Oracsbitu 34

A társaság egyik fele vonattal indult Nyíregyházáig, a többiek aznap sehogy, és Zal, a túra egyik szervezője egyáltalán el se jött. Sima tekerés Nyírbátorig, közben megálló Kállósemjénben. Nyírbátorban a nevezetes református és katolikus templomok, a várkastély és a sárkányos tó megnézése. Bátorligetre 6 óra körül érkezünk, és a Ligeti Szabadidő Központban szállunk meg, házigazdánk kedvesen fogad. Este sétálunk a faluban és tábortűzhöz készülünk, ehhez kapunk ajándékba egy hatalmas szalonnát. Jó idő, alvás a tornácon.

Táv: 54 km

képek >>

Sajnos a bátorligeti amatőrökkel nem találkozunk (mint utóbb kiderült, levelezésünk fennakadt egy spam szűrőn), de látjuk plakátjaikat a faluban. A híres bátori láp csak előzetes bejelentkezéssel, vezetéssel lenne látogatható, így nem tudjuk megnézni, de amúgy is tekerni kell tovább Vállajba. A svábok csónakos emlékművénél és az óriási templomnál megállunk, majd irány a határ.

Csanálostól gyorsan begurulunk Nagykárolyba, először a református templomhoz, itt van a város nagy szülöttjének, Károli Gáspárnak szobra. Innen a gyönyörűen rendbehozott Károlyi-kastélyhoz megyünk, és a kellemes parkban hűsölünk egy darabig. Próbálunk valami evőhelyet keresni a városban, de kevés sikerrel, így jobb híján egy pék mellett egy blokkház tövében a gazban heveredünk le ebédelni. (Ó-oracsbitu fíling, amikor még porban aludtunk és porban kajáltunk.)

Vissza a határon, majd az (egykori) ecsedi láp felé vesszük az irányt. Gyönyörű a táj és a fények, időnként a Kraszna gátján tekerünk. Szerencsére a látványos zivatarfelhők nem minket áztatnak. Végre Tepiék autója is előkerül, Nagyecseden találkozunk. Most már teljes létszámban (mínusz Bíbornye, a sofőr) tekerünk, eleinte a határ mentén, majd kisebb, egészen szép, rendezett falvakon át elég sokáig. Este 8 felé érünk Csengerbe, ahol a templomok alkonyi fényben ragyognak. Kigurulunk a Szamos gátig a Farkastanya kempingbe, a tulaj és barátja, az iskolaigazgató vár minket, méghozzá finom szatmári pálinkával, el is fogy két üveggel. Nagyon jó fejek, házigazdánk építész, Makovecz Imre tanítványa és nagy tisztelője. A kempingben csak mi vagyunk, nem is nagyon üzemel, pedig nagyon klassz és romantikus. Mint megtudjuk, errefelé sajnos leáldozott a vizitúrizmusnak. Talán ha megnyílik végre a vizi határ Szatmár felé, akkor jobb lesz. Alvás aranyos picike kunyhókban.

Táv: 86 km

képek >>

A tervezett katamarános kajakozásról lemondunk, mert végül egyik házigazdánk sem ér rá, így búcsút veszünk Farkastanyától és visszamegyünk a gáton a városba. Gyönyörű a régi református templom és érdekesek a Makovecz házak, az iskola és a görögkatolikus templom. Vásárlás, lézengés, majd újból gátra fel a hídig, ami Csengersima felé vezet.

Átkelünk a Szamoson, de a Szatmár felé vezető határ előtt elkanyarodunk a főútról. Gacsály szép, jellegzetes tornyú templomának megtekintése (hála egy szatmári csoportnak), utána Rozsályos és Garbolc, az ország legkeletibb faluja. Innen megy ki az ösvény a hármashatárra. Nagyon szép és sajátos vidék ez, más mint az Alföld többi tája. Már érezni a Kárpátok közelségét, sőt jól is lehet látni már a hegyeket. A Túr két partján kettéoszlunk: fele az ukrán, fele a román határig teker. Az északi oldalon kb 2 km-re vannak a határoszlopok és a határkő, másik oldalán az odáig gondozott gátmenti füvet átláthatatlan gazos susnyás váltja fel. A déli oldalon kicsit jobb az út a határig, de az éberség is nagyobb: a csoportot a határőrök megállítják, de csak azért, nehogy el és áttévedjenek. Visszatérve a Túr hídig, ismét együtt megyünk tovább a határ mentén haladó bicikliúton. Mellettünk az árokban piros-fehér-zöld és kék-sárga cölöpök. Egy-két furcsa falu (Magosliget, Uszka) és a helyi figurákkal való társalgás után megérkezünk Tiszabecsre, de a Tiszát (ami itt folyik be az országba) sajnos nem látjuk a gát miatt, amit ráadásul éppen bővítenek, ezért iszonyú por van.

A kinézett Vidám Delfin kemping kissé túl vidám, azaz zsúfolt és zajos, de szerencsére találunk egy sokkal nívósabbat, ami üres is, a Dióliget kempinget. Mivel már éhezünk, és csak 4 adag leves és fánk van raktáron, ezért kisírjuk, hogy a tulaj visszahívja estére a szakács nénit, aki süt nekünk rántottát, nem is akármilyet! Este kevés eső és sok por, így a cuccunk sivatagszínű lesz.

Táv: 63 km

képek >>

Elbúcsúzkodunk Lillától és Gyulától, akiknek eddig tartott csak a túra, menni kell vissza dolgozni. A gáti úton szeretnénk továbbmenni, de sajnos azt végig építik, ezért alatta tekerünk, így a Tiszát továbbra sem látjuk. Tiszacsegénél azért megnézzük Móricz Zsigmond picike szülőházát, és folytatjuk a búcsúzkodást Gyuláéktól, de azért még majd újból előkerülnek. Végre viszont Túrkevénél a folyó mai medre mentén ki tudunk tekerni Túrbukóhoz, ahol a Túr a Tiszába folyik. (De Petőfi nem itt írta versét, mert akkor még nem erre folyt.) Viszont itt volt a táborhely ahol 91-ben jártunk, és a kemping, ami sajnos tavaly bezárt és el is bontották. Pedig gyönyörű a folyó, ami itt még határként funkcionál. A következő megálló Túristvándi a híres vizimalommal, majd ebéd és jópofa beszélgetés az itt még működő kempingben. Újból elbúcsúzkodunk Gyuláéktól.

A Tiszától egy pár falu erejéig elkanyarodunk, hogy aztán este ismét találkozzunk vele. Szatmárcsekénél hódolunk Kölcsey emlékének, kódorgunk a csónakos fejfás temetőben, és elbeszélgetünk az egyik utolsó emberrel aki ezeket a fejfákat még faragja. Nagyarnál megállunk a Petőfi fánál, ami már kiszáradt, de szép emlékpark van körülötte. Állítólag Petőfi sokat időzött ezen a helyen, és itt szerezte az ihletet híres verséhez. Nagyon régen a Túr és a Tisza erre folyt, de ma már sok-sok km-el arréb. Kisar, Nagyar, Tivadar, itt átkelünk a hídon.

Mivel már elég későre jár, nem megyünk tovább a terv szerint, hanem a folyómenti Diós kempingben ütünk tanyát... És próbálunk aludni, miután végre éjfél után alábbhagy a helyi erőktől érkező dajdaj "zene". Érdekes módon ezen a vidéken (majdnem) minden kempingeket a dióról nevezték el.

Táv: 43 km

képek >>

Némi vacakolás után több darabban sikerül elindulnunk és Tarpáig tekernünk. A tegnapi vizimalom után itt a híres, egykor lovakkal hajtott szárazmalmot tudjuk megnézni, szerencsére itt is van autentikus ember, aki mesélni tud róla. Következő megállónk a csodaszép kecses Csarodai templom van, ezt is meg tudjuk csodálni belülről a 600 éves freskóival. Innen Tákos felé majd a Tisza gátján megyünk tovább, menekülve az eső elől. Kisebb megázással megússzuk és Vásárosnaményban kötünk ki. (Az itteni Diófa kemping lett volna eredetileg a tegnapi célunk.) Városnézés, de inkább ebéd. Kisvárdáig kell még mihamarabb eljutnunk, ezért időhiány miatt ki kell hagyjuk Gyulaházán a Farkas Berci űrhajós múzeumot.

Kisvárda szép, mozgalmas belvárosán áttekerve a várnál találkozunk PZs-ékkel, Györgyivel, Zsolttal és Rékával, akik már egy ideje itt várnak ránk; így a reggel megfogyatkozott túralétszám újból kiegészül. Este még van egy kis tekerés Dombrádig, melynek során az eddig rejtélyes módon elmaradt defekt is bekövetkezik, és mivel a Tisza parti kemping a falutól jó messze van, töksötétben érünk oda. Szerencsére ott még nagy az élet, lévén egy gigakemping. Viszont ijesztő nevével ellentétben (Tiszaparti Szórakoztató Centrum) most egész nyugalmas, és még vacsorázni is tudunk.

Táv: 79 km

képek >>

Utolsó napunk virrad ránk, ami mindig kissé demoralizáló. A korábban kelők megfürödhetnek még ingyen a Tiszában, mielőtt az őr észrevenné (mivel fizetni kéne érte). Első állomásunk a vasúti múzeum (annak emlékére, amikor még vonat járt Nyíregyháza és Dombrád között), ahol rozsdás roncs mozdonyokban és kocsikban gyönyörködünk az egyre rekkenőbb melegben. Ezek után már kevesebb a látnivaló, és csak itt-ott találkozunk a folyóval. Például Tiszateleknél, ahol kitekerünk a partra a komphoz, és ebédelünk egy jót (jó drágán). Ibrány, Gávavencsellő, itt újabb kompnézés és a búcsúfotó elkészítése. Már jó ideje látjuk a Tokaj hegyet, Szabolcs után Rakamaz, és már a Tisza hídon gurulunk át Tokajba.

Némi vita, hogy hol szálljunk meg, végül megtaláljuk a Bodrog parti kempinget, ami kellemes füves és üres. Este (autós segítséggel) felkeressük Tokajban a Szerelmi pincesort (99-ben is itt fejeztük be a túrát). Sajnos elég kihalt, csak 1-2 pince van este nyitva, de a Breza pince igen, és itt egy jó kis borkostolót kapunk a teljes borsorozatból. Azoknak pedig, akik nem tudtak eljönni, viszünk egy üveggel. Ők legalább addig csillagászati bemutatót tartanak a kempingben egy családnak.

Táv: 67 km

képek >>

Reggel még fürdőzés a kellemes hűvös Bodrogban, majd búcsú és indulás haza. Ki bringával és vonattal, ki autóval. Ekkor már dögmeleg van.

Eredetileg egy nappal későbbre terveztük a programot. Ha így lett volna, innen a Bodrog partról néztük volna a Mars oppozícióval egybekötött teljes holdfogyatkozást - meg lett volna a méltó csillagászati program is. De másként alakult, a legtöbben hazamennek, csak PZs-ék maradnak még. Ők jártak jól, mert látták teljes pompájában. Aki nyugatabbra volt, csak esőt és borult eget kapott estére.

De az Oracsbitu sikerült, idén is érdemes volt végigtekerni.

képek >>