Oracsbitu 30 - 3. nap
Palics - Ludas - Kispiac - Magyarkanizsa - Zenta (60 km)
Reggel újból Palics fele indultunk, és megálltunk nézelődni és barackozni a piacon, majd a ludasi tó felé vettük az irányt. Magát a tavat nem sok helyről lehetett látni, de befordulva Ludason megtaláltuk azt a természetvédelmi területet, ahonnan igen. Madarat lestünk, és osztályfőnöki órát tartottunk a falusi iskola udvarán. Nagyon nyugalmas tájon, jó utakon gurultunk tovább Kispiacig, ahol heveregtünk egy kicsit a temető oldalában. Innen már csak egy kis tekeréssel Kishomokon keresztül elértük a hömpölygő Tiszát, annak partján haladva pedig Magyarkanizsát. Itt is van jellegzetes városháza, de a legfőbb látnivaló a Költő és a Festő szobra. Innen tovább dél felé vettük az irányt. Közben egy hirtelen zápor ütött rajtunk, amit a pont ott talált út menti kihalt és romos Csalogány presszóban vészeltünk át. Sajnáltuk a lemeradtakat, hogy mennyire megáznak, de pár perc múlva teljesen szárazon ők is megérkeztek. Olyan pici volt a zápor, hogy ők nem is tudtak róla.
A késői idő miatt a tervezett látogatást Tótfalun kihagytuk, pedig volt ide egy kedves meghívásunk Csányi Zoltántól, aki egyébként zenetanár, és a környék iskolásainak szervez táborokat és a belőlük szervezett "gyermek zenekarral" járja a vidéket, néha Magyarországot is. (E sorok írója végül három hónap múlva találkozott e zenekarral a pesti Regnum Marianum templomban.) Rövid útvonaltervezés után egyenesen Zentára mentünk, a főtéren az óriás szürke városháza előtt kötöttünk ki. E még most is majdnem színmagyar város sajátos délies hangulatú, de jóval kisebb és csendesebb Szabadkánál. Tettünk egy kört a városban, útba ejtve a szecessziós tűzoltó laktanyát, a Tisza parton a Révész szobrát, és fejet hajtottunk a tragikus 1944-es bácskai vérbosszú kopjafás emlékművénél, arra emlékezve, amikor a vidéket megszálló jugoszláv partizánok többezer magyart gyilkoltak meg.
A túlparti strand táborozásra alkalmasnak látszott, ezt az előreküldött felderítő különítmény is megerősítette, így ott vertük fel sátrainkat. A strand valóban kiváló helynek bizonyult, még büfé is volt ott, és a büfés gazda éjszaka is vigyázott ránk (meg az árujára). Este gyönyörködhettünk a szerencsére épp elég messzi villámokban, ezt az éjjelt megúsztuk eső nélkül. Bácskát magunk mögött hagytuk, ez már a bánáti oldalon volt.
Fotók: Dinnyés Lajos, Dinnyés Bernárd, Oláh János, Spányi Péter, Tepliczky István.