Oracsbitu 37 - 4. nap, szerda
Fülöpszállás - Kecskemét
Forró napra ébredve, kényelmesen szedelődzködtünk. Eltekertünk Mojóék házához (ő akkor már dolgozott, otthonról irányította a villamos művek szerelőit), majd hamarosan egy szép bicikliúton indultunk tovább Izsákon át a természetvédelmi területen fekvő Kolon tóhoz, egy madárles toronyhoz. Kis kocsmázás és hűsölés után egy hosszabb, kevésbé lelkesítő szakasz következett: Kecskemét felé vettük az irányt a klasszikus Alföldön át. Szerencsére legalább nem a forgalmas főúton kellett tekernünk, hanem egy idő után egy azzal párhuzamos bicikliúton. Üdítő megálló volt egy párakapuval felszerelt üditőitalárus bódé. Kora délután lett, mire a város szélére értünk és ebédelés végett megálltunk egy gigantikus autós etető komplexumban, ahol degeszre ehette magát aki bírta. E sorok írója csak a fél tálig bírta, akárcsak Bernárd és Tamás, akik két nagy maradék oldalast tekertek be a biciklis cuccuk közé elvitelre.
Jó sokat kellett tekernünk Kecskeméten, amíg megtaláltuk e napi első célpontunkat, Berente Béla házát. Béla régesrégi amatőr és híres távcsőtükör csiszoló, korábban Kocséron lakott, nemrégen költözött a városba. Jó volt végre újra találkozni, beszélgetni és megnézni a távcsöveit. Szerencsére házigazdáink, Szűcs Laciék nem messze laknak innen, így innen átgurultunk oda. Laci még csak ekkor jött haza, de végül is ma már nem siettünk sehova. Este jó kis kerti sütögetés közben (az éhezésre nem panaszkodhattunk ezen a napon se) kellemeset társalogtunk, Béla és Mojó is átjött, jó társaság volt. Éjjel a kertben aludtunk, még csak szúnyogok se voltak nagyon.
Napi táv: 47,2 km
Fotók: Dinnyés Lajos, Spányi Péter, Tepliczky István.