Oracsbitu 21
2005 július 23-30.
Dunára fel - három országon át
Ezévi biciklitúránk egyben vizitúra is volt: vezérfonalául a Dunát választottuk. Így megúsztuk a nagy hegyeket, végig síkvidéken, a folyó mellett tekertünk. Először a félig-meddig most is magyarlakta Csallóközből vettünk egy kis izelítőt, majd két, történelmünk szempontjából is jelentős fővárost érintve a Duna osztrák szakaszán kerekeztünk felfelé. Sajnos a folyó forrásvidékéig nem jutottunk el - az egy majdani kirándulás témája lehetne - de így is a legnyugatabbra jutottunk az Oracsbituk történetében.
Útvonal:
Győr - Medve - Bős - Dunaszerdahely - Sárrét - Somorja - Pozsony - Hainburg - Bécs - Klosterneuburg - Tulln - Traismauer - Krems - Dürstein - Wachau - Melk - Ybbs (386 km).
Résztvevők:
Dinnyés Aletta, Dinnyés Bettina, Dinnyés Lajos, Horváth Anna, Horváth Marcell, Kerca Virág, Nyerges Gyula, Porhanda Zsolt, Spányi Péter, Szabó Sándor, Tepliczky István, Uhrin András;
Csörgei Tibor és csallóközi amatőrcsillagász barátai (házigazdáink Sárréten);
Eszenyei Emsese, Tepliczky Csilla (autós díszkiséret), Riss József és Szántó Lajos (bicikli és biciklitúrázó szállítás).
Meghívó:
A túra meghívója itt olvasható.
Krónika
0. nap, szombat: Találka Győrben
|
Kissé esős időben érkeztünk meg Győrbe. Virágéknál gyűltünk össze, majd rövid kerékpáros városnézést tartottunk, zivatarok tanulmányozásával egybekötve. Ezután Virágék szüleihez tekertünk ki egy Győr melletti kertvárosba, ahol finom paprikás krumplival vártak bennünket. |
1. nap, vasárnap: Győr - Sárrét
|
Miután reggel még újabb résztvevők érkeztek, egy kisebb eső után elindultunk Csallóköz felé. Medvénél keltünk át a Dunán, és megkezdődött hosszú gátutazásunk. Az időjárás közben megjavult. Az első nagy látványosság a monumentális bősi vízlépcső és erőmű volt, a "Dunaszaurusz". Műszakilag lenyűgöző építmény, a környezet számára már nem annyira. Hosszan elnézegettük, ahogy a hajók zsilipelnek, majd egy kis kitérőt tettünk, s eltávolodtunk a Dunától, a Csallóközben barangoltunk. Megálltunk Dunaszerdahelyen egy kis főtéri nézelődésre és fagyizásra. Estére érünk Sárrétre, ahol a helyi amatörcsillagászok (Csörgei Tibor és barátai) műsoros esttel vártak minket a falu focipályáján, ami egyben észlelőhelyük is. Nagyszerű vendéglátásban volt részünk, késő estig vetítettek, és jókat beszélgettünk, sok sör és Koffola társaságábam. |
2. nap, hétfő: Sárrét - Pozsony
|
Ismét visszatértünk a Dunához, de útközben megálltunk Somorján, hogy a templomban megcsodáljuk a XIV.századi freskókat. Bős felett értünk ki a Dunához, és folytattuk utunkat Pozsony felé, kis fürdőzéssel megszakítva. A nagy víztározó (felvízcsatorna) mentén haladtunk sokáig, Pozsony alatt viszont vadregényesebb ártéri szakasz következett. Szemből egyre több kerékpárossal találkozunk, ők élvezték a hátszelet... A városba érvén a látványos belvárosi Duna hídnál leragadtunk, mert egy iszonyatos zivatar kerekedett. A hídról néztük a vízben elakadt autókat. Minket ilyen veszély nem fenyegetett, de szállásunk még nem volt, mivel a tervezett kitekerés a szenci kempingbe ilyen időben elmaradt. Az eső csak estére állt el, eleinte a Szlovák Nemzeti Szinház kapujában álldogálltunk, majd felderítő különitményünknek hála, sikerült szállást találni egy lerobbant "szocialista kinézetű" diákszállóban (Bernalovká utca 1.). |
3. nap, kedd: Pozsony - Klosterneuburg
|
Pozsonyi városnézéssel kezdtük a napot: Koronázási templom, sétálóutcák, illetve színes tehenek mindenütt - Pozsonyt épp akkoriban érte el az Európán átsöprő műanyagtehén hullám. Dél körül továbbindultunk Bécs felé, természetesen kerékpárúton, igaz néha az az érzés támadt bennünk hogy eléggé cikk-cakkban vezet az út. Távolról láttuk csak Dévény várát, majd Hainburgon át és ártéri vidékeken keresztül haladtunk. Már este lett, mire elértük Bécset, ahol eltekertünk a híres Práter vidámpark, a planetárium és a csillagvizsgáló mellett, és végiggurultunk az elegáns belvároson - mindenütt kiváló bicikliutakon. Késő este hátra volt még szálláshelyünk megtalálása - tovább haladva a Duna mentén nyugat felé végül megérkeztünk Klosterneuburgba, az itteni kempingben pihentük ki a fárasztó napot. |
4. nap, szerda: Klosterneuburg - Traismauer
|
Ellézengtünk egy kicsit a klosterneuburgi templom-kolostor körül, majd folytattuk a gáttekerést Tulln felé, onnan pedig Traismauerba. Bicikliút a Duna mindkét partján vezet, így hol az egyik, hol a másik oldalon haladtunk, a hidaktól függően. Ezen a szakaszon a Duna már más jellegű mint Bécs alatt, vagy mint a magyar oldalon, mivel a folyó végig (túl)szabályozott, gyakran gátak, vízlépcsők törik meg. A környék viszont gyönyörű, rendezett, tele történelmi emlékekkel. Ha nem lett volna túl meleg, és szorgalmasabbak lettünk volna, több várhoz is felkapaszkodhattunk volna, de ezt mindössze egyszer tettük. Elhaladtunk a zwentendorfi bezárt (valójában soha ki sem nyitott) atomerőmű mellett. Szép naplemente után találtunk szállást a Traismauer melletti kempingben. |
5. nap, csütörtök: Traismauer - Melk
|
Egy folyón átkelés és Krems városa után az osztrák Duna egyik legszebb szakaszához érkeztünk: Wachauhoz, az ottani Duna-kanyarhoz. Itt a folyó egy hurkot ír le, a partmenti tájat pedig várak, templomok és szőlő ültetvények ékesítik - ez az orszég egyik híres borvidéke. Estére értünk Melkbe - a Duna másik oldalán feltűnt az apátság nagy sárga barokk épülete. Kempingünk pont ez alatt volt egy kis szigeten. Búcsúesténket borozgatással töltöttük. |
6. nap, péntek: Melk - Ybbs (- Sopron)
|
A délelőttöt a melki bencés apátság, az "osztrák Pannonhalma" megnézésvel és a kisvárosban töltöttük. Végül célegyenesbe fordultunk, még egy utolső szakaszt tekertünk a Duna jobb partján Ybbs városáig. Itt ért véget a túra tekerős része, már csak haza kellett jutnunk. Hála és ezer köszönet Riss Józsefnek, aki Esztergomból és Szántó Lajosnak, aki Linzből érkezett, ezt a lehető legnagyobb kényelemben tettük meg. Bicikliink utánfutóra pakolva, mi meg a kocsiba és mikrobuszba zsúfolódva, két és fél óra alatt ismét Magyarországon voltünk, pontosabban Szabó Sanyiék házában Sopronban. Éjjelre itt láttak minket vendégül Sanyiék, másnap pedig ki-ki a maga módján távozott haza. |