Oracsbitu 24

Gyülekezés Horányban Zsolték újonnan épült faháza kertjében. A többség biciklin érkezik észak és dél felől, a Tepi család kocsival, és tiszteletét teszi a Dolánszky familia is. Nyitó vacsora: Györgyi gulyáslevessel fogad, majd esti tábortűz a Duna partján.

Indulás dögmelegben. Kompolás Vácra, majd átkelés a Cserhát dombjain. Tovább a Galga mentén, majd fel az Ipolyig, estére (meglepő módon még időben) érkezés Berkó Ernőékhez Ludányhalásziba. Ez volt a leghosszabb nap, 102 km-el. Ernő és felesége Ági pazar fogadtatásban részesít: saját fogású halászlé, túróscsusza - majd nyakunkba a vihar és a felhőszakadás - szerencsére ezt a tornácról nézzük. Gyönyörködés villámokban.

képek >>

A délelőtt esőnézéssel és Ernő természetfotóinak megcsodálásával tellik. Délre aztán kiderül, és indulás az Ipoly mellett a légiesedett határig, onnan Losoncra, majd az észak-nógrádi dombokon keresztül Alsósztregovára. Hogy ne legyen túl egyszerű, az eső újból utolér minket, ilyenkor buszmegállókban időzünk. A sztregovai kempingben szállunk, ahol egész éjszakai felhőszakadással járó hidegfront vonul át rajtunk, sátraink kiöntenek.

képek >>

Műsorváltozás: száradó és pihenőnapot rendelünk el. Nem megyünk tovább, csak besétálunk a faluba, a romos Madách kastélyba, oda ahol Madách Imre született, élt, alkotott és ahol ma is nyugszik.

képek >>

Végre szép időben haladhatunk tovább. Nógrádszentppéter református temploma sajnos bezárva, de kívülről is szép. Kékkő várába azért bemehetünk (Balassi emléktábla), amelynek szirtjéről visszanézünk a cserháti dombokra, ahonnan indultunk. Megkezdjük a felkapaszkodást a selmeci hegyekbe. Találkozás a Szalma családdal. Jókora gurulás a szomszéd vőlgybe, majd bemászás a meglepően nagy és jó állapotban álló de elhagyatott Bozók várába. Négy óriási sarokbástya, mindenhova fel lehet mászni, de sehol egy korlát és szerencsénkre seho egy őr. A vár impozáns, ablakain pompás kilátással, többek közt későbbi célpotunkra, a Szitnyára. Mára vadkempinget terveztünk, ami tökéletesre sikerül: a Szalma-szekció tanácsára a dombok közt eldugott Devicsére vezető út mellett találunk ideáls táborhelyet egy hatalmas füves kaszálón. Tábortűz, szafaladé sütés. Csodák csodájára az éjszaka nem ázunk meg, gyönyörködhetünk a csillagokban, a Jupiterben és a teleholdban.

képek >>

Gurulás majd kapaszkodás Selmecbánya felé, de előtte a szentantali kastély meglátogatása. Végtelen számú terem, az ededeti bútorokkal, tárgyakkal szépen berendezve, a falakon megszámlálhatatlan sok agganccsal. Kora délután érünk Selmecbányára, ahol több órát pocsékolunk egy vendéglőben, mert csak órák múlva adnak enni. (A legtöbbet várók fájdalomdíjul plusz sztrapacskát kapnak.) A város szép, de szomorú képet mutat, a gazdagság már a múlté, a legtöbb régi ház (500 évesek is) romokban vagy elhanyagolva. Itt-ott munkálatok nyomai. Délutáni séta, majd feltekerés az Újvárba, a bányamúzeumhoz (addigra már zárva), majd a Bacsófalvi tóhoz (a környékbeli bányatavakat egyébként Hell Miksa apja és testvére építtette). A kiszemelt kemping megszűnt (ez nem az első eset szlovákiai tekergéseink történetében), de azért még létezik. Szerencsére a kocsma még működik, ott vészeljük át az újból megérkezett özönvizet.

képek >>

Száradás, majd a Szitnya megmászása. A hegy és a tetején álló vár impozáns. Sajnos pont aznap nincs tiszta idő, ezért az amúgy csodás kilátást a környék legmagasabb hegyéről nem tudjuk élvezni. Délután óriási gurulás, közben többórás várakozás útközben eltekergő társainkra. A selmeci hegyek fogytával dimbes-dombos hullámvasutazás következik, amíg kiérünk a Garam völgyébe és beérünk Lévára. Vacakolás a Tecsóban, így épp zárásra érkezünk a hontvarsányi, ellenszenves kempingbe. Revolveres őrök őrzik az éjszakáig üvöltő diszkó nyugalmát. Tűzrakó hely hiányában a búcsú tábortűz elmarad.

képek >>

Reggel fürdőzés a jéghideg termálvízben. Az utolsó nap már kevésbé változatos tájon halad, pár dombot elhagyva elérjük a Garamot, majd annak völgyében tekerünk tűző napsütésben. Két kultúrprogram marad: a zselízi Schubert emlékház és kiállítás a volt Eszterházy kastély mellett (ami totál romos állapotban van), majd a szépen rendbetett (és átalakított) románkori templom, mellette a még régebbi és valóban románkori körkápolna Bényben. A hazai hegyek már egyre közelebb látszanak, majd a célegyenesben feltűnik az esztergomi bazilika, végül befutunk Párkányba. Búcsúfotó a híd alatt, ünnepélyes átgurulás és búcsúfogadás Szalma Zsolóéknál: Beának hála, pompás csípős lecsóparti. Itt a vége.

képek >>