Oracsbitu 28. - 3. nap
Somló - Mesteri (78 km)
Szerencsére az eső nem volt komoly, és a hidegfront sem érkezett meg, így reggel kényelmesen kezdhettük az órákig tartó szöszmötölést: pakolás, sátorszárítás, bicikliszerelés, fényképezgetés, fényképek letöltése laptopra, Tepi szokásos ijesztgetései a meteorológiai műholdképekkel, általános tökölés. Miután kigyönyörködtük magunkat, legurultunk (érdekes módon ez sokkal gyorsabban ment), és a Somlót a másik irányban is körbetekerve Iszkáz felé vettük utunkat.
Iszkáz arról híres, hogy itt született Nagy László. A falu szélén álló szülőházában szép múzeumot rendeztek be a költő emlékére, kinek verseit sokan még az iskolából vagy a Sebő és Kaláka dalokból ismerjük. Megtekintettük a róla szóló emlékeket, a bolgár szobát és egy jó darabot a vele készült riportfilmből. Felemelő élmény volt az itt töltött két óra. Sajnos a vidék másik nagy költő szülöttjének, Berzsenyi Dánielnek szülőházához nem volt időnk eljutni. Bár Egyházashetye csak pár falura van innen, de nekünk pont az ellenkező irányba esett volna. Mikor indulni készültünk, János közölte, hogy ő most visszamegy a Somlóra, mert telefonját a kilátó konnektorában felejtette tölteni. Galád módon eddig nem árultuk el neki, hogy észrevettük és a telefon nálunk van egy papír stanicliba rejtve. Megkegyelmeztünk neki, és ünnepélyesen visszaadtuk.
Már jócskán délután volt, amikor elindultunk Pápa felé, így az ottani városnézés kicsit imresszionistára - azaz idő híján felületesere - sikerült. Pedig a belváros nagyon hangulatos, mentes a szocializmus nyomaitól, habár a székesegyház körül a felújítások miatt háborús állapotokat találtunk. Közben befutott Emese és Csilla, valamint Kaposvári Lilla szülei és kishúga. Eszter és Zoli maguk is régi oracsbitusok voltak 11-12 évvel ezelőtt. Zoli ezután bringával folytatta velünk, és csatlakozott az autós szekció is: a Tepi család a Suzukival. Ezzel a túra létszáma elérte tetőpontját - és példátlan módon ez végig ki is tartott.
A közös ebédelés után továbbindultunk a Kemenes vidék fővárosába, Celldömölkre. Sajnos ekkor már elég késő volt, így a sághegyi geológiai tanösvényt és az Eötvös-inga emlékművét már nem tudtuk meglátogatni, pedig ez a túra egyik nevezetessége lett volna. Egy rövid kis nézelődés és közértezés után kitekertünk a közeli Mesteribe, ahol egy hangulatos nyugis termálfürdő és kemping szolgálja az osztrák lakókocsis nyugdíjasok pihenését. A kempingben kicsit csodálkoztak, hogy sátorban kívánunk aludni, pedig volt hely bőven, csak kissé eláztatva. Ezzel együtt a helyszín kellemes táborhelynek bizonyult.
Fotók: Dinnyés Lajos, Oláh János, Spányi Péter, Tepliczky István.