Oracsbitu 41 - 6. nap, péntek: Zenta - Szeged
Az Oracsbitu utolsó napjára ébredtünk. Reggeli után begurultunk Zenta főterére, az amerikai stílusú és némileg a Gellért szállóra emlékeztető városházához. Innen csak egy sarokra volt a piac és a híres szecessziós tűzoltó laktanya. Végül kimentünk a Tisza partra, ahol megcsináltuk a mindenkit ábrázoló csoportképünket a révész szobránál. Megálltunk a híd melletti kopjafákból álló emlékműnél, amely a második világháború után a jugoszláv partizánok által a magyarok ellen végrehajtott tragikus vérengzésre emlékeztet.
Zentát a hídon keresztül hagytuk el, ismét a Bánáti oldalra kerülve. Csóka után Szanádnál meg akartunk nézni egy holtágat, ezért betekertünk a semmibe, de az ág annyira holt volt, hogy nyoma sem volt benne víznek, csak egy darabig a kukoricások meg búzaföldek közötti földúton tekeregtünk. Az utolsó nagyobb hely Törökkanizsa volt, még mindig a Tisza mellett, egy jóval kisebb függőhíddal és egy tetszetős de kihalt partmenti vendéglátó hellyel. Nem sok életet találtunk itt, így tovább is gurultunk Gyála, a határ felé.
Az utolsó két falu még kihaltabb volt, itt már boltok se voltak, és hamarosan elértük a határt. Ekkorra sajnos a társaság szétszakadt, ezzel az Oracsbitu "dezintegrálódott", úgy alakult, hogy ezután már nem is találkoztunk újra. Páran sietettek, mások meg lemaradtak, Szegeden pedig volt aki a buszhoz, mások a vonathoz igyekeztek, az autósok pedig haza. Néhányan a vasútállomáshoz mentünk, ott még cukrázdáztunk a vonatig, Márti visszabuszozott Bajára. Szerencsére estére mindenki célba ért.
Bár az ünnepélyes befejezés és zárszó elmaradt, de az Oracsbitu így is sikerrel zárult.
Táv: 56 km
Fotók: Dinnyés Lajos, Oláh János, Spányi Péter, Tepliczky István.