Oracsbitu 38 - 1. nap, vasárnap

Komárom - Deáki

Mint kiderült, majdnem mindenki Tatáról jött, egyedül Speti futott be a reggeli vonattal Komáromba, ahol stílszerűen a Tesco parkolójában jelöltük ki túra starthelyét. Rövid bevásárlás után lenulláztuk kilométer számlálóinkat és átkeltünk az Erzsébet hídon Komáromból Komáromba (7 biciklis és Bíbornye az autóval). Itt rövid belvárosnézés keretében a múzeum előtt Jókai Mór társaságában elkészítettük a startfotót. A múzeum ablakából Konkoly Thege Miklós kívánt nekünk jó utat - mivel épp egy róla szóló kiállítás zajlott ott éppen. Hamarosan a vár mögötti városfalon voltunk, ami egyben a folyó gátja is, innen kinézve megnéztük, ahogy a Vág a Dunába torkollik - ez volt egyben túránk jelképes kiindulópontja is. A gáton tekerve félig megkerültük, majd elhagytuk a várost. Rajta voltunk a Vázska Cyklomagistralán, azaz a Vág mentén haladó - elvileg 80 km hosszú - bicikliúton. Ennek első 20 km-e tényleg kiváló minőségű út, egyik oldalán a folyóparttal, kis házikókkal és csónak kikötőkkel, néha erdővel, másikon a learatott búzaföldekkel.

Első állomásunk Gúta volt - itt folyik be a csallóközi Kis-Duna a Vágba, felette egy látványos fedett fa gyaloghíd ível át. (Igaz, a mostani főág és torkolat már feljebb van.) A híd mellett egy úszó vízimalom van kikötve, annak a rengeteg malomnak az emlékére, amelyek ezen a vidéken őrölték az itt megtermelt búzát. (Gútai liszt most is kapható a boltban Magyarországon is.) Jó kis sörözés és pihenés után megpróbáltuk megkeresni a magisztrál út folytatását, de úgy tűnik a jó világ itt véget ért, mert a gátra nagy nehezen felevickélve csak gazos földutat találtunk, így onnan lemenekültünk és egy darabig a normál úton mentünk tovább. Következő célpontunk a további 20 km-re levő Negyed volt, ott pedig Molnár Iván amatőrcsillagász, aki már sok-sok évtizede aktív észlelő, ismeretterjesztő - és mellesleg nagyon sok segítséget nyújtott e túra megszervezéséhez. Óriási szerencse, hogy épp útba esett, mivel Negyed pontosan a Vág partján van. Délután értünk oda, Iván lánya finom süteményt sütött nekünk, majd órákig beszélgettünk. Természetesen megnéztük csillagvizsgálóját és távcsövén át a napfoltokat. Nagyon jó volt találkoznunk, furcsa is, hogy erre korábban még nem kerítettünk sort.

A tervezettnél jóval tovább beszélgettünk Ivánnal, pedig még el kellett jutnunk a 25 km-re levő Deákiba, mert az itteni termálkempingben terveztük a szállást. Ezt a különös intézményt (ami nem is Deákiban, hanem azon jóval túl van) viszont este hétkor bezárják, és kutyás őrök veszik körül. Mivel semmi esély nem volt, hogy biciklivel addig odaérjünk, ezért Bíbornye ment előre az autóval, és ő bentről már el tudta intézni, hogy minket később is beengedjenek. A termálfürdő egy vadi új elegáns modern létesítmény, a tőle elválasztott kemping viszont csak egy placc, de legalább volt ott egy épület, aminek nagy hasznát vettük. Tepiék ebben, az egyébként Csillag Hotel (Hviezda) névre hallgató házban laktak. Volt köztünk, aki sátorozott, volt, aki meg csak úgy kifeküdt hálózsákban a kellemes időben az ég alá.

Nem kellett sokat aludni, hamarosan eleredt az eső, így a földönfutók betelepedtek a ház kapuja elé. Viszont ott elég szűkös volt a hely, az eső meg elállt, ezért történt még egy kísérlet a szabadban alvásra, amíg újra el nem eredt. Ezután maradt a kapuban éjszakázás. De mivel ott aludni kényelmetlen volt, elkezdtük nézni miféle állatok röpködnek a sátrak, lakókocsik közt fel-le a fákról. Kiderült, hogy rengeteg óriási bagoly volt, akikhez még közel is lehetett menni - ilyet nemigen láttunk még. A másik érdekességet egy óriás méretű sündisznó okozta, aki beköltözött a ház fürdőszobájába, majd reggelre nyomtalanul megszökött.

Napi táv: 64 km

Fotók: Oláh János, Porhanda Zsolt, Spányi Péter, Tepliczky István.