Oracsbitu 28. - 4. nap
Mesteri - Kőszeg (62 km)
A reggelt, a nyugdíjas sógorokhoz hasonlóan, a forró termálvízben lubickolással kezdtük, majd szokásunkhoz hűen megvártuk a nagy meleget az indulással. Nem kellett sokat tekerni Sárvárig, nemsokára átkeltünk a Rábán, ezzel elhagytuk Kemenesalját.
A híd után egy kicsit megálltunk a templomnál, majd begördültünk a Nádasdiak híres, árokkal körülvett várkastélyához. Ezúttal volt időnk kívül-belül végigjárni a várat. Utána ebédelés céljából elleptük a belváros összes vendéglőjét - nem kevés fennakadást okozva. Ekkor érkezett meg a hidegfront az eső első hullámával.
Az eső elálltával bátran útnak indultunk. Megint egy elmaradt program következett: Ikervár kastélya és a Gothard Jenő által tervezett régi vízerőműve. A gyanús idő miatt inkább levágtuk e kitérőt, és Csénye felé kanyarodtunk. Bögötnél aztán a műút elfogyott és egy kellemes erdei útban folytatódott. Csak akkor csodálkoztunk el, amikor pár kilométer után az erdő is elfogyott, és egy nem várt autópálya keresztezte utunkat, kerítéssel körbevéve. Hiába, (legalább ebben) fejlődik az ország, nem szerencsés régi térképekkel utazni. Szerencsére meglett a híd felette, és még Tepi is át tudott hajtani rajta a kísérő autóval. Acsádnál járva a közeledő kőszegi hegység felett viszont fekete fellegek kezdtek még gyorsabban közeledni. Egy darabig még hanyagoltuk őket, és élveztük a látványt a villámokkal, de a fellegek felénk értek, és elkezdett szakadni az eső. Ekkor már három csoportra szakadtunk, és a három csoport három különböző faluban ragadt le: Meszlenben a temető ravatalozójának fedele alatt, Kőszegpatyon két buszmegállóban, és Nemescsóban egy tűzoltószertár teteje alatt - de a tűzoltók megérkezésével ők innen is kiszorultak. Esténket a kőszegi kempingbe terveztük, de erről lemondhattunk, valami más alternatíva után kellett nézni.
A temetői csoport Bibornye vezetésével nem akart továbbmenni (ők voltak a leghátrább), így éjszakájukat "szellemes" módon a nekropoliszban töltötték - de legalább nem áztak meg. A középső szekció Györgyi és Speti személyében küldöttséget indított a faluba, hogy valami fedelet keressünk éjszakára, de teljesen eredménytelenül: Mindenki elutasító volt, előkerítettük a faluszolgát, ő vonakodva elvitt a polgármesterhez, aki undok módon kitette a szűrünket. Ezzel Kőszegpaty sajnálatosan elnyerte az Oracsbituk történetének legbarátságtalanabb települése címet. Szerencsére az élcsapat operatív volt: a modern telefónia és az internet felhasználásával - és Mojo húgának hathatós távsegítségével - sikerült szállást találni a gyógypedagógus képző kollégiumában. Az eső alábbhagyásával késő este így a két elöl levő csapat begurult Kőszegre. A tágas, ódon és amúgy nyáron üres épület tökéletes szálláshelynek bizonyult. Csak utólag tudatosult bennünk, hogy Ottlik Géza Iskola a határon könyvének színhelyén - az egykori kadét iskolában - laktunk.
Fotók: Dinnyés Lajos, Oláh János, Spányi Péter, Tepliczky István.