Oracsbitu 40 - 1. nap: Mosonmagyaróvár - Rajka
Az útvonalat már tavasszal eldöntöttük - Zal eredeti javaslatát módosítva, az indulást a Szigetközbe áttéve.
A negyvenedik túra kellőképpen meg lett hirdetve, és meglepően sokan jelentkeztek - régiek és újak is. A szervezkedés az indulás előtt tetőpontjára hágott azzal, hogy Attila szerzett egy mikrobuszt, amivel tömeges bicikli szállítást vállalt. Így is lett, és jött is vele végig - de ez számára mégse bizonyult olyan jó ötletnek, mert (néhány rövid szakaszt leszámítva) így viszont pont ő nem tudott tekerni. Délelőtt ő és Betti a biciklikkel, a töbiek pedig két vonattal rendben meg is érkeztünk Óvárra. Bernárd legújabb háromkerekű szerzeményét nem is lehetett volna másképp lehozni. Legtöbben már az állomáson találkoztunk, Zsolték már a városban voltak, Gyula és Lilla meg a Skodájukkal jöttek.
A szombat ellenére Mosonmagyaróvár elég kihalt képet mutatott: egy pici Tescot leszámítva minden be volt zárva. Így hát hamar el is indultunk a Szigetközbe, átlépvén a kis-Dunát, Halászin és Dunaszigeten keresztül. Itt a falu mellett az útelágazásnál ráleltünk a túra jelmondatát tartalmazó táblára, és befutottak Tepiék is. Még nem volt teljes a létszám, de így is szokatlanul népes társaság indult tovább az ország északnyugati csücske felé. Dunakilitin keresztül Rajkáig tekertünk, de előtte még benéztünk az Aranykárász kempingbe, ahova este visszajövünk. Rajkán átmenve célunk a határ túloldalára került Dunacsúny volt, hogy kimenjünk a vízlépcső gátjának végébe. Innen a felduzzasztott folyó hatalmas tengernek látszik. A gát alatt zubog le a víz (kisebbik része) a megmaradt igazi Duna mederbe, a gát után a távolban pedig a Bősig vezető beton csatornába. Közben eleredt az eső, így egy darabig álldogáltunk a vízlépcső múzeum előtt.
Tepinek menten elszakadt a lánca, Marci meg defektet kapott és persze nem volt pótgumija. Őt ott is hagytuk, később kiderült, hogy onnan visszagyalogolt a kempingbe. Mi viszont bementünk a falunapra - valakik táncoltak a színpadon, és a ma már félig szlovák félig magyar népesség ott evett-ivott magyar és szlovák ételeket. Szerencsére rántotthús is volt.
Mi is visszagurultunk a kempingbe, ami egyszerű de nagyon kellemes hely volt, sok külföldi bringással. Az idő is megszépült, jól telt az este.
napi táv: 48 km
Fotók: Oláh János, Spányi Péter, Tepliczky István.