Oracsbitu 30 - 5. nap
Szeged - Hódmezővásárhely - Tótkomlós (70 km)
Másnap gyönyörű időre ébredtünk, és a délelőttöt szegedi városnézéssel és kávézásgatással töltöttük. Miután Péter kiengedett minket a csillagdából és elbúcsúztunk tőle, végiggurultunk a fontosabb tereken, a körúton, mintavételeztük a péket az állomásnál, majd körbetekertük a felújított műemlék víztornyot. Mikor már elég meleg lett, elindultunk a környék legforgalmasabb országútján Hódmezővásárhely felé. Dög forróságban és autóbűzben értünk el a Tiszáig, ahonnan már szerencsére kellemesebb bicikliút is haladt tovább.
Beérve a városba, körbesétáltuk a szépen rendbehozott főteret és megittuk ott a megérdemelt söreinket. (Érdekes módon Hódmezővásárhely eddig még kimaradt az Oracsbituk sodrásából, sajnos a városnézés ez alkalommal is elég felületesre sikeredett...) Ezután irány a vasútállomás, ahova Tepit vártuk. Ő az autós szekcióval a vajdasági családi kirándulás után már haza is ért, majd az autót és az autósokat hátrahagyva immár saját keréken csatlakozott hozzánk, így újból kiegészült az Oracsbitu.
A napi úticélunk Tótkomlos volt, ahol lelkes házigazdánk, Keresztesi Vilmos várt minket, akivel már az előző nap óta szinte folyamatos telefonos kapcsolatban voltunk. Az odáig hátralevő pár kilométer azért még elég volt ahhoz, hogy a társaság alaposan szétszakadjon, és a hátsó fele több órás késéssel érkezzen meg. A napi vihar is felrémlett, de a felhőtornyok, a villámok és az eső szerencsére épp nem ért utol bennünket. Tótkomlóson kedves fogadtatásban és bőséges vacsorában volt részünk Vili és édesapja jóvoltából, majd megnéztük a különböző legkülönfélébb rendeltetésű gépezeteket: katonai rádiótól kezdve a faaprító gépig. Egy családi rendezvénynek hála az udvaron még egy óriás sátor is volt, így a kerti táborozás teljes komfortban tellett.
Fotók: Dinnyés Lajos, Dinnyés Bernárd, Oláh János, Spányi Péter, Tepliczky István.