Oracsbitu 38 - 5. nap, csütörtök
Trencsény - Szulyóváralja
Utolsó, és a legjobb tekerős napunk következett, a terv szerint innen már a végcélig kellett eljutnunk. Trencsényt elhagyva a Vág partján további várak alatt haladtunk el, és találtunk egy hangulatos bringás pihenőt, ahol ettünk-ittunk egy picit. Nemsóig a gáton haladó bicikliúton lehetett tekerni, utána nyugis kis utakon falvakon keresztül. A folyó túlsó, bal partján haladt a forgalmas főút, az itteni part sokkal jobb választás volt. Itt már mindkét oldalon hegyek vettek minket körül, ha nem is a legnagyobbak: nyugat felé Csehországtól elválasztó hegyek, kelet felé a Fátra előnyúlványai. Kora délután érkeztünk Puhóba, ami egy szép fekvésű gyárváros sok ázsiai vendégmunkással. Egy jó kis egyszerű helyen ebédeltünk, majd János javaslatára a víztározót megkerülő úton indultunk tovább. Ez jó ötlet volt, mert két híddal és egy alagúttal átvágva a kanyarokat nemrég megépült az új hipermodern vasútvonal, a másik oldalon a volt régi vasút helyén pedig egy nulla forgalmú út maradt. Megmaradt még az egykori vasútállomás is sínek nélkül. Az előző évben elkészült új vasúti műtárgyak (hidak, alagút) nagyon látványosak voltak, meg is álltunk gyönyörködni bennük. A folyó jobb partján haladva értük el a szintén elég ipari és lakótelepekkel megáldott Vágbesztercét, ahonnan már belátható közelségbe került a cél.
Továbbra is ellenszélben tapostunk, egy idő után a D1-es autópálya mellett, majd elkanyarodtunk és átgurultunk egy apró hídon Predmérre. Ha több időnk lett volna, elmentünk volna még Nagybiccséig, ahol a Felvidék legszebb és eredeti formájában megmaradt várkastélya található, de sajnos ez most kimaradt. Végre a hegyek közé kerülvén, látványos sziklatornyok között az utolsó 6 km-t már felfelé tettük meg Szulyóváraljára. A Stefanik kemping közel a falu közepéhez, romantikus helyen, egy dombon volt. Nagy nyüzsgés és élet volt ott, főként persze szlovákok, csehek és lengyelek táboroztak. Sajnos a terület nagy része ilyen-olyan ürüggyel le volt foglalva, de végül valahogy sikerült helyet találnunk a sátrainknak. A tábori élet miatt kicsit zajos volt a hely, de a környező táj gyönyörű. Célba értünk tehát, innentől már csak hazafele kellett tekernünk, de még volt egy szép napunk hátra.
Napi táv: 73 km
Fotók: Oláh János, Porhanda Zsolt, Spányi Péter, Tepliczky István.