Országos Amatőrcsillagász Biciklitúra | Főoldalra | Előző | Következő

Oracsbitu 23

2007 július 28. - augusztus 5.

Tolnától a Mátráig - az Alföldön keresztül

Ezévi túránk jó nagy darabot hasított ki az országból: A Dunántúlról indultunk (Kajdacsról, ahol annak idején az Oracsbitu gondolata megszületett), majd átszeltük az Alföldet, tekertünk a Tisza és a Tisza tó mentén majd a Bükk alján, végül a Mátra északi csücskében kötöttünk ki. Nem csoda, hogy ez lett minden idők leghosszabb útvonalú Oracsbituja.

Útvonal: utvonal

Kajdacs - Borjád - Kölesd - Paks - Ordas - Dunapataj - Szelidi tó - Újtelek - Szakmár - Kecel - Kiskunhalas - Bugac - Kiskunfélegyháza - Lakitekek-Tőserdő - Tiszaug - Csépa - Kunszentmárton - Tiszaföldvár - Martfű - Szolnok - Tisza tó - Dinnyéshát - Poroszló - Borsodivánka - Mezőkövesd - Bogács - Szomolya - Noszvaly - Eger - Egerbakta - Bátor - Szűcs - Fedémes.

Össztávolság: kb 625 km? (sajnos a pontos mért számadat elveszett)

Résztvevők:

Dinnyés Lajos, Dinnyés Aletta, Dinnyés Bettina, Dinnyés Bernárd, Nyerges Gyula, Oláh János, Porhanda Zsolt, Spányi Péter, Tepliczky István (autóval).

Vendéglátóink: Dőmény Gábor (Kajdacs), Balogh István (Kiskunhalas), Kovács Károly (Kunszentmárton), Újlaki Csaba (Szolnok), Kónya András, Barankai József (Szomolya), Zsédely László (Fedémes).

Meghívó:

level ikon A túra meghívója itt olvasható.

foto

Krónika

0. nap, szombat: Gyülekező Kajdacson

ikon

Este találkozás Dömény Gábor szüleinél Kajdacson, az Oracsbituk "szent helyén". Finom vacsorát kaptunk, s megtekintettük Gabi épülő obszervatóriumát, majd a kertben felvertük sátrainkat.

képek >>

1. nap, vasárnap: Kajdacs - Szelidi tó

ikon

Elindultunk a délelőtti órákban. Először a Sárvízen és a Sión keltünk át, majd megálltunk Borjádon, Petőfi emlékhelyén. Kölesd után a Duna és Paks felé vettük az irányt. Az atomerőmű természetesen számunkra zárva volt, csak kint éreztük az erős napsugárzást... Pakson még megtekintettük a Makovecz Imre féle templomot, utána a kompolás következett, a túloldalon Géderlaknál kötöttünk ki. Továbbhaladtunk Ordason és Dunapatajon át. A Szelidi tóhoz napnyugtakor érkeztünk, de még volt időnk megfürödni benne sötétedés előtt. Szállást egy régi, egykoron szebb napokat láttot üres kempingszerű napközis táborban találtunk.

képek >>

2. nap, hétfő: Szelidi tó - Kiskunhalas

ikon

Reggel nem kellett kapkodni az indulással, esőzóna ért el minket, jelentős lehüléssel. Kora délután tudtunk csak elindulni, bízva a felhőlyukakban. Újtelek, Szakmár, Öregcsertő útvonalon értünk Kecelre, miközben végig felettünk lógott az eső lába, s természetesen erős ellenszél is fújt. Kecelen a híres kazángyáros katonai múzeumát tekintettük meg. Nem akármilyen látványt nyújtott a rengeteg kiselejtezett ócskavas katonai felszerelés. Felejthetetlen túrós csusza után indultunk tovább aznapi szálláshelyünkre, Kiskunhalasra, Imrehegyen keresztül. Az egykor mozgalmasabb napokat is látott termál kempingben vertünk sátrat, s még aznap este meglátogattuk Balogh Istvánt és az általa létrehozott kiskunhalasi csillagvizsgálót.

képek >>

3. nap, kedd: Kiskunhalas - Lakitelek

ikon

Reggel friss termálfürdőt vehettünk, néhány lépésre sátrainktól. Tovább tekervén kifelé Halasról, a csipke helyett a szélmalmot csodáltuk meg, majd Bugac felé vettük az irányt, erdőkön és kietlen pusztákon át. Az előző napi hideg idő lassan megenyhült, de a szél még próbára tette idegrendszerünket. Bugacpusztán megnéztük a nagy semmit, és betértünk a hagyományos Bugaci csárdába. (Egy kis történelem: 1993-ban ez előtt aludtunk.) A legjobb élményt egy kis erdészeti múzeum adta, a nap üde színfoltja volt ez. Mivel késésben voltunk, gyorsan kellett haladnunk, Bugac falu, Kiskunfélegyháza érintése után Lakitelek-Tőserdőre tekertünk be, ahol vadkemping helyett a sima kempingben kötöttünk ki, felverve a kempingezők álmát 11 órakor.

képek >>

4. nap, szerda: Lakitelek - Szolnok

ikon

A Tőserdei kemping szintén szebb napokat láthatott valaha. A régebben nyaranta diákokkal teli helyen alig lézengett valaki rajtunk kívül, s ez már a harmadik ilyen kemping volt ebben az országrészben. A délelőtti lassú kászálódás a holt-Tisza parti nézelődéssel telt. A lakiteleki vasútállomás után átkelés következett a Tiszán. Tiszaugon a helyi tájház és egy artézi kút miatt áltunk meg. Kis körívet leírva Tiszasas, Csépa, Szelevény útvonalon közelítettük meg Kunszentmártont. Az időjárás közben újra nyárias lett, inkább már melegünk volt. A "helyi erők" (Kovács Károly és az MCSE helyi csoportjának tagjai) fogadtak minket a város határában, s egy kis városnézést tartottak nekünk. Megtekintettük a tervezett csillagvizsgáló otthonául szolgáló szélmalmot is. Egy kis pizzázás után Szolnok felé vettük az irányt az eleinte nyílegyenes országúton, a Tiszaföldvár, Martfű, Rákóczifalva útvonalon. Megint későn, majdnem éjfélkor érkeztünk meg a MOL holt-Tisza partján álló horgászházába.

képek >>

5. nap, csütörtök: Szolnok - Dinnyéshát

ikon

Ezt a napot a szolnoki csillagvizsgáló megtekintésével kezdtük, ami a vasútállomás melletti toronyház tetején található. Vendéglátóinknak (Újlaki Csaba és Prohászka Szaniszló - azaz Tucatos) köszönhetően megnéztük a távcsöveket és a szakköri előadótermet, majd elgyönyörködtünk a magasból látható panorámán: szinte az egész Alföld látszott, a távolban pedig felderengett végcélunk, a Mátra. Szolnokot elhagyva, a Tisza mellett haladtunk tovább, hamarosan felhajtva annak gátjára. Gyönyörű, nyugalmas ártéri vidéken tekertünk autóktól nem zaklatva, amíg el nem értük a Tisza-tavat. Az egykor szintén szebb napokat látott Tisza-tavi üdülőhelyek kihalt és kissé lehangoló látványt nyújtottak. (8 éve jártunk itt utoljára, akkor másnak tűnt itt a hangulat.) Szerencsére sikerült egy jó táborhelyet találnunk a dinnyésháti kempingben, ami mellett biztonságos szúnyoghálóval védett sörsátorban sörözgettük át az estét.

képek >>

6. nap, péntek: Dinnyéshát - Szomolya

ikon

Utolsó alföldi napunk még a Tisza-tó melletti tekeréssel, meg-megállással kezdődött, majd Poroszlónál elhagytuk a folyót, és az ekkor már jól látható hegyek felé vettük az irányt. De előbb még megálltunk Matyóföld fővárosában, Mezőkövesden. Itt ellődörögtünk, megnéztük a Matyó Múzeumot, majd délután nagy nehezen elindultunk Bogács felé. Bogács a Bükk lábánál fekvő (üdülő)falu, híres stranddal és elég vásári hangulattal. Elhagyva a falut, már a hegyek közt tekertünk, átkecmeregtünk egy másik völgybe, és begurultunk Szomolyára, egykori meteortáboraink színhelyére, ahol régi barátaink, Kónya András és Barankai József vártak. András és családja látott bennünket vendégül aznap estére és éjszakára.

képek >>

7. nap, szombat: Szomolya - Fedémes

ikon

Délelőtt szomolyai "városnézés" következett, mindenekelőtt a híres hegybe vájt barlanglakásoké és egy mindenféle fafaragást és érdekességet tartalmazó falu-gyűjteményé. Már feketéllett az ég amikor elindultunk, és Noszvaly után utol is érte több részre szakadt társaságunkat a vihar - amit különböző kocsmákban vészeltünk át. Ezt jól is tettük, mert az özönvíz mellett hatalmas jéggolyók potyogtak az égből, amikkel aztán jót dobálóztunk a vihar után. Továbbindulva már kellemesebb időben Eger városa felé vettük az irányt, kétoldalt szőlőtáblákkal övezve. A városban ezúttal nem álltunk meg, hanem tekertünk tovább a Mátra felé. Egerbaktánál elkanyarodtunk, hogy északról megkerüljük a Mátrát. Szép és elhagyatott tájon haladgattunk, bujócskázva az újból meg-meginduló eső elől. Este lett, mire lekanyarodtunk a főútról, a hegyek szélén fekvő zsákutca falu, Fedémes felé. Itt rövid keresgélés után megtaláltuk házigazdánkat, az itt élő Zsédely László tagtársunkat, aki egyébként siklóernyő oktató. Itt ért hivatalosan véget a 23. Oracsbitu.

képek >>

8. nap, vasárnap: Fedémes

ikon

Ismerkedés Fedémes nevezetességeivel, többek közt látogatás egy papírkészítő műhelyben. Tekerés Bátonyterenyéig és vonatozás haza.

képek >>

vissza a főoldalra