Oracsbitu 41 - 1. nap, vasárnap: Illancs - Zombor
Reggel, ahogy mindenki előkerült, Márti rántottát csinált a társaságnak, majd lassan összeszedelődzködtünk, és elindultunk vissza a földúton: ezzel az Oracsbitu hivatalosan megkezdődött. Már ekkor is jó meleg volt, ami aztán csak fokozódott. Az országútnál elbúcsúztunk Hegétől, és megkezdtük az érdemi tekerést az alföldi vidéken. Előkerült a nagy fehér autó is Emesével és Bíbornyével, akik csak ma indultak. Az eredeti tervet módosítva nem Baja, hanem Csávoly - Bácsbokod - Gara felé mentünk, mert így rövidebb és jóval kisebb forgalmú úton mehettünk. (Cserébe viszont kimaradt Bezdán és Monostorszeg a Dunával.) A határt Bácsszentgyörgynél léptük át, ekkorra már igen szomjasan, mert a falvakból eltűntek a kutak, a kulacsainkban levő maradék vizünk meg majdnem felforrt. A szögesdrót függönyön (minden nehézség nélkül) átjutva a határ utáni második faluban, Gádorban már szerencsére volt kocsma, így hideg Jelen (=szarvas) sörrel állítottuk helyre közérzetünket.
Innen tizenpár km-re Zombor következett, ami már nagyváros. Az egyetlen bonyodalom János defektje volt, de ekkor már közel voltunk aznapi célunkhoz, a Sosul kempinghez. Csak épp áttekertünk a főtéren, majd ki a kempinghez, ami a város melletti szántóföldnél volt. Ehhez képest meglepően kulturáltan és szépen nézett ki - ráadásul, mikor odaértünk, egy francia páron kívül nem is volt benne senki más. Így bárhol letáborozhattunk, sőt, sátrat se volt muszáj verni. Kiderült, hogy egy szabadon használható fedett medence is van benne, ahol nagyot fürödtünk. A néha felbukkanó laza gazda nem sokat foglalkozott velünk, mert minden kéznél volt és mindent használhattunk. Volt konyha is, az italok becsületkasszával. Közben begurult Andi is a kisautóval, aki reggel még az Őrségből indult utánunk. Mivel a vihar közeledett, páran behúzódtunk egy fedett helyiségbe éjszakára. Az eső meg is jött a villámokkal, így megúsztuk, és sátrakat se kellett szárítani.
Táv: 67 km
Fotók: Dinnyés Lajos, Oláh János, Spányi Péter, Tepliczky István.