Oracsbitu 41 - 5. nap, csütörtök: Kisorosz - Zenta
Másnap szerencsére napsütésre ébredtünk, a front áthaladt felettünk, így kitehettük ruháinkat, cipőinket a napra száradni. Sándor beköszönt még hozzánk, amúgy a városba indult tárgyalni a helyi és a magyarországi illetékesekkel. Megnézhettük a fazekasműhelyt és a szőtteseket, a bemutatót tartó hölgy ((a nevét sajnos nem jegyeztük fel) mesélt nekünk a vidék hagyományairól, szokásairól. Dél előtt indultunk tovább, sokkal barátságosabb körülmények között, mint előző nap: kék ég és bárányfelhők alatt és sárgálló napraforgótáblák között. Tegnap Torontálorosziban elértük a túra legtávolabbi pontját, innen már visszafelé haladtunk. Ez viszont az eddigi hátszelünk végét is jelentette, innentől a széllel is szembe mentünk.
Visszaérve Nagykikindára, ezúttal jutott idő a várost kicsit megnézni: tornyos városháza, nagytemplom, napóra, érdekes festett falú modern házak, és a főtéren különös, agyagból készült madár, űrlény és tojtojwc szobrok. Kelet felé hagytuk el Kikindát, és ismét a Tisza felé közeledtünk egy elég forgalmas főúton, súroló kamionok mellett. Nagy szerencsénkre viszont egyszercsak "kinőtt" egy nem várt szinte nulla forgalmú út, ugyanis ez nem volt rajta a túra tervezéséhez használt papírtérképen. Ráadásul az úthoz egy vadonatúj Tisza híd is társult Adánál. Ada hangulatos központjában egy jó vendéglőre is találtunk, itt meg is ebédeltük. Ezután már a következő nagy település Zenta következett, aznapi célunk, ahová az Oracsbitu 11 év után visszatért.
Annak idején Zentán a Tisza parton a híd alatt vadkempingeztünk, ez alkalommal úribb dolgunk volt. Az Anna vendégházban szálltunk meg, igazán szép és autentikus körülmények között: szállásadónk elmondta, hogy ezt és a szomszéd házat már sok generáció óta ők lakják. Mivel a belváros elég messze volt, este már nem mentünk sehová (kivéve a közeli boltot), hanem búcsúvacsorát tartottunk. Miközben a mellettünk levő telken egy elegáns fogadás zajlott a polgármester-asszony részvételével, közülünk az éneklős kedvűek hangos dalolásba kezdtek az aktuális üveg pálinka mellett. Bár a hangerő nem egészen volt mindenkinek kedvére, de a népdalokat a szomszéd társaság is örömmel hallgatta.
Táv: 66 km
Fotók: Dinnyés Lajos, Oláh János, Spányi Péter, Tepliczky István.