Oracsbitu 38 - 3. nap, kedd
Galgóc - Trencsény
Reggel 9-re jött egy busznyi iskolás csoport, ezért (szerencsére) el kellett hagynunk a terepet. Bár volt róla szó, hogy a távcsővel megnézhetjük a napot, de erre nem került sor, csak a kisebb kupolába tudtunk benézni és csinálni még pár közös fotót. Legurultunk a városba, amit szokásunk szerint nem tudtunk alaposabban megnézni (pedig a főterén egy nagyon szép templom van), ehelyett egy csomó időt elfecséreltünk a Billa bolt előtt, ezért késve indultunk tovább Pöstyén felé. Eleinte a folyó mellett haladtunk, aztán felkanyarodtunk a dimbek-dombok közé, megállva itt-ott egy kútnál vagy kocsmánál. A többedik megállónál szét is szakadt a csapat, így darabokban gurultunk be Pöstyénbe, az (egykor) híres fürdővárosba.
Közben kiderült, hogy a Porhanda család (Györgyi, Réka, Zsolt) már tegnap óta ott táborozott. Az előző este egy látványos tiszavirág ("Vág-virág") invázió tanúi voltak: milliónyi kis rovar röpködött a kivilágított gyalogos híd mellett, és nagyon sokuk ott is pusztult el a fényárban. Amúgy nem nagyon tetszett nekik a hely, így tovább indultak. Pöstyén valóban nem bizonyult túl vonzónak. Bár ma is élénk fürdőváros, amely egy-két ponton emlékeztet a múltjára, de a szocialisták otromba épületekkel, szállodákkal eléggé tönkretették. Azért megnéztük a nevezetességeket, a fedett hidat és a mankóját eldobó gyógyult ember szobrát. Egy kellemes főutcai ebédelés után mi is mentünk tovább, de kicsit nehéz volt kikecmeregnünk a folyó mentén. Újra több darabra estünk. Speti az időközben Trencsénybe áttelepült, de onnan visszakerekezett Porhanda famíliával találkozott a romantikus, óriási sziklára épült Beckó váránál, amit ők meg is néztek (sajnos a többieknek ez kimaradt). Ők leszakadtak, mert nem tetszett nekik a folyamatos ellenszél, és végül egy útközben talált tóparti kempingben kötöttek ki aznap éjszakára. Az élboly viszont a gyönyörű alkonyi időben betekert Trencsénybe, ami már sokkal barátságosabb volt. Az itteni kemping csodás helyen van egy szigeten, szemben a monumentális várral. Este kellemeset lehetett sétálni a városban és hermelint enni a kemping büféjében a helyi erők társaságában.
Napi táv kinek-kinek mennyi: 40 és 72 km közt
Fotók: Oláh János, Porhanda Zsolt, Spányi Péter, Tepliczky István.