárás, és hamarosan újra a Dráva mellett tekertünk. Gyönyörű vidékekre értünk, néhol kilátással a magasból a folyóra. Találtunk egy kicsit romos kastély mellett egy 45 méter magas mammutfenyőt - nem mindennapi látvány volt.
Előző nap Lilla úgy döntött, hogy hazamegy, de csak éjszaka volt vonata. Rábeszélte Mártit is, hogy csatlakozzon, így nélkülük tekertünk tovább. Szerencsére azonban Mártinak nem jutott helyjegy (ahogy később kiderült, az amúgy teljesen üres vonatra), így ő mégis elindult utánunk, Tepi pedig visszatekert érte félútig. Valószínűleg nem bánta meg, hogy velünk maradt...
Bár nem volt nagy a táv, de már késő délután értünk Mariborba, az ország második legnagyobb városába. Aznap várost nézni már nem volt idő - főleg, hogy rájöttünk, a kemping jó messze van, a túloldalon a sípályáknál. Át kellett tekernünk egész Mariboron, és a Gugli segítségével, a végén már erdei utakon értük el a Kekec kempinget.
Ezekben a napokban épp diák olimpia volt, ezért eredetileg helyhiány miatt nem is akartak minket fogadni, de töbszöri levélváltásra végül mégis lett helyünk. Bár tényleg sokan voltak és tényleg jöttek autósok, akik be se fértek, de a kemping egyébként nagyon jópofa és barátságos volt, kevésbé ipari, mint az előző napi. Ez leginkább a határozott, de laza kempinges fickónak volt köszönhető, aki egy komikus pici villanyrobogón száguldozott fel-alá, mindenütt felbukkant, és úgy tűnt, mintha mindent egyedül ő intézne.
Napi táv: 36 km
Fotók: Oláh János, Porhanda Zsolt, Spányi Péter, Tepliczky István.