Oracsbitu 41 - 2. nap, hétfő: Zombor - Topolya
Reggelre újból szép időre ébredtünk, ennek örömére volt, aki megint lubickolt a medencében, majd megreggelizvén, kifizetvén a szállást és elkészítve a csoportképet a helyi öntöttvas biciklivel, betekertünk a városba. Zombor nagyon szép, rendezett és élő város. Sajnos már nagyon kevés magyar él itt, de azért sikerült beszélnünk a piacon legalább egyvalakivel. Óriási főtere van, összenőve egy sétálóutcával. Körbesétáltuk a fő látnivalókat, a városházát, a piacot, felderítettük a pékeket (pekéra) és kellemeset kávéztunk.
Mikor útra keltünk, a hidegfront előtti szél kezdett erősödni - szerencsénkre pont jó irányba fújt, aminek két napig igen jó hasznát vettük. Érintettük Kerényt (természetesen a falu táblánál Lillát le kellett fotóznunk), majd Bácsgyulafalvát (itt a sietség miatt a dohánymúzeumot kihagytuk) és Bácsandrásszállást. Az okos telefonalkalmazások azt híresztelték, hogy a Topolya felé menő út építés miatt le van zárva, emiatt pedig jó nagy kerülőt kéne tennünk. Szerencsére viszont a falusi kocsmában elmondták, hogy pont elkészült, így a vadanonatúj szinte forgalom nélküli aszfalton az eredeti irányban mehettünk - ráadáasul hátszéllel! Volt olyan szakasz, ahol 25-28 km/órával vitt a szél anélkül, hogy tekerni kellett volna.
Meg is érkeztünk Topolyára, a Gurman vendéglőhöz és fogadóhoz, ahol a szállásunk volt. (Nem jellemző, hogy az Oracsbitu ilyen kényelmes helyeken szálljon meg, de ezen a vidéken, megfogadván a tanácsot, kivételt tettünk - amit a következő esős napokon nem bántunk meg.) Jó volt a hely, bár megközelítése a felásott utca és a sár miatt kissé körülményes. Tettünk egy sétát a városban Sajnos az óriási, 72 m magas tornyú, három hajós katolikus Sarlós Boldogasszony-templom zárva volt. A főutcák kissé "szocialista" jellegúek, és az éppen zajló építési munkálatok se tettek jót nekik, de a templom feletti utcák békések és hangulatosak. Megnéztük a teret is, ahol Hegéék csillagászati bemutatókat szoktak tartani. Este a helyi Gurman vendéglőben vacsoráztunk egy jót (például csevapcsicsát), és felhítuk jótevőnket, Kovács Mihályt, aki eljött feleségével, Rózsával. Ő segített nekünk helyi tanácsokkal a szervezés során. Nagyon jó volt személyesen is találkozni és elbeszélgetni velük az ottani életről, világról. Ők nappal épp táboroztak, Mihály fazekaskodott. Amúgy pedig kiderült, hogy nagy íjász.
Táv: 52 km
Fotók: Dinnyés Lajos, Oláh János, Spányi Péter, Tepliczky István.