Oracsbitu 27. - 5. nap
Baja - Mohács - Kölked (56 km)
Délelőtt Baján szabad programot rendeltünk el: aki akart fürdött, aki akart várost nézett. A parti sétányon a Türr István emlékműnél felmásztunk a toronyba, megnéztük a lakatokat, majd lassan elindultunk a mohácsi sziget felé. Időközben befutott az autós szekció is Emesével és Csillával. Ismét a Duna melletti 6-os bringaúton kerekeztünk, ami egy éles kövekkel felszórt gáton haladt. Ennek meg is lett az eredménye. Egymás után három biciklinek pukkadt ki a kereke, így volt idő a gumi ragasztás gyakorlására. Azért így is eljutottunk Dunafalvára, ahol egy remek strandot találtunk. Itt még a nem fürdőbolondok is örömmel strandoltak (felszaladás a parton, be a vizbe, leúszás az árral, majd ugyanezt újra); Zolit pedig beástuk a homokba.
A kellemes fürdőzés után a kompig kellett még pár kilométert tekernünk, majd átkeltünk Mohácsra. Itt Lilla vette át az idegenvezető szerepét, hogy bemutassa a város látnivalóit és gyerekkora színhelyeit. A terv szerint a várostól pár kilométerre délre, a dunaparti nagypartosi réten volt a táborhelyünk - ennek megközelítése azonban a vártnál nagyobb nehézségekbe ütközött. Az előörs ugyanis - megfeledkezve, hogy most már autó is van a társaságban - elegánsan ellibbent a gátról a bozótosba vezető ösvényen a táborhely felé, a többiek meg ott maradtak a gáton, a kocsi pedig Tepivel valahol a távolban bolyongott, mig végül elérkezett egy sorompóhoz, ahonnan neki nem volt tovább.
Több órás telefonozás, esemesezés, kiabálás, szerencsétlenkedés után teljesen besötétedett, amig végre eldöntöttük, hogy mindenki oda megy ahova tud: az időközben kibővült autós szekció egy gátőrház mellé, a bringások pedig több szaharányi homokmezőn átküzdve magukat, az eredeti táborhelyre. Ami egyébként a homokot leszámitva nagyon romantikusnak bizonyult. (Búcsú)tábortüzet is tartottunk, töméntelen mennyiségű hamuba sült krumpli társaságában.
Fotók: Megyeri Anna, Oláh János, Spányi Péter, Tepliczky István.