Oracsbitu 38
2022 augusztus 6-13
A Vág völgyében
Az előző években, részben a járvány miatt is, inkább határainkon belül tekeregtünk. Idén viszont újból elővettük egy régi tervünket, a Vág völgyének végig járását. A Vág a Felvidék legfontosabb folyója és egyben az egyik legfontosabb közlekedési útvonal volt a történelmi Magyarországon, és az a mai Szlovákiában is. Műemlék templomok, várak, gyönyörű vidékek, emellett egy látványos vasútvonal és egy forgalmas autópálya mellett vezetett utunk, amit egy csodás fátrai kirándulás koronázott meg. A csillagászati látnivalók az első két napra estek, amiért köszönettel tartozunk magyar és szlovák amatőr/csillagász barátainknak. Hihetetlen módon ismét jó időt fogtunk ki, a forró és aszályos nyár szinte egyetlen hűvös hetét - és még meg sem áztunk nagyon. Csak az ellenszélre lehetett (egy kis) panasz.
Útvonal
Térkép vagy GPS nyomvonal (Garmin) - letöltéshez jobb klikkKomárom - Gúta - Negyed - Deáki - Vágsellye - Szered - Galgóc - Pöstyén - Beckó - Trencsény - Nemsó - Puhó - Vágbeszterce - Predmér - Szulyóváralja.
(263 km)
Résztvevők
Bezdán Györgyi, Dinnyés Lajos, Dinnyés Bernárd, Eszenyei Emese, Kerényi Lilla, Nyerges Gyula, Oláh János, Porhanda Zsolt, Porhanda Réka, Spányi Péter, Tepliczky István.
Akiknek köszönettel tartozunk
Molnár Iván (Negyed), Hajdu Irén (Deáki), Michal Maturkanič és Karol Petrík (Csillagvizsgáló, Galgóc).
Meghívó
Krónika
0. nap, szombat: Tata
|
Mivel másnap korai indulást terveztünk, ezért a távolabbról érkezők, akiknek gondot okozott volna a reggeli komáromi vonat elérése, Tepiéknél gyűltek össze Tatán az alaptáborban egy kis elő-viribülésre. |
1. nap, vasárnap: Komárom - Deáki
|
Mint kiderült, majdnem mindenki Tatáról jött, egyedül Speti futott be a reggeli vonattal Komáromba, ahol stílszerűen a Tesco parkolójában jelöltük ki túra starthelyét. Rövid bevásárlás után lenulláztuk kilométer számlálóinkat és átkeltünk az Erzsébet hídon Komáromból Komáromba (7 biciklis és Bíbornye az autóval). Itt rövid belvárosnézés keretében a múzeum előtt Jókai Mór társaságában elkészítettük a startfotót. |
2. nap, hétfő: Deáki - Galgóc
|
A deáki templom majdnem a pannonhalmaival egyidős, az ottani bencések alapították. Évezredes története során laktak itt szerzetesek, kódex másolók, a régi majd az újabb korokban gyönyörű freskókkal díszítették, a XIX század végén kibővítették, de leginkább arról ismert, hogy itt találták meg a Pray kódexet, benne legfontosabb nyelvemlékünkkel, a Halotti Beszéddel. A templomot Hajdu Irén, nyugdíjas tanárnő mutatta be nekünk, akit akár a templom házigazdájának is tekinthetünk... |
3. nap, kedd: Galgóc - Trencsény
|
Reggel 9-re jött egy busznyi iskolás csoport, ezért (szerencsére) el kellett hagynunk a terepet. Bár volt róla szó, hogy a távcsővel megnézhetjük a napot, de erre nem került sor, csak a kisebb kupolába tudtunk benézni és csinálni még pár közös fotót. Legurultunk a városba, amit szokásunk szerint nem tudtunk alaposabban megnézni... |
4. nap, szerda: Trencsény
|
Az eredeti terv szerint, az elől levők számára ez egy pihenőnap volt, mivel a vár és a város elég látnivalót kínált, meg amúgy a sok szembeszél után sem esett rosszul egy kis tekerésszünet. Az óriási vár megmászása és alapos megnézése fél napot is kitett. |
5. nap, csütörtök: Trencsény - Szulyóváralja
|
Utolsó, és a legjobb tekerős napunk következett, a terv szerint innen már a végcélig kellett eljutnunk. Trencsényt elhagyva a Vág partján további várak alatt haladtunk el, és találtunk egy hangulatos bringás pihenőt, ahol ettünk-ittunk egy picit. Nemsóig a gáton haladó bicikliúton lehetett tekerni, utána nyugis kis utakon falvakon keresztül. |
6. nap, péntek: Szulyó völgye
|
Egy újabb pihenőnap várt ránk, ezt az indokolta, hogy a Szulyó völgy egy ritka szép és egyedülálló természeti vidék, amire érdemes volt egy napot szánnunk. A katlanszerű völgyet félkör alakban különleges geológiai képződmények, csipkés sziklaformációk veszik körül, ezek egyikén, a Rohács hegyen pedig egy várrom magasodik. |
7. nap, szombat: Szulyóváralja - haza
|
Több úton jutottunk haza. Az első vonatos szekciónak a Pozsony felé menő expresszvonatot kellett elérnie Vágbesztercén, vagyis 20 km-t tettünk meg visszafelé - ezúttal végre hátszélben! |
Szubjektív zárszó
Bár útközben időnként volt némi népharag, hogy miért fúj szembe a szél, hogy miért nem visszafelé haladunk, vagy hogy miért megyünk olyan sokat egy nap - de valóságban összeadva a távolságokat egyáltalán nem mentünk sokat, sőt ez volt az egyik legrövidebb Oracsbitu. Igaz, volt két pihenőnapunk, de ezeket kár lett volna kihagyni. Összegzésként: egy nagyon jó kis túra volt, amire sok évet vártunk, csupa olyan tájon, ahol sose jártunk még, csillagászat is volt benne (legalább az elején) és emlékezetes találkozásink voltak. Ráadásul a pokoli nyár közepén azon a héten még csak melegünk se volt. Játék a számokkal: az Oracsbitu történelmének 40. évében voltunk.