Oracsbitu 28. - 2. nap
2. Balatoncsicsó - Somló (57 km)
Kiváló táborhelyünkön éjszaka időnként őzek ugatására, reggel pedig futballozó táborozók zsivajára ébredtünk. Túl kulturáltak voltak a körülmények, hogy korán elinduljunk, de aztán több lépcsőben - harsány klarinétmuzsika közepette - mégis sikerült. Egy jó kis gurulás után a vigándpettendi templom kertjében hűsöltünk egy kicsit, majd amikorra már jó meleg lett, megkezdtük a kapaszkodást a Kabhegy oldalába. Ahogy emelkedtünk, a szembeszél is egyre erősödött, cserébe a látvány is egyre szebb lett: mellettünk és mögöttünk a Bakony, alattunk a Dörögdi medence, előttünk pedig feltűnt esti célunk, a Somló kúpja.
Ajkára érve az alumínium város ipari atmoszféráját szívtuk magunkba, majd a hírhedt vörösiszap tárolók felé hagytuk el a várost. Csak a gátak alatt tekerve érezhettük igazán, milyen magasak is valójában, és hogy miért is okozhatott akkora pusztítást két éve az innen lezúduló szennyes víz. Kolontáron megálltunk, hogy megnézzük az elpusztult falurész helyén mementónak meghagyott házat és emlékparkot.
A másik két megszenvedett falu, Devecser és Somlóvásárhely felé tekertünk tovább, és már ott is voltunk a Somló alatt.
Konkrét terv az éjszakázásra nem volt, ezért úgy döntöttünk, hogy erre a hegytető lesz a legalkalmasabb hely - mindössze az odavezető út tűnt kérdésesnek. Némi iteráció után, a hegyet megkerülve szerencsére ez is meglett. Kiderült, hogy rendes aszfaltút vezet fel, sőt a kápolna mellett egy finom hideg vizű forrást is találtunk. A társaság már korábban kettészakadt, és a szerencsésebb fele a forrásvíz mellé még kiváló somlói bort is ihatott a szomszéd borospince gazdájának kedves invitálásra. Jót beszélgettünk a régi katona időkről, majd követtük a peches felet (akik kimaradtak a borozásból) a hegytetőre. Ők viszont addig megmászták Somló várát.
Feltolni sem volt könnyű a megpakolt bringákat a meredek emelkedőn, de a csúcsról a látvány kárpótolt a fáradalmakért: Alattunk volt a Dunántúl, balra a Bakony és a balatoni hegyek, ahonnan jöttünk, jobbra a Kemenesalja, a Sághegy és a távolabbi hegyek, amerre majd megyünk. Ahogy esteledett, kigyulladtak a távoli falvak, városok fényei és nyugat felé feltűntek a közeledő hidegfront látványos villámai. Az óvatosabbak beköltöztek a Szent István kilátó komfortos, szalmával bélelt és villamosított várótermébe, a többiek sátorban vagy a szabadban tértek nyugovóra. Éjszaka aztán ez utóbbiak is megjelentek a váróteremben, mert eleredt az eső.
Fotók: Dinnyés Lajos, Oláh János, Spányi Péter, Tepliczky István.