Oracsbitu 37 - 2. nap, hétfő
Ozora - Rácalmás
Reggel tökéletes, nem napos, enyhe időben indultunk tovább. Először elhaladtunk Dádpuszta, a híres Ozora fesztivál színhelye mellett, majd Simontornyánál megálltunk a reneszánsz várnál. Igaz, hogy hétfő lévén a múzeum zárva volt, de éppen takarítottak, így mégis be tudtunk sunnyogni. Onnan a Sárvíz völgye fele gurultunk tovább, majd északra kanyarodva félig átszeltük a széles halastavakat. Azért csak félig, mert középen megálltunk Rétimajor szigetén, ahol egy nagy halász kiállítás van, és egyben remek halászléevő hely is, amit ki is használtunk. Elénk jött János is, aki sajnos idén nem tudott végig jönni velünk a túrán, viszont az estét náluk tölthettük.
Rétimajorról Sárbogárd csücskének és Mezőfalva érintésével Nagyvenyimbe gurultunk (ekkorra már jó meleg lett), ahol régi amatőrtársunk, a nagy asztrofotós, Zseli József, egyébként a helység körzeti orvosa és felesége Cecilia várt minket. Kedves vendéglátásban részesültünk, és persze megnéztük Józsi távcsöveit is. Ekkorra már előkerült Emese, Tepi és Bíbornye is, illetve Lilla és Gyula (aki frissen műtöttként csak 4 keréken tarthatott velünk, és akit Józsi rögtön át is kötözött) - így az Oracsbitu létszáma hirtelen felduzzadt.
Nagyvenyimből már csak egy ugrás volt Dunaújváros, pontosabban Dunapentele, az "eredeti" település. János lelkes városbemutatót tartott nekünk (amit csak a fekvőbiciklisek bántak, mivel azzal városban nem lehet közlekedni), majd eltekertünk a Duna vizéből lekerekített strandig, ahol megtartottuk aznapi fürdőzésünket. A strand nagyon kellemes és szép helyen van - csak sajnos ezt az egész város tudja, így elég tele volt.
Innen már csak pár perc volt Rácalmás, Jani családjának telke, ahol 10 éve már egyszer vendégeskedtünk. Ismét jól voltunk tartva, kaptunk gulyáslevest édesapjának jóvoltából, palacsintát, majd enyhe szúnyogfelhőben elalhattunk a kertben (vagy aki nem bírta, sátrában vagy a házban).
Napi táv: 67,7 km
Fotók: Spányi Péter, Tepliczky István.