Oracsbitu 31 - 2. nap, július 26. vasárnap
Sárrét - Modor (55 km)
Miután búcsút vettünk Tibiéktől, reggel sokkal kellemesebb, hűs, napfényes időben folytathattuk utunkat a már jól látható Kis Kárpátok felé. A Csallóközt elhagyva átkeltünk a Kis Dunán, alattunk csónakos túrázók csorogtak rajta lefelé. Első célunk Szenc volt, ott a Szenci Molnár Albert magyar nyelvű iskola. Ennek tetején a Solar Csillagvizsgálóban várt ránk Balogh Klára, a csillagda vezetője. Megcsodáltuk a 45 cm-es VLST-t (Very Large Senec Telescope) és több más műszert, H alfában a Napot, és a tetőről a gyönyörű kilátást. Ahogy Klári elmondta, az iskolával és az önkormányzattal jó a viszonyuk, és ez az anyagiakban, a műszerezettségben is megmutatkozik. A bemutatás mellett tudományos programban is részt vesznek, még ha nem is a kozmosz határait veszik célba: tervük az, hogy a nagy távcsővel műholdakat és űrszemetet fognak megfigyelni.
Rövid időre elbúcsúztunk, hogy egy kis városnézés után Modor felé vegyük az irányt. Modor (Modra) a szlovákiai bortermelés központja, ami (kissé szocialista jellegű) ipari méretekben látható is. Kellemes kisváros, meg is álltunk (borozás helyett) sörözni, csak kár, hogy épp az egész fel volt túrva. A terv az volt, hogy itt megvárjuk a később indult társainkat, de ők még hátrább voltak, így továbbra is négyen vágtunk neki a hegynek, azaz az 530 méteren levő modrai csillagvizsgálóhoz vezető útnak. A feltekerés nem volt olyan vészes, a táj annál szebb - elvégre már a Kárpátokban jártunk. Közben előkerült Emese és Tepi is a szürke Suzukival.
Odafent a Pozsonyi Comenius Egyetem Geodéziai és Csillagászati Obszervatóriumában vasárnapi nyugalom fogadott minket, azaz teljesen kihalt volt. Klári párjának, Jarónak köszönhetően, aki ott dolgozik, kedvező áron megkaptuk a teljes vendégházat, ami valójában egy gyönyörű hegyi üdülő. Mielőtt viszont ezt elfoglaltuk volna, Jaro és a Szencről utánunk jött Klári körbevezetett minket az egész intézeten, megnéztük a kupolákat, távcsöveket, a meteorológiai műszereket és a Kanári Szigetekre szánt meteor kamerákat, amiknek alkatrészei ott helyben 3D nyomtatóval készültek. Még észlelhettünk is volna, de jó hideg lett, és kezdtünk álmosodni. Este ketten még egy rövid mentőexpedíciót is végrehajtottunk: Györgyi és Zsolt bár reggel elindultak Magyarországról, Rajkától tekertek, de az agyváltós bicikli eldobta az agyát, és folyamatos szerelésre szorult. Átvergődtek Pozsonyon, kalandok után valahogy haladtak tovább, de Bazinnál rossz felé fordultak. Még szerencse, hogy telefonon visszatereltük őket, de így csak késő estére értek a hegy alá, ezért kocsival lementünk értük az elágazáshoz, a bringákat valahogy feldrótoztuk a tetőre, és felvittük őket. Mostantól együtt volt az Oracsbitu teljes csapata.
Fotók: Dolánszky György, Oláh János, Spányi Péter.