Oracsbitu 35

Kiinduló pontunk a tavaszi Oracsbuli helyszíne, Zalék háza volt Székesfehérvár szélén. Páran már előző este megérkeztek, a többiek a "hivatalos" vonatokkal, János pedig bemelegítésképpen biciklivel. Tepi csak dísznek jött, hogy a start után haza is menjen. Nyolcan indultunk neki az útnak. Ideális starthelyünk volt, mivel nem kellett sokat autóbűzben tekernünk: nem sokkal indulásunk után már be is ereszkedtünk az erdőbe, majd a frissen learatott búzaföldek közé. Sárszentmihály - Papkeszi után a Séd és Savas patak kereszteződését kellett megkeresnünk a susnyásban. Az egyik patak hídon keresztezi a másikat, ami nem éppen szokványos mifelénk - legfeljebb Hollandiában.

Miután kijutottunk a műútra, megebedéltünk Berhidán, ahova elénk jött aznapi házigazdánk, Kocsis Antal. Vilonyára áttekerve megnéztük a vadregényes (sajnos már nem működő, de a leglátványosabb elemeit ma is őrző) vizimalmot, aminek gazdája, a vizimolnár család leszármazottja hosszas és szórakoztató bemutatót tartott nekünk. Párunknak még egy gumikrokodilban végrehajtott evezésre is futotta. Innen már csak a szomszéd falu volt Királyszentistván, Antiék háza.

Mivel még kora délután volt (a mai napi adag nem volt túl megeröltető), áttekertünk Fűzfőre a Balaton Csillagvizsgálóhoz, melynek Anti az egyik állando lelke. Volt köztünk, aki csak most járt először itt - jó volt látni a nagy multú és az elmúlt évtizedekben hányatott sorsú, de szépen rendbehozott obszervatóriumot. A látogatás után visszakapaszkodtunk a hegytetőre Királyszentistvánra - igy legalább hozzátettünk pár kilométert (mármint azok, akik nem autóval mentek).

táv: 49 km

képek >>

Reggel Anti vezetésével biciklis falunézést tartottunk, megismerkedtünk Királyszentistván nevezetességeivel. Ezután érzékeny búcsút vettünk és elindultunk újból a tagnapi úton a Balaton felé. Almádiban álltunk meg, egy bicikliszerelés megvárása erejéig. Szerencsére épp találtunk szerelőt, akinek küllője is volt, így megkezdhettük utunkat a Balaton partján. (Hihetetlen, de ez évben többet nem romlottak el biciklik a túrán...) A hivatalos, keskeny, rázos és zsúfolt bicikliutat hamar elhagytuk, és a hegyoldalban futo Római úton mentünk tovább Alsóőrs, Lovas, Paloznak felé.

Paloznak nevezetes falu, itt van a Ponori család nyaralója, és itt is van eltemetve a kiváló polihisztor ismeretterjesztő csillagász Ponori Thewrewk Aurél. A sirjánál és a templom mellett álló általa tervezett napóránál megemlékeztünk Aurélról, akit személyesen is jól ismertünk.

Füred után elhagytuk a Balatont: Balatonszőlős - Pécsely - Vászoly következett, közöttük jó kis izzasztó emelkedőkkel. A híres dörgicsei templomromok közül csak a kisebbiket néztük meg, a lentihez már lusták voltunk lemenni, gurultunk tovább Mencshely felé: ez végre tényleg gurulás volt, meg se álltunk Nagyvázsonyig. Itt a szokásos nyári játékok zajlottak, de már zárora felé járt, a várban maskarás lovagok pakoltak és söröztek. Bár eleve nem voltunk sokan, célszerunek tűnt kettészakadni, és két különböző irányból eljutni Taliándörögdbe Klimaj Renátáékhoz.

Meg lettünk kérve, hogy ne túl korán érkezzünk, hogy Reni le tudja fektetni a kisbabát, ezt teljesítettük is: sötétedéskor érkeztünk meg: az egyik csoport az éppen elkezdődött Kapolcsi napok tömegén verekedte át magát, a másik nyugisabb de hosszabb úton, az egykori űrtávközlési, mára már titkosított állomás antennái felől. Sokunk régi ismerőse, Reni finom paprikáskrumplival várt minket. Este Emese es Tepi is megérkezett, ők kalandos útvonalon, Füred felől tekertek utánunk. A ház udvarán aludtunk, miközben az ide is eljutó kapolcsolók zajosan mulattak a közelben.

táv: 68 km

képek >>

Reggel kellemesen elidőztünk még Reniéknél, elbúcsuztunk a hazainduló Zsolttól és Rékától, majd a még álmos Kapolcson keresztül megkezdtük körtúránkat a Káli medencében: szentbékkállai kőtenger - kővágóőrsi kőtenger (kis felüdulés és ebed a Mozi Étteremben) - Kékkút: Theodora ásványvíz ivás. Innen a gyönyörű tanúhegyes tájon begurultunk Tapolcára, az utolsó kilométert a Tapolca patak mentén. Újabb borozgatás a malom-tó mellett, majd átmenetileg ismét búcsút vettünk Tepiéktől, akik vonatra szálltak, hogy visszaszerezzék Kocsis Antinál hagyott kocsijukat és hazaugorjanak egy pár órára.

Az utolsó szakasz Sümegre egy hosszú emelkedős úton vezetett idegesítő forgalomban egy amúgy szép erdős tájon. Pechünk az volt, hogy vasárnap este lévén mindenki hazafelé tartott a Balatonról, néhányan kissé sietősen ámokfutó módjára. Egy hegyoldalban lukadtunk ki, ahol a naplementének és az időjárási viszonyoknak hála csodás kilátás tárult elénk a Kőszegi hegységre és a kb. 130 km-re levő Schneebergre - előttuk persze a hegytetőn állo sümegi várra. A réten át leereszkedtünk a rejtőzködő Kovakő kempinghez, ami valójában egy egykori geológus kutatóbázis volt, ma kicsit retró de nyugis hely, amit többnyire átmeneti vendégmunkások laknak. Faházakban aludtunk nagyon kellemesen.

táv: 58 km

képek >>

Reggel leereszkedtünk Sümegre, ahol egy hangulatos finom péknél és tejivónál reggeliztunk, utána "könnyitett" városnézést tettünk. A várba ezúttal nem kapaszkodtunk fel, a híres Maulbertsch freskóknak otthont adó plébániatemplom pedig hétfő lévén sajnos zárva volt.

Mivel Zal lerobbant, reggel úgy döntött nem tud tovább tekerni. A szomszéd faluban, Csabarendeken egy búcsú sör kiséretében elbúcsúztunk tőle, majd ő Devecser felé vette az irányt a vonathoz. Így az Oracsbitu létszama minden eddiginel kisebbre, 3 főre olvadt - igaz, csak néhány órára (Gyula, János, Speti). Mi tovább tekertünk a napfényben az egyhangú sík tájon a Kemenesalja felé: Veszprémgalsán tévedésből mi is szétváltunk, 1 + 2 fő kerekezett tovább Apácatorna illetve Jánosháza felé. Megközelítettük a Somlót: Karakószörcsök - Kamond - Boba volt a kétfős "csapat" útvonala. Bobán újból találkozunk, és közben Tepi is befutott a vonattal, így már négyen lettünk.

Irány a Ság-hegy: a különös brutális kubista látogatóközpont zárva volt (megint a hétfő miatt), de a hegy nem: megmásztuk a Ság-hegyet. Tetején Trianon kereszt, kőfejtő múzeum (hétfőn zárva), Eötvös Loránd emlékoszlopa. Ebédelni a Sághegyi Fogadóban nem tudtunk (hétfőn zarva), de szerencsére a hegy körüli bicikliút jó volt, így hamar betekertünk Mesteribe a kempingbe (legalább ez nem volt bezárva hétfőn). Itt sátrazással, eszegetéssel töltöttük az estét, miközben némi vitába keveredtünk a gírosz tál optimális méretéről.

táv: 58 km

képek >>

Látnivalók híján ez egy nem túl eseménydús nap volt, de kellemeset bringáztunk, és a melegnek hála egyre több időt töltöttünk az útszéli kocsmákban.

Ha már termálkempingben voltunk, reggel füröcskéztünk Mesteriben, majd átgurultunk a szomszédos Celldömölkre. Reggelizés és rövid városbéli tekergés után mentünk tovább a lapos Kemenesalján: Vönöck - Kemenesmagasi. Délután megérkezett Emese is Kemenshőgyészre - így már öten lettünk, igaz, a biciklizők száma nem nőtt. Áthaladtunk a piciny Marcal felett, Pápadereske - Dáka - Kéttornyúlak. Itt a református templomba néztünk be, ahol Emese édsapja lelkész volt a háború idején, és megismerkedtünk a mostani lelkészzel és barátságos családjával. Ez mar Pápa határában volt, innen hamarosan bent voltunk a városban, vacsoráztunk, majd átgurultunk a barokk főtéren és az Eszterházy kastély parkján, és elfoglaltuk szállásunkat a németek által lakott falanszter-kempingben. (Bár ez a kemping kétségtelenül jól felszerelt és kultúrált, de stílusa kissé idegen az Oracsbitu "szellemiségétől".)

táv: 51.5 km

képek >>

Ismét termálkempingben voltunk, így a reggeli fürdőzést ezúttal sem úszhattuk meg, de végül még épp sikerült elindulnunk, mielőtt lezárták volna a sorompókat a csendespihenő miatt. Utolsó napunk sem volt megerőltető (leszámítva a végső párszáz métert). A Bakonyhoz közeledve most már hullámosodó vidéken haladtunk tovabb: Nagygyimót - Csót - Bakonytamási (kocsma) - Gic - Sokorópátka. Utolso "hegyi szakaszunk" innen indult, de meglepetésünkre egy nagyon kellemes és szép erdőgazdasági úton kelhettunk át a Sokoró hegyvonulatán, aminek a végén legurultunk Ravazdra. Pannonhalma (csak alulról) - Écs - Nyúl következett, és mar majdnem célba is értünk.

Nyúlon még fel kell kaptatni a borzasztó meredek hegyoldalra Szitkai Gábor házához, de megérte: rendkívül kedves és bőkezű "VIP" fogadásban volt részunk: evés-ivás, sütogetés, viribülés. Radasul befutott régi oracsbitus társunk, Virág is a közeli Nyalkáról három gyerekével (az ötből), nagyszeű találkozás volt! Ha útkozben nem is voltunk sokan, a célban legalább népesek lettünk. A szerencsésebbek maradtak másnapig, a sietőseknek távozniuk kellett, mivel másnap munkanap volt.

De senki nem panaszkodhat - ha néha az úton kevesen is voltunk, a hat nap alatt (bár lehetett volna több is) mégis sokan összejöttünk és jól éreztük magunkat ezen a tájon.

táv: 57 km

képek >>