Oracsbitu 32 - 1. nap, július 17. vasárnap
Siter - Nagyvárad (30 km) / Bánffyhunyad - Magyarvalkó (14 km)
Valójában ez volt a hivatalos start napja, de előbb még össze kellett állni a népnek és el kellett jutni a starthelyre. A társaság "önjáró" része a reggelt még házigazdáinknál töltötte Siteren, majd leereszkedett (némi túlzással, a hepehupás bihari dombok között) Nagyváradra. Időközben a későn indulók is befutottak: Spetiék kocsival és Zsolt két német lánnyal, akikkel a vonaton találkozott (és akik a továbbiakban nem képezték az Oracsbitu részét). Így tehát Váradon összegyűlt a nép, hogy utána megint szétszéledjen: 3 autó (Lilla + Gyula, Spetiék, és majd jó későn Tepiék), valamint a vonattal menők. Aggodalmaink ellenére szerencsére mindenki felfért a vonatra biciklistől. A cél - vagyis a rajt - Bánffyhunyad volt, innen indult igazából a 32. Oracsbitu.
Este 7 körül Tepiék kivételével végre együtt volt a csapat, és Lilla autóját is sikerült elsózni a református lelkész udvarán (ahol gondosan meg is őrizték). Sok szerelés, pakolás és egy gyors rajtfotó után elkezdhettük tehát a tekerést felfelé a kalotaszegi falvakon át. Esti célunk (tudván előre, hogy csak későn tudunk elindulni) nem volt túl nagyratörő: esőben és mégis gyönyörű alkonyi napfényben Kalotaszentkirály mellett haladva Magyarvalkóig kerekeztünk. Ott várt minket szállásunk az Ildikó Vendégházban. Valkó gyönyörű fekvésű, csendes kis magyarlakta kalotaszegi falu, távol a főúttól. Talán túl csendes is: legalábbis esti sétánkon úgy tűnt, hogy sok házban nem laknak, sötét van és kihaltság. A fiatalok elvándoroltak vagy külföldön dolgoznak. Ennek jeleit persze nem csak itt, hanem egész további utunkon is tapasztaltuk, a táj nyugalma és szépsége mellett sokfelé éreztük ezt a szomorkás elhagyatottságot.
Mindenesetre házigazdáink, Ildikó és Jenő nagyon kedvesek voltak, helyi ételekkel, lucskoskáposztával kináltak, a kétszintes ház pedig talán túl kényelmes is volt az Oracsbitu hagyományaihoz képest. Ez a többi napon is így alakult, ennyire luxus-bitunk még eddig nem volt...
Fotók: Dolánszky György, Oláh János, Spányi Péter, Tepliczky István.