Oracsbitu 30 - 6. nap

Tótkomlós - Kardoskút - Orosháza - Nagyszénás (47 km)

Reggel még úgy tűnt, hogy esik, ehelyett minden korábbinál forróbb nap várt ránk. Először természetesen a falu központját néztük meg, először felülről, mivel felmászhattunk a templomtoronyba. Számos emlékmű, a szlovák tájház és persze a szlovák utcanevek tanúskodnak arról, hogy Tótkomlós a hazai szlovákság egyik központja. Ezután következett egy kis szakmai program, Vili MOL-os múltjának köszönhetően. A főútról letérve a közeli kardoskúti gáztározót néztük meg (bár csak kívülről), majd pedig közelről szemrevételeztük a környéken ma is bólogató csápos olajkutak egyikét. Ehhez egy rövid olajipari előadást is kaptunk a MOL munkatársától, Benkő Ferenctől. Nem biztos, hogy a téma mindenkit egyformán érdekelt a társaságból, de az biztos, hogy mindenkit majd megütött a hőguta, mivel dél körül a nap kitartóan tűzött, és az alföldi kukoricatáblák közepén árnyékot legfeljebb az olajkút nyújthatott volna. Visszatérve az Orosházára vezető útra, megálltunk az "Orosháza és környéke szénhidrogénkincse megtalálásának 50. évfordulójára" emelt emlékműnél, ahol búcsút vettünk vendéglátónktól és idegenvezetőnktől, Vilitől (bár csak egy pár órára, mert az esti bulin újból viszontláttuk).

Orosházára beérve keringtünk egy kicsit a belvárosban, majd szétszéledve megebédeltünk. Épp elhagyni készültünk a várost, amikor szembejött velünk egy esőfal és hirtelen fekete lett az ég. Sürgősen rükvercbe kapcsoltunk és bezuhantunk a legközelebbi két buszmegállóba. Jól tettük, mert megjött az özönvíz és a jégeső, amit ott sikerrel átvészeltünk. (Másnap írta az újság, hogy Orosházán akkora vihar volt, hogy feje tetejére állított egy buszmegállót. Szerencsére nem a miénket.) Az eső elmúltát egy kis kocsmázással vártuk meg, majd azután tényleg elhagytuk a várost. Utolsó utunkra indulva szivárványos ég alatt közeledtünk idei biciklitúránk célpontja felé.

Nemsokára sárga trikós biciklis lányokkal és fiúkkal találkoztunk. Mint kiderült, ők a fogadásunkra elénk jött szakkörösök voltak, így az ő vezetésükkel érkeztünk meg Nagyszénásra, a Kiss György Csillagdához. Itt egy nagyon kedves csapat fogadott minket: a szakkör, Fődi Andrásné (Ani) és Zahorecz István vezetésével. Nagyszerű esti buliban és vacsorában volt részünk, jókat beszélgettünk a csillagászatról, a mozgalomról és mindenféle másról: például a szalmabálák készítésének és a sertések tartásának fortélyairól. Volt tábortűz is, és éjszaka az ottmaradt szakkörösök észleltek is, bár több volt az eső mint a csillag. Öröm volt látni, milyen lelkes szakköri munka folyik itt, mennyien érdeklődnek a csillagászat iránt, és mennyi jópofa modell és makett készült itt az évek során űrhajókról, galaxisokról és mindenféle égi jóról...

Méltó befejezése volt ez az este a 31. Oracsbitunak, köszönet érte vendéglátóinknak!